Alföldi Iparlap, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-02 / 1. szám

Vl-ik évfolyam. 1887. Iff ff'-)'% aiR^owzvf ff Szeged, január 2-án, Előfizetési föltételek: helyben, házhoz hor­dással vagy vidékre posta utján. Negyedévre . 1 frt. Fél évre ... - frt. Egész évre . . 4 frt. Egyes szám ára 8 kr. Kapható a kiadóhivatalban. ALFÖLDI Hirdetések: 1.­A SZÉGEDI S TÖBB HAZAI IPARTESTÜLET ÉS IFJÚSÁGI EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELELIK*MINDEN VASÁRNAP. JELIGE: MUNKA ÉS TUDOMÁNY. iő-od oldal 8-ad „ . . 2’.'— 4-cd „ . . 3.50 Fél „ A 4 hasábos petit­sor ára soronként 4 kr. Bélyegdij mindenkor 30 kr. Szerkesztői iroda: Templom-tér, 8-ik szám, a „Szegedi Ipartestület“ háza, hova a kéziratok küldendők. Főszerkesztő : Bakay Nándor. Felelősszerkesztő: ifj. Szmollény Nándor. Főmunkatárs: Babos Elek. Kiadóhivatal: Engel Adolf könyv- és könyomdája, hov pénzek küldendők, Előfizetési fölhívás! Az „Alföldi Iparlap“ jelen évfolyama immár vége felé közeledik. Itt az ideje, számot adni a jövőről. Mondani valónk azonban nem sok lehet, hisz t. olvasóinknak beszél maga az „Alföldi Iparlap“ mind­ezekről. Azok maradunk ezután is, a mik eddig voltunk. Nem opponálunk minden áron, a mint azt néme­lyek tudni vélik, de küzdünk mindazok mellett, ä mik az általunk képviselt kisiparosok érdekeinek megfelelők, s lehetőleg meggátolni igyekszünk minden olyast, a mi az ő érdekeikkel ellenkezik. Iparkodni fogunk, — mint azt eddig is tettük — az uj ipartörvény szelle­mében működve, ennek jó oldalait fejleszteni, de a félremagyarázásokat s hibákat nem leplezzük el. Beszé lünk nyiltan és őszintén s teszünk a jó ügy érdekében minden erőnkből. Bizalommal kérjük tehát olvasóinkat előfizetéseik megujitására s fölkérjük, hogy lapunkat minél szélesebb körben törekedjenek, terjeszteni. Előfizetési árak: évenként 4 frt, félévre 2 írt, negyedévre 1 frt. Az előfizetési pénzek Engel Adolf könyv- és kőnyomda-tulajdonoshoz küldendők. Szeged, 1886. deczember hó. A szerkesztőség A kiadóhivatal. A budapesti javaslatok a szegediekkel szemben. Négy emberünk van Budapesten, a kik a kormánytól független alakban iparügyi vezérpolitikát űznek; mind a négynek megvan saját érdeme. A négy vezérférfi: Mudrony Soma, Zichy Jenő, Rdth Károly és Gelléri Mór. A mily különbözők állásaik, oly különböző a hatás, melyet műkö­désük folytán elérnek. Fájdalom, hogy az eredmény ugyanaz. A siker vajmi csekély. Ennek oka nem bennük, hanem a körülményekben keresendő. Mint minden a világon, úgy az emberi munkásság is alá van vetve a múlandóság átkának és a körülmények hatalmának. Másrészt mint minden küzdelem, úgy az ipar­ügyekért való is bizonyos akadályokba ütközik, súrlódáso­kat szenved. Ezt már nem a világ folyása, hanem az em­berek okozzák Az emberek és az emberi foglalkozások sokféleségei megtermették az emberi érdekek különfélesége szerinti érdekcsoportokat. Minden érdekcsoport saját módja és indoka szerint iparkodik saját álláspontjából folyó érdekeit megvédel­mezni. Jó, ha ezt a küzdelmet a közérdek méltánylása mellett ennek eltalálásával teljesítheti ; mert megtörténik, hogy a különböző érdekcsoportok a közérdeket eltévesztik szemük elől, s mégis ilyenkor azt hiszik a küzdők jobbjai is, hogy ők a jól fölfogott közérdek hasznára működnek, holott a hátuk mögött egyoldalúságba esett közérdekellenes osztályérdekek tömege áll. Ezen tévhit gyakran oly erős, hogy. a nemzeti közélet legjobb vezérszellemeit annyira túlszárnyalja, miszerint a nagy tömbbé alakult osztály­érdekek