A Bádogos és Szerelő, 1912 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1912-01-31 / 1. szám
4 A BÁDOGOS ÉS SZERELŐ 1912. fsz állandó kiállítási terület. — Irta: Gelléri Mór. — Az érdekeltség és ennek képviseletében elsősorban az Országos Iparegyesület, majd a Kiállítási Központ az utolsó időkben több ízben behatóan foglalkozott az állandó kiállítási terület kérdésével, különösen amióta újabb, nagysikerű szakkiállításaink megérlelték azt az eszmét, hogy a mostani városligeti Iparcsarnok nagyszabású, főleg nemzetközi kiállítások befogadására többé már nem alkalmas. A Kiállítási Központ a múlt évben megokolt előterjesztésben arra kérte a főváros hatóságát, hogy egy kiállítási állandó terület előkészítése és egy kiállítási csarnok számára a város központjában megfelelő terület átengedése érdekében tegye meg a szükséges előkészületeket. Az ilyen ügyek elintézése a legtöbb esetben a referenstől függ és konstatálnom kell, hogy az a referens, aki a Kiállítási Központ kérelmét referálta, sem jóindulattal, sem helyes érzékkel, sem hozzáértéssel nem volt képes a kérdés fontosságához fölemelkedni és így nem csodálom, ha a főváros tanácsa néhány hóval ezelőtt azt a kategorikus értesítést küldötte hozzánk, hogy sem a Lipótvárosban kiszemelt telkeket, (központi kiállítási csarnok számára), sem a Lágymányoson állandó kiállítási területre alkalmasnak talált telkeket erre a célra átengedni egyáltalában nem hajlandók. Ennek oka a fent említett helytelen véleményezésen kívül valószínűleg még az is volt, hogy a lipótvárosi telkekre új miniszteri paloták és más középületek elhelyezése céljából már akkor alkudozott a kormány, a Lágymányoson pedig oly amerikai méretekben indult meg az építkezési kedv, hogy azt hihették, hogy az összes rendelkezésre álló szabad területet rövid időn belül be fogja építeni a nekiszilajult spekuláció. Azonban nem így történt. A Tavaszi Vásár felkérésére tartott előadásomban részletesen megtervezett állandó kiállítási csarnok eszméjére időközben felhívtam egy-két vállalkozó műépítészünk becses figyelmét. Sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy nálunk csak bérkaszárnyák iránt van meg a kellő hajlandóság ; egy ezeknél sokkal lukratívabb, de még új eszme nem lelkesíti a mi derék vállalkozóink előrelátását és így nagyon problematikus, hogy mikor valósulhat meg az a terv, amelyet a külföldön — azok, akik megismerték — a legnagyobb dicsérettel halmoztak el. Az ugyancsak függőben maradt állandó kiállítási terület ügyében azonban a legutóbbi napokban kedvező fordulat állott be. Bárczy István polgármester, akinek minden nagyszabású dolog iránt megvan a kellő érzéke, újabban napirendre tűzte az állandó kiállítási terület kérdését és azt tervezi, hogy ezt a területet a Műegyetemen túl, majdnem egészen a vasúti hídig elterülő helyen létesíti. E célra már az előmunkálatok is nemsokára megindulnak, ami a terület mielőbbi szabályozását fogja maga után vonni. A terület egy részét elfoglaló pocsolyaszerű állóvíz részben tóvá lesz átalakítva, részben be lesz tömve. A tó t. i. minden nagyobb kiállítási területnek díszítésére igen alkalmas és olyan elengedhetlen dekoráció gyanánt kínálkozik, amit kicsinyek és nagyok mindenféle szórakozási célokra kellemesen kihasználhatnak. A terület többi részét szabályozni, planírozni és befásítani kell. És itt figyelemmel kell lenni arra, hogy nemcsak apró facsemetéket plántáljanak az utak szélére, hanem nagy, lombos fákat is ültessünk át a müncheni szisztéma szerint gyökerestül, a hozzáfagyott földkörülettel együtt, úgy, hogy ne csak tíz-húsz év múlva, hanem már lehetőleg egykét év után kaphassunk kellemes és üdítő árnyékodó nagy területen. Talán aktuális, hogy a kiállítási terület további elrendezésére, illetőleg