A Bádogos és Szerelő, 1912 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1912-01-31 / 1. szám

4 A BÁDOGOS ÉS SZERELŐ 1912. fsz állandó kiállítási terület. — Irta: Gelléri Mór. — Az érdekeltség és ennek képviseletében első­sorban az Országos Iparegyesület, majd a Kiállítási Központ az utolsó időkben több ízben behatóan foglalkozott az állandó kiállítási terület kérdésével, különösen a­mióta újabb, nagy­sikerű szakkiállításaink megérlelték azt az eszmét, hogy a mostani városligeti Iparcsarnok nagyszabású, főleg nemzet­közi kiállítások befogadására többé már nem alkalmas. A Kiállítási Központ a múlt évben megokolt elő­terjesztésben arra kérte a főváros hatóságát, hogy egy kiállítási állandó terület előkészítése és egy kiállítási csarnok számára a város központjában megfelelő terület átengedése érdekében tegye meg a szükséges előkészüle­teket. Az ilyen ügyek elintézése a legtöbb esetben a referenstől függ és konstatálnom kell, hogy az a referens, aki a Kiállítási Központ kérelmét referálta, sem jóindu­lattal, sem helyes érzékkel, sem hozzáértéssel nem volt képes a kérdés fontosságához fölemelkedni és így nem csodálom, ha a főváros tanácsa néhány hóval ezelőtt azt a kategorikus értesítést küldötte hozzánk, hogy sem a Lipótvárosban kiszemelt telkeket, (központi kiállítási csarnok számára), sem a Lágymányoson állandó kiállítási területre alkalmasnak talált telkeket erre a célra átengedni egyáltalában nem hajlandók. Ennek oka a fent említett hely­telen véleményezésen kívül valószínűleg még az is volt, hogy a lipótvárosi telkekre új miniszteri paloták és más középületek elhelyezése céljából már akkor alkudozott a kormány, a Lágymányoson pedig oly amerikai méretekben indult meg az építkezési kedv, hogy azt hihették, hogy az összes rendelkezésre álló szabad területet rövid időn belül be fogja építeni a nekiszilajult spekuláció. Azonban nem így történt. A Tavaszi Vásár felkérésére tartott előadásomban részletesen megtervezett állandó kiállítási csarnok eszmé­jére időközben felhívtam egy-két vállalkozó műépítészünk becses figyelmét. Sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy nálunk csak bérkaszárnyák iránt van meg a kellő hajlan­dóság ; egy ezeknél sokkal lukratívabb, de még új eszme nem lelkesíti a mi derék vállalkozóink előrelátását és így nagyon problematikus, hogy mikor valósulhat meg az a terv, amelyet a külföldön — azok, akik megismerték — a legnagyobb dicsérettel halmoztak el. Az ugyancsak függőben maradt állandó kiállítási terület ügyében azonban a legutóbbi napokban kedvező fordulat állott be. Bárczy István polgármester, akinek minden nagy­szabású dolog iránt megvan a kellő érzéke, újabban napi­rendre tűzte az állandó kiállítási terület kérdését és azt tervezi, hogy ezt a területet a Műegyetemen túl, majdnem egészen a vasúti hídig elterülő helyen létesíti. E célra már az előmunkálatok is nemsokára megindulnak, a­mi a terület mielőbbi szabályozását fogja maga után vonni. A terület egy részét elfoglaló pocsolyaszerű állóvíz rész­ben tóvá lesz átalakítva, részben be lesz tömve. A tó t. i. minden nagyobb kiállítási területnek díszítésére igen alkalmas és olyan elengedhetlen dekoráció gyanánt kínál­kozik, amit kicsinyek és nagyok mindenféle szórakozási célokra kellemesen kihasználhatnak. A terület többi részét szabályozni, planírozni és befásítani kell. És itt figyelemmel kell lenni arra, hogy nemcsak apró facsemetéket plántáljanak az utak szélére, hanem nagy, lombos fákat is ültessünk át a müncheni szisztéma szerint gyökerestül, a hozzáfagyott földkörülettel együtt, úgy, hogy ne csak tíz-húsz év múlva, hanem már lehetőleg egy­két év után kaphassunk kellemes és üdítő árnyékodó nagy területen. Talán aktuális, hogy a kiállítási terület további el­rendezésére, illetőleg