Alföldi Iparlap, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-05-23 / 21. szám
Uj évfolyam. IV-ik év. 1885. 21-ik szám. Mesjeren, ír. innén szombaton. O lolj .k : S i*m*(lrn házhoz hordva, vitév vidékre postán. Egész évre ... f. t. Félévre . . . 2 „ Évnegyedre . . . Egyes számára 8 kr. unitható a kiadóhivatalban. Szeged, május 23-án. Alföldi Iparlap. A „SZEGEDI IPARTIASUUT“ ÉS A HAZAI IPAROS IFJÚSÁGI EGRETEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Hirdetéseket a kiadóhivatal jutányos árjegyzék szerint számit. Hirdetéseket lapunk számára elfogad Il ii d a p e* t e ii: Ilaasenstein ós Vogler, Neuberger és Braun, fürdfiutca 4. It é c s 1» o ii: G. L Daube & C. (lg. Xnolly), Rudolf Moss*, Dukes M.j Herndl Alajos, Steru M , Danneberg J. \ 1pót illeti szellemi közlemények: ifj. Szmollény Nándor szerkesztőhöz. polg. isk. tanár (reáliskola-épület), az előfizetési pénzek Priváry Pál pénztárnokhoz intézendük. Jelige: Munka és tudomány. Siadóhivatal: Tamasy György ellenőr (iskola-utca), hova a hirdetések, hirdetési díjak és az esetleges fölszólamlások küldendők. Szeged iparának jövője. Szeged, 1895. május 20. Nem hiába minden szentnek maga fem hajlik a maga keze, hiába, mi is úgy vagyunk, önmagunkról saját bajainkról beszélünk legtöbbet. De így is kell ennek lennie, mert nem élni való az, aki nem törődik magával s aki helyzete sanyaruságain nem iparkodik segíteni, hanem megnyugszik a sorsban. Szeged most nagy átalakulási stádiumban van. Nem csak iparilag, de gazdaságilag, sőt társadalmilag is. Ily anyagok, új elemek merülnek föl a napok folyó egymásutánjában, melyek létjogért küzdenek; az életképesek s a viszonyokhoz alkalmazkodni tudók és akarók fönn is maradnak, a többiek letűnnek, megsemmisülnek. Oly átalakulásban van Szeged ipara is. Egyes iparágak keletkeznek, talán egy darabig fölszinen is tartották vagy tartják meg magukat, mások letűnnek, megsemmisülnek. S azok maradnak meg és ápolás mellett föl is fognak virágozni, a melyek Szeged viszonyaihoz s Szeged környékének ipar- és kereskedelmi viszonyaioz illenek. Nem is említek többet, mint az agyagipart, mely Szegeden az árvíz előtt, legalább magasabb fokában, nem űzetett, kivévén a napi szükségletre szorult cikkeket. Az árvíz óta azonban már két oly szaktekintély tör utat e téren, mely a legszebb reményekre jogosít. Éppen így vagyunk a kőfaragó iparral is Ez is nagy lendületet, vett a rekonstrukció idejében, de ennek lezajlása után — miután nem illett viszonyaink keretébe önmagától semmisült meg. Melyek hát azon iparágak, melyek Szeged viszonyaihoz kiválóan alkalmasak s melyek esetleg itt föl is virágozhatnak ? E kérdésre nem nehéz a felelet. Ha meggondoljuk, hogy két folyó, a Maros és Tisza szállíthat számunkra Magyarország két erdőgazdag vidékéről, Mármarosból és Erdélyből fát, mégpedig nem is magas árakon, és szükségletünk ez irányban kiterjedt, elsősorban a faipar bir jövővel Szegeden. Másodsorban síkságon lakó nép lévén s kitűnő agyaggal rendelkezünk, vagy szállíttathatunk, életképességgel bir itt az agyagipar. Harmadsorban, miután a kitűnő len- és kendertermelő Bácska szomszédunk s vizünk bőven van, életképes fonó- és szövőiparunk. Negyedsorban pedig, a nagy fogyasztás miatt, életképes bőriparunk. Ezekhez számíthatni még a malom- és szeszipart is. A fönt említett iparágak azok, melyek Szeged helyzeténél fogva kiválóan alkalmasak arra, hogy maiparrá emelve fölvirágozzanak. Oly iparágat, mely a helyi viszonyokhoz nem alkalmas, hiába dédelgetünk. Ipart teremteni nem lehet, csakis a már meglevőt s alkalmasat fejleszteni. De hogy azután egyes iparágat okszerű fejlesztés mellett mire emelhetni, arra példák a csehországi parcellán- és üveggyárak, a németországi és angliai fonógyárak, ez utóbbi országban a vasgyárak, Franciaországban a divatcikkek és csecsebecsék gyára, nálunk pl. a