Alföldi Iparlap, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-01-02 / 1. szám
1887. január 2. ALFÖLDI IPARLAJZ. két, a melyek a szegedi ipartestület által meginditott közelebbi mozgalmak közül ezen testület vezető tagjai között az országos iparegyesület eljárása iránt kifejezésre jutottak. Innen van, hogy egyeseknél ezen ellentétes törekvések különböző nem helyes módon nyilvánulnak, s hogy az országos iparügyek társadalmi vezérférfiainak a fővárosba szorult, vagy ott szereplő négy tagjai midőn elismerést érdemelnének törekvésükért, a mód által a lényeges alakiságok hibái által rászólást fognak kivivni; holott erre sem az ügynek, sem az ő becses személyüknek szüksége nem lett volna. Minda mellett, hogy lapunk a szegedi ipartestületnek hivatalos közlönye, tehát az egyik félnek tolmácsa, úgy hiszszük, hogy a fentebbiekben elég méltányosan bántunk el a másik féllel, midőn ennek helyzetét és körülményeinek nehézményeit ekként előre méltányolva, de már irányunkat is kijelölve, a budapesti átiratok taglalásába belemennénk. A részletes vitához. A T. Ipartestületnek Szegeden. A midőn ezennel a szegedi ipartestületnek, az általa megindított s általunk helyeselt munkálkodásáért az ipartörvény revíziója érdekében ezennel elismerésünket és köszönetünket nyivánítanánk, bátrak vagyunk a kiküldött bizottság munkálataihoz a következő észrevételekkel járulni. Mindenekelőtt: A képesített iparágak sorozata még a számos arra érdemes iparágak fölvétele által kell, hogy kiegészíttessék. Továbbá: A békéltető bizottságok alkotásánál óhajtanánk figyelembe venni, hogy az olyan testület kebelében, ahol 20 segéd nincs, ott az elöljáróság lenne jogosítva a bíráskodásra. A biztosi teendőknél : A biztost a testületi elnök, illetőleg alelnök is helyettesíthetné. A bíráskodásnál nemcsak a mester és segéd vagy tanoncz, de a mester és mester közötti súrlódásokat is a testület intézhetné el, úgyszintén minden az iparmunkából származó egyéb viszálykodásokat is. A hatósági megbízottak számának szaporítását is szükségesnek tartjuk. szőlővel körülreszeljük a sarkot, hogy kerek legyen, s ennek végeztével a talp szélének kitisztításához foghatunk. A talp szélét kalapácsunk élével megveregetjük s ezt megreszeljük ; alkalmas üvegdarabbal simára tisztítjuk s késünkkel a csukló alját igazítjuk meg. A talpszél belső oldalairól a foszlányokat körül letisztítván, benedvesitjük, s miután szappannal megdörzsöltük, az e czélra készült s megmelegitett vassal körülnyomjuk, mi által a talpszél csinos alakot nyer ; ekkor a kaptát kiveszszük a czipőből. Ha már ennyire haladtunk mind a két czipővel, kireszeljük belőlük az átjött szegek hegyeit s ekkor a bőrtalpbéllésre még egy vászon-talpbéllést teszünk, mire a kaptafát ismét visszadugjuk a czipőbe s hozzá fogunk kitisztításához. (A czipő alsó részének kitisztításánál is figyelemmel járjunk el, mert ettől is sok függ ; nem azért talán, hogy erősebb lesz, hanem hogy a vevő kissé hizlalja rajta a szemét, s a vételnél ne kíméljen egypár hatost, miről esetleg az alku folyik.) Először is üvegdarabokkal a sarkat tisztítjuk ki, úgy hogy azon semmi repedés vagy karczolás ne legyen; épp így simítjuk le a talpat is, ezt még üvegpapírral is megdörgöljük ; ezek után úgy a talpat, mint a sarkat föloldott mézgával (gummi-tragan) bekenjük, késünkkel a nedves talpszínen, ott, hol a bütyök kezdődik, egy negyed köralakot metszünk s száradni hagyjuk. Ha megszáradt, a talp szélét tentával bekenjük, igy a sarkot s a csukló alját a saroktól egész az imént említett bevágásig szintén befeketítve száradni hagyjuk. Ha megszáradt, a tentát lekeféljük, s meleg vassal kifényesítjük először a csukló alját, ezután a sarkat s a talpszélt körül. Ha minden kellőleg fényes, akkor angol emény égető viaszszal bekenjük mindazon helyet, melyen csak tentát használtunk, ezt meleg vassal még egyszer