Asztalosmesterek Lapja, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1927-01-01 / 1. szám

2 Reménységgel és bizakodással ír­juk le a számot, mellyel a ránk kö­szöntő új esztendőt fogjuk megjelölni. A felettünk elviharzott szűk és ínsé­ges esztendőkben, köztük a most vég­ződőben már a reménység is mind kisebbre zsugorodott és nőttön-nőtt a kétségbeesés. Szinte felsorolhatat­­lan az a sok-sok keserűség és csa­lódás, amely iparunk törekvéseit lépten-nyomon kísérte. A szűk esztendők alapjában in­gatták meg az egzisztenciákat és ma­gunk is csodálkozunk rajta, hogy az ínséges esztendőkkel járó számtalan megpróbáltatást mégis legtöbbüknek sikerült kiállania. A közöttünk leg­erősebbek sem hitték volna egy elő­zetes jóslat esetén, hogy ennyi sok küzdelem és nélkülözés után sikerül az évtizedek verejtékes munkájával megteremtett egzisztenciát, a műhelyt az önállóságot megmenteni. A háború és forradalmak utáni esztendők mind rosszabbakká váltak, s bizony a reménykedés és a jobb jövőbe vetett hit nélkül nem tudtunk volna megállni a gazdasági élet ben­nünket teljesen megtépázó viharaiban. Az évről-évre remélt jobb helyzet azonban elmaradt, sőt mindig rosz­­szabbak és rosszabbak váltották fel az előzőt. Már-már a reménységet is a kétség, a hitetlenség váltotta fel. Így felvetődik a kérdés, hogy ak­kor most mégis miért a reménység, honnan vesszük a hitet a jobb jö­vőt illetőleg? Miért az optimizmus az új esztendővel szemben? Ne értsen félre senki sem ben­nünket. Az új esztendő sem jelent tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Egészen bizonyos, hogy nem fog egyik nap­ról a másikra megváltozni a helyzet, nem szűnnek meg egy csapásra a sérelmek. Nem várhatjuk és senkivel sem akarjuk elhitetni, hogy most már pontot teszünk a küzdelmek után, de igenis tele reménységgel hir­­­detjük, hogy indokolt a bizodalom és a jobb jövőbe vetett hit és re­ménykedés. A magyar dolgozó társadalmak, közte az iparosság, mindent felül­múló erőfeszítése és áldozathozatala megteremtette azt a biztos bázist, amelyen újból fel lehet építeni a magyar magángazdaságot. A most ránk köszöntő új esztendő során nem oldható meg a hosszú évtized alatt felgyülemlett gazdasági bajok egész sora. Az 1927-es esz­tendőt nem is mint ilyet üdvözöljük és köszöntjük, hanem mint az elsőt azok között az esztendők között, amelyek új korszakot jelentenek a magyar magángazdaság történetében. A szanálás befejeztével, az állandó értékmérő megteremtésével, a kül­föld felénk forduló bizalmával és a kormánynak a választások során nyúj­tott programmjával minden előfelté­tel meg­van ahoz, hogy a magyar gazdasági élet grafikonja felfelé menő tendenciát mutasson. Az előállott helyzet lehetővé teszi a középítke­zések és a munka megindulását. Az elkövetkezendő esztendők feladatai során lehetővé kell tenni a magán­­építkezések megindítását is. Az épít­kezések munkát, a munka megélhe­tést és nyugalmat jelent. A munka és a kereset számos pa­naszt és sérelmet orvosol, helyzetünk könnyebbé válik és szó lehet a pol­gári középosztály megerősödéséről és gyarapodásáról. Mindez nem fog magától menni, a magyar kézműves­iparosságra számos feladat háramlik, melyeket viszont az egység meg­teremtésével, az egymás iránti meg­becsülésben tud eredményesen meg­­oldani. Az új esztendő a jobb jövő re­ménységétől pirkadó perspektíváját elénk veti, azonban nagymértékben múlik magunkon, hogy a kínálkozó lehetőségeket mint tudjuk kihasználni. Búcsú az Ó­ esztendőtől, — az i­jesztendő köszöntése. Keserves esztendő legutolsó napján, Tollat ragad markom az Íróasztalnál, Múzsa csókja után az ihlet hevében, Búcsút mondok néked mindnyájunk nevében. Könnyen veszünk búcsút, cseppet sem sajnálunk Hozzád hasonlót az ántantnak kívánunk, Cseppet sem kíméltél, jól belénk markoltál, Mint egy futball-labdát, örökké rugdaltál Nem hoztál semmi jót, csak gondokba vertél, Helyzetünk rontásán mindent elkövettél, Dicsőítésedre szivünkben nincs oltár, Összes magyar év közt legrosszabb te voltál. Munkát alig láttunk, hát még jövedelmet, Pedig a magyar föld nem volt rest, jól termett, De hát hiába itt mindenféle áldás, Mindent felemészt már a hosszú szanálás. Szanálás jegyében zajlott most le minden, Lassan a levegőt sem szívhatjuk ingyen, Szanál most az állam, a falu, a város, De főképen szanál M. Tyler és Bod János. Az egyik leépít, másik felértékel, Mondanom sem kell, hogy fordított mértékkel, Egyik a „B” listát nyújtja, mint a rétest, Kölcsönös itt az agy, — hiába — a két test. Itt van a sok adó, se szeri se száma, Már is újabbakról rebesget a fáma, És ha mindez kevés, óh kedves szemlélő, Itt van ráadásul a betegsegélyző. * Ma még adóintés, holnap már foglalás, Forgalmi