nemzeti közérdeknek tekintetnek; s a legszüksé­gesebb nemzeti közérdek — gyönge képviseletre találván — az egyoldalú osztályérdek színvonalára esik. így vagyunk a magyar nemzeti iparügyekkel; ezek­nek a közérdekűségét hasztalan hirdeti egy nemzetnek ‘ezen veszedelemből folyó szegényedése, hasztalan hordja ajkán a divatos fölszinen úszkálok serege a nemzeti ipar­nak a megzavart államgazdászati egyensúly helyreállítására nézve egyedüli hathatós eszközként való fölismerésének szükségességét : magukkal a röpke szólamok embereivel, ha azután az ipar közigényeinek további követelményeire nézve komolyan szóba kell államink, azt találjuk, hogy bizony ők maguk sem tudják, hogy mit akarnak, vagy hogy mit is akarjanak. Mert ha az iparfejlesztés hathatósabb módjait és eszközeit csak egy szóval és csak távolról kezdjük érinteni, az illető urak rögtön az ő saját külön osztályérdekeiknek, a közérdek palástjába burkolt sánczai mögé vonulnak. Akkor aztán ismét hasztalan beszélünk velük egyébről, mint ha mi is azt hangoztatjuk, hogy : „Hja ! Magyar- ország földmivelő állam, itt legelsők a mezőgazdasági érdekek, s ejihez képest s ezekért a kereskedelmiek!“ Ezek azután közérdekké domborodnak ki s az ipari érde­kek osztályérdekké törpülnek. Holott minden okos, józan s jóravaló hazafinak tudnia kellene, hogy hazánknak többé semmi előnye sincs abban, hogy ma is kizárólag földmivelő állam, s ha föl nem fogják, hogy az ipari érde­keket közös és vállvetett erővel, minden egyéb közgazda- sági érdekekkel egy vonalra helyezve, oly módon kellene egy időre előre vinni és fölfelé emelni, mintha a nemzet­nek ez idő szerint semmi egyéb állammentő föladata sem volna a nemzeti ipar megalkotásán kívül, s hogy mindenki belátná, miszerint: Maga földművelésünk is a mezítlábas, bocskorában járó frakkos és cylinderes kultúránknak torzképe, s nemcsak nevetséges, de szomorúan kétségbeejtő őriiletes alakot is mutat, s az élhetetlenség nyomorultságának minden korcs sajátságaival bír. Más szóval: hogy a pusztán a földművelésre vetett, egyoldalú fősúlyt ez sem bírja el; de nem bírja ez el a kultur-állam növekedő közterheit, sőt a magáét sem, ha a kevésből sokat teremteni képes nemzeti ipari munkásság nem állhat oldalához, nem jöhet segélyére. Mi ezt az igazságot egy egész fél századon át han­goztatjuk hasztalanul. Ennek az igazságnak a kormányi — szintén nem helyes — köztevékenységen kívül a főváros­ban ez idő szerint négy, mondjuk: négy! összesen csak négy megismert embere, úgynevezett elöharczosa van. Egy tenger a gyülvész népek vegyéből a főváros népes­sége, s a köztéren, a hivatalos világon kívül, a nemzeti ipart csak négy ember képviseli! A mire legnagyobb szüksé­günk volna, azt legkevesebben akarják, azért legkeveseb­ben harczolnak, s a kik érte síkra szálltak, nem csuda, ha csüggedeznek, bágyadoznak s gyakran a körülmények nyomasztó súlya alatt, az uralkodó elemek hatalmas ellen­nyomása szerint, féldolg'okat müveinek, félrendszabályok­hoz járulnak, midőn maga az alkotmányos népképviseleti kormány, de sőt maga a nemzeti népképviselet is mindenre tudja, hogy mit adjon, hogy azokért mit tegyen, csak a nemzeti iparra nézve nincs tisztában magával, csak erre nézve nincs, nem is lehet határozott közgazdasági, de még államgazdasági és politikai vezérelve sem a kapás, latei- ner, prókátor s végzett földesur nemzetnek. Nem csuda, mert az uralkodó osztályok osztály érdekei a közérdek-parancsolta nemzeti kiváló érdekek fölé kere­

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents