A Bádogos és Szerelő, 1908 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1908-01-25 / 1. szám
4 A BÁDOGOS ÉS SZERELŐ tárgyalást, amelynek eredménye véleményem szerint a tek. Elnökség által képviselt érdekkörökre nézve sem lehet közömbös. Ezért fordulok ezúttal a tek. Elnökséghez, azzal a kéréssel, hogy a tárgyalás czéljaira nekem válaszul adandó átiratában a bádogos iparban beállott munkásmozgalomnak kezdetét, tartalmát és terjedelmét megállapítani méltóztassék. Kötelességemnek fogom tartani, hogy a decz. io-én tartandó tárgyalás eredményéről a tek. Elnökségnek jelentést tegyek. Teljes tisztelettel Dr. D. S.« A tárgyalás eredményéről ígért jelentés : »Tekintetes Elnökség ! A m. évi deczember hó 9-én kelt szives átiratot megköszönve, van szerencsém jelenteni, hogy VI. ker. Elöljáróság érvelésemet elfogadva, arra az álláspontra helyezkedett, hogy sztrájk idején apróbb hibák miatt a vízhasználót vízpazarlás czímén nem lehet megbírságolni. Az ügy száma 42670 és 42671—907. Ezt a precedensre való hivatkozhatás kedvéért jegyzem fel. Tisztelettel Dr. D. S.«hhez nincs más hozzátenni valónk, minthogy kár, hogy az elöljáróságok csak a felebbezés folytán vettek a 14 hétig tartó sztrájkról tudomást. Inasotthonok. — Elfogadott indítvány. — A székesfőváros törvényhatósági bizottságának legutóbbi közgyűlése elfogadta Gelléri Mór indítványát, amelyben inasotthonok létesítését javasolja. Az indítvány, melylyel most foglalkozik a tanács, a következőket mondja : A magyar kézműipar folytonos és rohamos hanyatlásáról szóló panaszok egy igen jelentékeny része a mai tarthatatlan viszonyok elfajulását az inasképzés hiányának tulajdonítják. És így az a bizalom, mely az új iparosgenerácziótól várja a jövendő kézműipar helyzetének javulását, naprólnapra jobban és jobban csökken. Különösen a székesfővárosban és a többi ipari centrumokban tapasztaljuk sajnálattal, hogy a legjobb, legelsőbbrendű mesterek egyáltalán nem tartanak inast s így az inasok túlnyomó része a külvárosi kisebb műhelyekbe szorul, amelyekben nem annyira erkölcsi nevelésre, mint inkább testi erejének alapos kiaknázására helyeznek súlyt, így igen sok iparágban a felszabadult inasok miatt fiatal, kezdő legények a primitív tudás és a legtöbb esetben egyoldalú képzettség, helyesebben képzetlenség oly stádiumában vannak, hogy azokat sem a magasabb igényű, sem az egyszerű, de jóravaló szakmabeli iparos sem szívesen alkalmazza, aminek természetes következménye ily fiatal munkaerőknek elernyedése, sok esetben pedig elkallódása. Másrészt több oldalról panaszolják, hogy például a határszéli szülők gyermekei Ausztria nagyobb városaiba kerülnek inasi alkalmazásba, az ottani levegő és nevelési rendszer pedig elidegeníti őket tőlünk. Ilyen inasok csak ritkán kerülnek hozzánk vissza és ha visszajönnek , nincs köszönet benne. Pedig a magyarországi szülők szívesen tennének valamit ez újabb kivándorlási rendszer megszüntetésére, mert sokkal nagyobb érdekük, hogy gyermekeik itthon nevelődjenek és itthon találjanak biztos keresetet, mint hogy külföldre térve, övéiktől és hazájuktól elidegenedjenek. De van még egy baj. Az intelligens polgári szülők átalában nem szívesen adják gyermekeiket az iparos pályára, mert ezeknek ellátása és foglalkoztatása távolról sem felel meg azoknak az igényeknek, melyeket gyermekeik gyakorlati és elméleti kiképzéséhez fűznek és ez az oka, hogy az inasok jórésze minden előképzettsége nélkül való, gyakran értelmetlen falusi sihederekből rekrutálódik. Az egyetlen mód az elsőrendű iparosok idegenkedését az inastartásról eloszlatni — az inasotthonok létesítése volna. Mert a legkiválóbb iparosok csak azért nem tartanak inast, mert a fővárosi lakásviszonyok nem engedik meg, hogy annyival nagyobb és drágább lakást tartsanak, amely 10—12, avagy több, vagy kevesebb inas befogadására elegendő volna ; a főváros igen drága élelmezési viszonyai pedig természetesen az inasok élelmezéséért is áldozatokat követelnek, amelyek nem állanak arányban a remélhető ellenszolgáltatásokkal. A legfontosabb oka pedig egyes kiváló mesterek idegenkedésének az inastartástól az, hogy a mestereknek nincs idejük az inasok nevelésével foglalkozni és — őszintén szólva — nem szívesen vállalkoznak arra a nagy felelősségre, mely a — gyakran rakonczátlan — fiatal emberek gondos gyakorlati kiképzésén felül, a házi heveléssel jár. Mindezen bajokon alaposan segíthetne az inasotthonoknak a főváros iparoskerületeiben való létesítése. Az ilyen inasotthonok létesítése érdekében újabban minden iparosállamban nagyobb és rendszeres akció indult meg. A szomszéd államban a parlament külön rezolucióval kötelezte erre az ország nagyobb városait. A vallás- és közoktatásügyi miniszter nálunk is megtette ily intézményeknek az ország nagyobb emporiumaiban való létesítése érdekében a kezdeményezést. De sehol sem oly fontos az inasotthonok létesítése, mint Budapesten, ahol ezen a réven módot adnánk száz elsőrendű kézműves-telepnek inasok képzésére, ami rövid szóval — néhány év múlva — a magyar kézműipar regenerációját jelenthetné. Annál is inkább, mert mihelyt az inasotthonok létesíttetnének, az intelligens szülők is szívesen adnák az iparospályára gyermekeiket, akik eddig — mint már érintettem — főleg a kézművesiparban ismert rossz viszonyok és épen nem kielégítő bánásmódtól való félelem miatt idegenkedtek ettől a pályától. Egyelőre ez otthonok talán valamely létező iskolához, vagy nevelőintézethez volnának kapcsolhatók. Esetleg talán a hajléktalanok menedékházának valamely felszabaduló épülete, vagy a Kén utczai házak egyike volna erre a czélra kísérletképpen berendezhető. Az inasotthonok mintaszerűen higiénikus berendezésén fölül a bennlakók példás élelmezésére, tisztességes ruházatára, sőt kellő fegyelmezésére kellene gondot fordítani ; fontos volna továbbá az inasok szabad idejének szórakoztató szellemi foglalkozásokra és testedző játékokra való fölhasználása. A Thék Endre által alapított orosházi mintaintézetben például van nagy előadási és hangversenyterem, könyvtár, stb. A növendékeket többek között katonai gyakorlatokra is nevelik. A külföldönStuttgart, Prága, Wien számos ily mintaintézet áll fönn, melyeknek szervezete elég útmutatást adhat a nálunk létesítendő intézmény szervezésére nézve.