átalány, új adóvallomás, S ha mindennel kész vagy, akár jön felülről, Elkezdheted újra mindezt elejéről. De bútort eladni, megrendelést kapni, Oly nehéz akár egy mandátumhoz jutni, Bútor bagóért kell, hát még rendelt munka, Míg valamit eladsz, megfúlsz a kamatba. Ugyan közmunkában volt egy párnak része, Egyik a másikat ölte, nyúzta, tépte, Aki ily munkából bármennyit is kapott, Nem kereshetett csak hideg vízre valót. Futkoshatsz száz felé, kilóghat a nyelved, Számlát inkasszálni, semmiféle szentnek, Fillért sem kapsz sehol, éh ez oly világos, Hamarabb lehetsz még kormányfőtanácsos. Kisipari hitel, gyenge, mint a harmat, Kontópénzt e címen, nem sok tischler kaphat, Hejh, pedig Nagy Antal sok mindent elkövet, Hogy felemeltesse a hitelkeretet. A tanonckérdés is sok gondot okozott, Leventék a fiúk i s igényük fokozott, S ha nem tetszik az új rend, nem üzenhetsz De a műhelyedet seperheted magad, A hadat, Feleséged szegény, óh az áldott lélek, Titokban magad is szomorkodva nézed, Ajka panasztalan és türelmesen vár, Pedig a múlt évi kalapjában jár. Új képviselőket választott az ország, Az Egységes Pártot ugy­anra szavazták. Nincs ki nyilvántartsa, oly sok van belőle, A felét elküldi Bethlen ellenzékbe. Sorsjáték volt bőven, mindenféle fajta, Mentő, diák, színész, iparos, kisgazda. Egyik ötért adta, másik húszért mérte, Csak éppen, hogy nyerni nem lehetett vele. Nem jó a vadászat, rossz a kártya­járás, Hol a feleséged, hol a gyerek náthás, Hol Te magad jössz rá, mily csúf is az élet, Nem csoda, hisz éhség csikarja a béled. Ilyennek festhetlek, Te vén 6­ esztendő, Sok lenne belőled, — ki sem birnék — kettő, Eredj ! Jöjjön az új ! Menj Isten hírével, A másik meg jöjjön jótékony reménnyel. Hozza el áldását ! Hozza el örömét, Hozza el számunkra őseink örökét, Adjon nyugtát, munkát, tisztes keresetet, Hozza meg közénk az igaz szeretetet. Legyen béke köztünk s zengjen a magyar dal Munkában feszüljön az izmos magyar kar, Minden igaz magyart áldjon meg az Isten, Ne csüggedjünk, bízzunk ősi magyar hittel. Becsüljük meg egymást, csak a jót keressük Éket magunk közé ütni ne engessünk, Súlyt és tekintélyt csak erő és egység ád. Az újesztendőben találjuk meg egymást, el Újesztendő, szívből köszöntelek, hiszem, tudom jól, hogy nem csalódunk benned Jöjj enyhítő irral a számtalan bajra, Sugározd friss fényed a tisztes iparra Üdvözlégy közöttünk, reménység forrása, Legyen a munkának dicső aratása, Segíts megvetnünk, óh minden magyar álmát Újból megszereznünk Szent István királyul! NAGYMAGYARORSZÁGÁT. Fa,*dy mi* Jöjj Hisz ASZTALOSMESTEREK LAPJA 1927 január 1 Az újesztendő első napja töltse meg lelkünket hittel, merítsünk a reménység forrásából és egészen bi­zonyos, hogyha helyes úton járunk és egymást megértjük, úgy az 1927-es év a boldogabb magyar jövő kiindu­lási pontja lesz és nevezetes marad időtlen­ időkig. Az adók állandósításának hatása a kisiparosságra. Az elmúlt héten két fontos és a kisiparosság szempontjából nagy je­lentőségű pénzügyminiszteri rende­let látott napvilágot. Az egyik az általános kereseti-, jövedelem- és vagyonadó megrögzí­téséről, a másik pedig az általános forgalmi adó átalányok érvényének meghosszabbításáról szól. A fenti rendeletek az érdekeltek körében nem keltettek meglepetést. A nyár folyamán az I. O. K. Sz. kongresszusát megelőzőleg részt vet­­tem a pénzügyminisztériumban azon tárgyalásokon, melyek Hadik János gróf az I. O. K. Sz. elnöke dr. pénz­ügyi államtitkár között folytak az iparosság adósérelmének orvoslása érdekében. Ezen tárgyalások során a pénz­ügyi államtitkár úr már ismertette a pénzügyminisztérium azon elhatáro­zását, hogy az egyenes adókat és a forgalmi adóátalányt állandósítani kí­vánja. A tervek ismertetése során ismer­tette azon szempontokat is, melyek ezek megvalósításában közrejátsza­nak. Az egyenes adók állandósítására vonatkozó bejelentés az I. O. K. Sz. kongresszusán is elhangzott. Az ismeretessé vált tervek az ér­dekeltség s így a kisiparosság köré­ben vitát váltottak ki s az egyik fő­városi ipari érdekképviselet tüntető gyűlést rendezett az új adózási rend­szer megvalósítása ellen. A felkeltett nyugtalanságra őszin­tén megvallva nem volt semmi ok, már annál inkább sem, mert a pénz­ügyi kormány terveinek részletes is­merete hiányában azokat bírálat tár­gyává tenni legalább is indokolatlan volt. Ha már most én, aki sohasem rejtem véka alá az adózás terén mu­tatkozó panaszokról kialakult véle­ményemet, a fentebb említett rendel­kezést még­is védelembe veszem és annak kiadását helyeslem, akkor egészen bizonyos, hogy teljes mér­tékben ismerem a pénzügyminiszté­rium intencióit s azokat a kézmű­­vesiparosság érdekében valónak tar­tom.

Next