A Bádogos és Szerelő, 1908 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1908-01-25 / 1. szám

4 A BÁDOGOS ÉS SZERELŐ tárgyalást, a­melynek eredménye véleményem szerint a tek. Elnökség által képviselt érdekkörökre nézve sem lehet közömbös. Ezért fordulok ezúttal a tek. Elnökséghez, azzal a kéréssel, hogy a tárgyalás czéljaira nekem válaszul adandó átiratában a bádogos iparban beállott munkásmozgalomnak kezdetét, tartal­mát és terjedelmét megállapítani méltóztassék. Kötelességemnek fogom tartani, hogy a decz. io-én tartandó tárgyalás eredményéről a tek. Elnökségnek jelentést tegyek. Teljes tisztelettel Dr. D. S.« A tárgyalás eredményéről ígért jelentés : »Tekintetes Elnökség ! A m. évi deczember hó 9-én kelt szives átiratot megköszönve, van szerencsém jelenteni, hogy VI. ker. Elöljáróság érvelésemet elfogadva, arra az álláspontra helyezkedett, hogy sztrájk idején apróbb hibák miatt a vízhasználót víz­pazarlás czímén nem lehet megbírságolni. Az ügy száma 42670 és 42671—907. Ezt a prec­edensre való hivatkozhatás kedvéért jegy­zem fel. Tisztelettel Dr. D. S.«­hhez nincs más hozzátenni valónk, mint­hogy kár, hogy az elöljáróságok csak a felebbezés folytán vettek a 14 hétig tartó sztrájkról tudomást. Inasotthonok. — Elfogadott indítvány. — A székesfőváros törvényhatósági bizottságának leg­utóbbi közgyűlése elfogadta Gelléri Mór indítványát, a­melyben inasotthonok létesítését javasolja. Az indít­vány, melylyel most foglalkozik a tanács, a következőket mondja : A magyar kézműipar folytonos és rohamos hanyatlásá­ról szóló panaszok egy igen jelentékeny része a mai tartha­tatlan viszonyok elfajulását az inasképzés hiányának tulaj­donítják. És így az a bizalom, mely az új iparosgenerácziótól várja a jövendő kézműipar helyzetének javulását, napról­­napra jobban és jobban csökken. Különösen a székesfővárosban és a többi ipari c­en­­trumokban tapasztaljuk sajnálattal, hogy a legjobb, leg­­elsőbbrendű mesterek egyáltalán nem tartanak inast s így az inasok túlnyomó része a külvárosi kisebb műhelyekbe szorul, a­melyekben nem annyira erkölcsi nevelésre, mint inkább testi erejének alapos kiaknázására helyeznek súlyt, így igen sok iparágban a felszabadult inasok miatt fiatal, kezdő legények a primitív tudás és a legtöbb esetben egy­oldalú képzettség, helyesebben képzetlenség oly stádiumá­ban vannak, hogy azokat sem a magasabb igényű, sem az egyszerű, de jóravaló szakmabeli iparos sem szívesen alkal­mazza, a­minek természetes következménye ily fiatal munka­erőknek elernyedése, sok esetben pedig elkallódása. Másrészt több oldalról panaszolják, hogy például a határszéli szülők gyermekei Ausztria nagyobb városaiba kerülnek inasi alkalmazásba, az ottani levegő és nevelési rendszer pedig elidegeníti őket tőlünk. Ilyen inasok csak ritkán kerülnek hozzánk vissza és ha visszajönnek , nincs köszönet benne. Pedig a magyarországi szülők szívesen ten­nének valamit ez újabb kivándorlási rendszer megszünteté­sére, mert sokkal nagyobb érdekük, hogy gyermekeik itthon nevelődjenek és itthon találjanak biztos keresetet, mint hogy külföldre térve, övéiktől és hazájuktól elidegenedjenek. De van még egy baj. Az intelligens polgári szülők áta­­lában nem szívesen adják gyermekeiket az iparos­ pályára, mert ezeknek ellátása és foglalkoztatása távolról sem felel meg azoknak az igényeknek, melyeket gyermekeik gyakor­lati és elméleti kiképzéséhez fűznek és ez az oka, hogy az inasok jórésze minden előképzettsége nélkül való, gyakran értelmetlen falusi sihederekből rekrutálódik. Az egyetlen mód az elsőrendű iparosok idegenkedését az inastartásról eloszlatni — az inasotthonok létesítése volna. Mert a legkiválóbb iparosok csak azért nem tartanak inast, mert a fővárosi lakásviszonyok nem engedik meg, hogy annyival nagyobb és drágább lakást tartsanak, a­mely 10—12, avagy több, vagy kevesebb inas befogadására ele­gendő volna ; a főváros igen drága élelmezési viszonyai pedig természetesen az inasok élelmezéséért is áldozatokat köve­telnek, a­melyek nem állanak arányban a remélhető ellen­szolgáltatásokkal. A legfontosabb oka pedig egyes kiváló mesterek idegenkedésének az inastartástól az, hogy a mes­tereknek nincs idejük az inasok nevelésével foglalkozni és — őszintén szólva — nem szívesen vállalkoznak arra a nagy felelősségre, mely a — gyakran rakonczátlan — fiatal em­berek gondos gyakorlati kiképzésén felül, a házi heveléssel jár. Mindezen bajokon alaposan segíthetne az inasotthonok­nak a főváros iparoskerületeiben való létesítése. Az ilyen inasotthonok létesítése érdekében újabban minden iparosállamban nagyobb és rendszeres akc­ió indult meg. A szomszéd államban a parlament külön rezoluc­ióval kötelezte erre az ország nagyobb városait. A vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter nálunk is megtette ily intézmények­nek az ország nagyobb emporiumaiban való létesítése érde­kében a kezdeményezést. De sehol sem oly fontos az inasotthonok létesítése, mint Budapesten, a­hol ezen a réven módot adnánk száz első­rendű kézműves-telepnek inasok képzésére, a­mi rövid szóval — néhány év múlva — a magyar kézműipar regene­­rác­ióját jelenthetné. Annál is inkább, mert mihelyt az inasotthonok létesíttetnének, az intelligens szülők is szíve­sen adnák az iparospályára gyermekeiket, a­kik eddig — mint már érintettem — főleg a kézművesiparban ismert rossz viszonyok és épen nem kielégítő bánásmódtól való félelem miatt idegenkedtek ettől a pályától. Egyelőre ez otthonok talán valamely létező iskolához, vagy nevelőintézethez volnának kapcsolhatók. Esetleg talán a hajléktalanok menedékházának valamely felszabaduló épülete, vagy a Kén­ utczai házak egyike volna erre a czélra kísérletképpen berendezhető. Az inasotthonok­ mintaszerűen higiénikus berendezésén fölül a bennlakók példás élelmezésére, tisztességes ruháza­tára, sőt kellő fegyelmezésére kellene gondot fordítani ; fon­tos volna továbbá az inasok szabad idejének szórakoztató szellemi foglalkozásokra és testedző játékokra való fölhasz­nálása. A Thék Endre által alapított orosházi mintaintézet­ben például van nagy előadási és hangversenyterem, könyv­tár, stb. A növendékeket többek között katonai gyakorla­tokra is nevelik. A külföldön­­Stuttgart, Prága, Wien szá­mos ily mintaintézet áll fönn, melyeknek szervezete elég útmutatást adhat a nálunk létesítendő intézmény szerve­zésére nézve.

Next