átégetjük s a rajta maradt viaszkot letörüljük ; ekkor kihúzzuk a kaptafát. *7 Ha ezt mindkét czipővel elvégeztük, elmondhatjuk, hogy kész a czipő. Ha minden munkánkat jól végezzük, jó hozzávalókat, u. m. talpat, bőrtalpbéllést, saroktámaszbőrt használunk s nem valami podvásakat, ez esetben a megrendelő meg lehet elégedve, mert szép és tartós czipőt kap, így kell nekünk kisiparosoknak tennünk s azon kell lenni, hogy megrendelőinknek mindig jó czipőt adjunk, mi által továbbra is megtartjuk őket magunknak s idővel nem hogy fogyna megrendelőink száma, hanem szaporodik. Tegyük ezt kisiparosok még akkor, midőn üzletet nyitottunk, hogy magunknak a jó hírt megszerezzük, s iparkodjunk ezt fönn is tartani. Mert mit ér, ha nem iparkodnánk mi kisiparosok arra, hogy jó anyagból jó munkát készítsünk? Ha ezt nem teszszük, akkor csak a nagyiparost, a gyárost segítenénk elő, mert ezek gyártmányaikat szegény munkásaik által hitvány munkabérért összetákoltatják ; könnyű, olcsó anyagot dolgoztatnak föl, bevásárlásaikat nagyban eszközük, s ezek eredménye folytán oly potom árért adhatja készítményeit, hogy a kisiparos, ki jó anyagot használ föl, azt meg sem közelítheti. Ezért legyenek a kisiparosok összetartók, készítményük legyen jó, a többit pedig bízzák a vevőkre. Aki megpróbálta mind a kisiparos jó készítményét, mind a gyárosét, az biztosan nem kíván többet a gyároséból, melyet szegény munkásai elsatnyultan, átkok közt potom azért készítenek el, mert azt mindenki úgyis gondolhatja, hogy a milyen a fizetés, olyan a munka. A kisiparosok közt is vannak elegen olyanok, akik ahelyett, hogy jó anyagot használnának, selejtest vesznek, mi csak egypár hatossal olcsóbb, azonkívül a munkástól is lehúz egypár krajczárt s így olcsóbban adhatja czipőit, mint az, aki feladatának becsületesen megfelel. De nézzük, mit ad vagy mit vesz a selejtes anyagból a czipő elkészítéséhez ? Először is nézzük a talpat, ahelyett, hogy Még szükségesebb a testületi hatáskörnek olynemű kibővítése és kiegészítése, hogy az elsőfokú iparhatóság semmiféle ipari ügyet a testület meghallgatása nélkül el ne intézne. Továbbá az ügymenet gyorsítása szempontjából kívánatosnak tartanánk, hogy a tárgyalások az ilyen iparügyekben soron kívül tartatnának s az ügyek azonnal elintéztetnének. Az ipartörvény 50. §-ára adott véleményt egészen helyeseljük. Utólag még megjegyezzük, hogy a testület alkotásához a 100 tag megkövetelését nem helyeselhetjük, s hogy ezen jog minden rendezett községnek megadandó volna. Végre az esetleges kongresszus megtartását lehetőleg téli hónapokra határoztatni, de ezt megelőzőleg minden az erre vonatkozó munkálatokat velünk közleni kérjük, hogy ezeket megvitathassuk s ezekhez hozzászólhassunk. Kelt Kenderesen, 1886. decz. 20-án. Az ipartestület nevében : Darvasi Lajos, h. jegyző. Gelléri Mór ur legújabb vállalata. Mi e lapok olvasói Bakay Nándor ur utján annak jöttünk tudomására, hogy Gr. M. ur egy könyv kiadásán fáradozik, melynek hivatása volna, iparunk jeles úttörőinek nevét a jövő nemzedék számára megörökíteni. S midőn G. M. ur ezen kétségbevonhattan nagy fontosságú művét, a kiadásrai előkészületet, illetve az életrajzok összegyűjtése végett a megkereséseket útnak bocsájtja, már eleve azon nézetének ad kifejezést, hogy e munka haladatlan lesz. Engedjen meg tisztelt G. M. úr, én amennyire önt ismerem, fölteszem önről azt, hogy ön is ismeri az iparos osztályt, és mert ezt ismeri, kell annak tudatával is bírnia, hogy ez osztály a maga nagyjai iránt hálátlan soha sem volt ! Vagy ha igen, akkor fordítsuk egész erőnket azon működésre, mely bennünket e súlyos vád alól a jövőre nézve fölmenthessen. Azért lelkem mélyéből örülök, mert uraságod e vállalatával a jövő iparos nemzedéknek egy ereklyét ad a kezébe, s legyen meggyőződve, hogy e tettével bennünket örök hálára kötelez. És mert nekem is az a meggyőződé