az azzal kapcsolatba hozandó létesít­ményekre nézve is néhány szerény észrevételt tegyek. Legelsősorban elkerülhetlenül szükséges, hogy a terület egészen a Dunáig terjedjen, mert ez egyrészt közlekedési, másrészt célszerűségi, de szépészeti szempontból is fölötte előnyös. A Duna hatalmas vizét mindenféle kiállítási célokra ki lehet aknázni. Hajózási kiállítások, regatta- és flottagyakorlatok, plage, halászati experimentumok, nagy­szabású tűzijátékok, stb stb. csak ilyen széles folyó partja mellett létesíthetők, illetőleg érvényesíthetők hatásosan. Másodsorban magát a területet beosztás és térhatás szempontjából a legmodernebb igényeknek megfelelőig kell szabályozni és elrendezni s erre nézve az érdekelt szakkörök, valamint a mérnök- és építészegyletek véle­ményét meghallgatni. Ezek segítségével és a külföldi tanul­ságok (München, Drezda, Frankfurt) felhasználásával olyan mintaszerű területet rendezhetünk be, mely fölülmúlja az eddig ismert hasonló mintaberendezéseket. Magának a területnek első főkelléke különben az, hogy elég nagy legyen az esetleg nagyszabású nemzetközi kiállítások befogadására is. Erre való figyelemmel a szom­szédos területet is állandóan szabadon kell hagyni, hogy abban az esetben, ha Budapesten esetleg egy nagyobb­­szabású országos, vagy világkiállítás terveztetnék, legyen kellő kölcsönvehető mellékterület, esetleg a legnagyobb szabású kiállítási kísérletek számára is. Itt említem meg azt az eszmét, nem-e lehetne a területet a Gellérhegygyel külön villamos vasúttal össze­kötni (mely egy pár kiállítás alatt kitűnően kifizethetné magát), mert így a Gellérthegy tetején egy pár a kiállí­tással kapcsolatos olyan attrakciót lehetne létesíteni, mely a világon rikítaná párját. Persze itt kellene akkor egy pár kiállítási pavillont is elhelyezni (például a képzőművészetit, stb.), melyet siklóval állandóan hozzáférhetővé kellene tenni a publikumnak. De lehetne a Gellérthegyet, illetőleg ennek egy részét sok más célra is igénybe venni s igy például egy jeles vendéglő­s mulatóhely ott fönn a magas­ban élénk keresletnek örvendene. És elő lehetne venni az arra vonatkozó régi anteaktákat, a Panteont, a kilátó­­tornyot, stb. (A területnek ily két részre osztásával és külön vasúttal való összekötésével néhány év előtt Milanó­ban találkoztunk.) Harmadsorban közel kell hozni a kiállítási területet a főváros belső és külső részeivel mindenféle közlekedési eszköz alkalmazásával, úgymint villamos vasút, helyi hajó, propeller, alkalmi hajók (gondolák) és esetleg a régen sürgetett Boráros-téri híd mielőbbi létesítése által, mert hiszen úgy vagyok értesülve, hogy a Boráros-téri híd budai feje a tervezett kiállítási területnek éppen a köze­pére esnék. Egy ilyen nagyszabású területet abban az időben is ki kellene használni, amikor nincs benne kiállítás. Ámbár kétségtelennek tartom, hogy ha ily jelesen berendezett terület áll rendelkezésünkre, még nem egészen normális időben is évenként több szakkiállítást, sőt egyidőben két­féle kiállítást is rendezhetünk (például etnográfiát, házi­ipari kiállítást a csarnokok egyes részeiben, virágkiállítást egy másik csarnokban). De akkor is, amikor semmiféle kiállítás sem lesz, kell valamit csinálni a területen, például sétahangversenyeket, tornaversenyeket, virágkorzót, amfiteá­­trumszerű népies előadásokat, stb. stb. (E tekintetben persze csak egyes ideákra akarok rámutatni, de az esz­méket távolról sem véltem teljesen kimeríthetni egy-két sebtében odavetett gondolattal.) E külsőségek után a­­terület egy kisebb részét és pedig körülbelül egy ötödét mindjárt a tervezés alkalmával Vergnügungsparknak (e szónak megfelelő helyes magyar fordítását hirtelen nem találom) kell berendezni, hogy azt a közönség minden időben nagy tömegekben keresse fel

Next