brassói posztógyárak, zayugróczi üveghuták, gömöri vasgyárak, herendi porcellángyár, stb. Ki kell azt lesni, melyiparágok egyes vidékeken létföltétellel s ott azt gyarapítani. Mert csakis igy jut iparunk a boldogulás felé. A kiállításon célszerű lett volna egyes vidékekről ily kollektív kiállítást rendezni, egyes vidékeken honos vagy életképes iparágak cikkeiből, hogy az intéző körök is jobban tájékozhatták volna magukat, annyival is inkább, mert tagadhatatlanul megvan bennük a törekvés, fölemelni a magyar ipart. Vannak ugyan gyűjteményes kiállítások, de ezek vagy egyes uradalmaké, vagy a kincstáré, vagy magánosoké, vagy pedig a háziiparra vonatkozik. No de így se baj ! Hiszszük, sőt tapasztaljuk, hogy az általunk említett irányban történik iparunk fejlesztése. Persze, hogy egyszerre nem megy minden. Az iparra vonatkozó országos jelentőségű ügyeket elintézik Budapesten. A helyi viszonyokat azonban nem mindenkor képesek figyelembe venni. Elvárják, hogy az illető vidék tesz önmagáért — önmagának. Éppen erre célozna az általunk múltkor említett „szegedi iparmúzeum“ is. Az lehetne a magva Szeged jövő iparának. _____ —ny. XVII. t.-cikkbe igtatott ipartörvény 58. §-ának ellenére a tényleges viszonyoknak vagy a valóságnak meg nem felelnek, fölhívom a törvényhatóságot, utasítsa a hatósága területén fönnálló iparhatóságotokat.), hogy a jelölt visszaélések meggátlása, illetőleg megtorlása végett őrködjenek éber figyelemmel a fölött, váljon hatóságok területén nem állanak-e fönn oly ültetek, amelyek az említett törvénymimtességeket akár a fogyasztó kö®Üféteg szándékos félrevezetése céljából, akár pedig csak a törvénynek nem ismerése folytán elkövetik. Az ily cégek, illetőleg iparüzletek tulajdonosai ellenében egész szigorral kell alkalmazni az 1884. évi XVII. t.-c. 157. §-a d) pontjának rendelkezését, s amennyiben az iparhatóság azon észrevételt tenné, hogy az illető üzlettulajdonos cégét, ha erre a kereskedelmi törvény 5. íj a, értelmében köteles lett volna, vagy általában nem jegyeztette be, vagy pedig azt a bejegyzett cég szövegétől eltérő módon használja, tegyen arról a kereskedelmi törvény 21. §a értelmében való eljárás foganatosítása végett ugyanazon törvény 22. §-a alapján az illetékes kir. törvényszéknél jelentést. Az iparhatóságoknak kötelességévé teszem továbbá, hogy az előírt törvényes eljárást nemcsak saját tapasztalataik következtében hivatalból, hanem az iparhatósági megbízottaknak, az ipartestületeknek, ipartársulatoknak, vagy egyes iparosoknak följelentése folytán is teljesítsék. Budapest, 1885. ápril 9-én. A miniszter helyett : Matlekovics, s. k. A hamis cégek és föliratok tárgyában a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter az országos iparegyesületnek e tárgyra vonatkozó fölterjesztése alapján 11,447. sz. a. a következő kör rendeletét intézte valamennyi törvényhatósághoz . Tudomásomra lévén, hogy egyes iparosok, sőt ipartársulatok is üzleti helyiségük megjelölése végett valamint hirdetéseiken, számláikon sok oly feliratokat, illetőleg cégeket, üzleti jelzéseket, stb. használnak, amelyek egyfelől az 1875. vi XXXVII. törvénycikkbe igtatott kereskedelmi törvénynek a cégbejegyzésekre vonatkozó rendelkezéseivel ellenkeznek, másfelől pedig az 1884. évi Az iparos-ifjúsági egyletekhez. (Körlevél az országos munkakiállitás tárgyában.) A folyó évi országos kiállítás keretében julius hó 1-től augusztus hó 10-ig iparostanulók és segédek készítményeiből munkakiállítás rendeztetik, melynek célja az iparostanulókat és segédmunkásokat részben a műhelyben, részben azon kívül a szabad órákban, önálló munkák készítésére serkenteni, amelyek a szakmájukban való elhaladásról, egyszersmind szorgalomról és a szükséges elméleti és gyakorlati képzettségről tanúskodnak. A hazai iparos-ifjúság már évekkel ezelőtt kezdte meg a hasonló céllal bíró