az azzal kapcsolatba hozandó létesítményekre nézve is néhány szerény észrevételt tegyek. Legelsősorban elkerülhetlenül szükséges, hogy a terület egészen a Dunáig terjedjen, mert ez egyrészt közlekedési, másrészt célszerűségi, de szépészeti szempontból is fölötte előnyös. A Duna hatalmas vizét mindenféle kiállítási célokra ki lehet aknázni. Hajózási kiállítások, regatta- és flottagyakorlatok, plage, halászati experimentumok, nagyszabású tűzijátékok, stb stb. csak ilyen széles folyó partja mellett létesíthetők, illetőleg érvényesíthetők hatásosan. Másodsorban magát a területet beosztás és térhatás szempontjából a legmodernebb igényeknek megfelelőig kell szabályozni és elrendezni s erre nézve az érdekelt szakkörök, valamint a mérnök- és építészegyletek véleményét meghallgatni. Ezek segítségével és a külföldi tanulságok (München, Drezda, Frankfurt) felhasználásával olyan mintaszerű területet rendezhetünk be, mely fölülmúlja az eddig ismert hasonló mintaberendezéseket. Magának a területnek első főkelléke különben az, hogy elég nagy legyen az esetleg nagyszabású nemzetközi kiállítások befogadására is. Erre való figyelemmel a szomszédos területet is állandóan szabadon kell hagyni, hogy abban az esetben, ha Budapesten esetleg egy nagyobbszabású országos, vagy világkiállítás terveztetnék, legyen kellő kölcsönvehető mellékterület, esetleg a legnagyobb szabású kiállítási kísérletek számára is. Itt említem meg azt az eszmét, nem-e lehetne a területet a Gellérhegygyel külön villamos vasúttal összekötni (mely egy pár kiállítás alatt kitűnően kifizethetné magát), mert így a Gellérthegy tetején egy pár a kiállítással kapcsolatos olyan attrakciót lehetne létesíteni, mely a világon rikítaná párját. Persze itt kellene akkor egy pár kiállítási pavillont is elhelyezni (például a képzőművészetit, stb.), melyet siklóval állandóan hozzáférhetővé kellene tenni a publikumnak. De lehetne a Gellérthegyet, illetőleg ennek egy részét sok más célra is igénybe venni s igy például egy jeles vendéglős mulatóhely ott fönn a magasban élénk keresletnek örvendene. És elő lehetne venni az arra vonatkozó régi anteaktákat, a Panteont, a kilátótornyot, stb. (A területnek ily két részre osztásával és külön vasúttal való összekötésével néhány év előtt Milanóban találkoztunk.) Harmadsorban közel kell hozni a kiállítási területet a főváros belső és külső részeivel mindenféle közlekedési eszköz alkalmazásával, úgymint villamos vasút, helyi hajó, propeller, alkalmi hajók (gondolák) és esetleg a régen sürgetett Boráros-téri híd mielőbbi létesítése által, mert hiszen úgy vagyok értesülve, hogy a Boráros-téri híd budai feje a tervezett kiállítási területnek éppen a közepére esnék. Egy ilyen nagyszabású területet abban az időben is ki kellene használni, amikor nincs benne kiállítás. Ámbár kétségtelennek tartom, hogy ha ily jelesen berendezett terület áll rendelkezésünkre, még nem egészen normális időben is évenként több szakkiállítást, sőt egyidőben kétféle kiállítást is rendezhetünk (például etnográfiát, háziipari kiállítást a csarnokok egyes részeiben, virágkiállítást egy másik csarnokban). De akkor is, amikor semmiféle kiállítás sem lesz, kell valamit csinálni a területen, például sétahangversenyeket, tornaversenyeket, virágkorzót, amfiteátrumszerű népies előadásokat, stb. stb. (E tekintetben persze csak egyes ideákra akarok rámutatni, de az eszméket távolról sem véltem teljesen kimeríthetni egy-két sebtében odavetett gondolattal.) E külsőségek után aterület egy kisebb részét és pedig körülbelül egy ötödét mindjárt a tervezés alkalmával Vergnügungsparknak (e szónak megfelelő helyes magyar fordítását hirtelen nem találom) kell berendezni, hogy azt a közönség minden időben nagy tömegekben keresse fel