munkakiállítások időnkénti rendezését és igyekezetének szép jeleit, tanúsította az 1877. évi “veszprémi, az 1878. évi békéscsabai, az 1880. évi debreceni és az 1883. évi békés-gyulai országos munka kiállításokon. A mostani országos általános kiállítás keretében tehát, midőn az ifjúságnak külön tér nyittatott,, hogy mint az ipari munkálkodás egyik főtényezője a kiállításon szintén méltóképen képviselve legyen és annak teljes sikerét részben előmozdítsa, a hazai iparos-ifjúság kell, hogy legjobb tehetsége szerint az ország minden részéből, az ipari termelés minden ágából részt vegyen. A tegyleti elnökséget, mint az ottani iparos-ifjúságnak központját, tehát tisztelettel fölkérjük, hogy az ottani iparostanulókat és segédeket fölhívások által, e célból kinevezett külön bizottságok vagy megbízottak személyes közbenjárásával a kiállításon való részvételre serkenteni és a gyűjtött bejelentéseket hozzánk legkésőbb 1885. május 10-ig beküldeni szíveskedjenek.* A bejelentések elfogadására nézve méltóztassék vezérelvül a következőket szem előtt tartani : A kiállításra bocsátandó tárgyak csak olyanok legyenek : 1. melyek az illető tanonc vagy segédmunkás saját iparszakmájába valók (tehát nem azonkívül eső időtöltések, vagy céltalan u. n. „remekmunkák“) ; 2. melyek a kiállító tanonc vagy segéd által lényeges alkatrészeikben önállólag, tehát más munkaerők hozzájárulása nélkül állíttattak elő ; 3. melyek sem anyaguknál, sem fölszerelésüknél és külső kiállításuknál fogva nagyobb befektetést, illetőleg költségeket nem igényelnek. Méltóztassék továbbá az iparos-ifjúságot az iránt is fölvilágosítani, hogy jövő előmenetelében a kiállításon való részvétel nem csekély előnyére válhatik, hogy a munkakiállításban résztvevők 1. évi július 1-től augusztus 10-ig érvényes szabadjegygyel a kiállítást megtekinthetik, végre hogy a bejelentési határidő meghosszabbíthatni nem fog. A bejelentések azonban annál könnyebben eszközölhetők legkésőbb május hó 10-ig, mivel a tárgyak beküldésének első határidejéül csak jún. 1 -je van megállapítva és addig minden bejelentő elkészülhet tárgyaival. A 1. egyesületnek ajánljuk a további eljárás pontos megtartására nézve a mellékelt, szabályzat figyelmes áttanulmányozását, és azon reményünknek adunk kifejezést, hogy a munkakiállítás fontos céljaitól áthatva, a t. egyesület készséggel fog fölkérésünknek megfelelni ; végül kijelentjük, hogy ez ügyben való minden levelezés (bejelentési ívek további kérése, ezek beküldése, stb.) Ráth Károly csoportbiztoshoz intézendő. (Bpest, csillag utca 15.) Maradtunk, szives tudósításaikat mielőbb várva, kiváló tisztelettel Budapesten, 1885. április 10 én. Az 1885. évi orsz. áll. kiállítás II. Pakt kiállításának csoportbiztosai : Ráül. Károly s. k Gellért Móra. k. E körlevél a következő iparos-ifjúsági önképző- és segélyegyletekhez intéztetett: Arad Alberti-Irsa, B.Gyula, Balassa- Gyamat, B. Csaba, Baja, Debrecen, Esztergom, Félegyháza, Győr, H.M.-Vásárhely, Jászapáti, Kaposvár, Kolozsva, Kecskemét, Kisvárda, Losonc, Mezőtúr, Miskolc, Maros-Vásárhely, Makó, N.-Szeben (Arb. Bild. V.), Nagy-Kanizsa, Nagy- Kőrös, Nagyvárad, Nyíregyháza, Orosháza, Pápa, Révkomárom, Sárvár, Szabadka, Szombathely („Haladás“), Székesfehérvár, Szentes, Szolnok, Szeged, Tata, Torda, Ungvár, Veszprém, Zilah, Zala- Egerszeg, Katsi, legény-egyletek : Budapest, Eger, Esztergom, Győr, Kalocsa, Pécs, Székesfehérvár. * A szabályzat 6. §-a így szól: A bejelentő az AJ minta szerinti bejelentő iven történik. A bejelentő-iv két egyenlő példányban állítandó ki és terjesztendő az országos bizottsághoz (Budapest, városliget, igazgatósági épület). A csoportbiztosok megkereshetnek egyes ipartestületeket, ipartársulatokat, iparos-ifjúsági egyleteket vagy legény-egyleteket a bejelentőivek kiosztására, azoknak gyűjtésére és együttes fölterjesztésére. _________