A Bánya, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-05 / 1. szám

2 1918 január 5. (1. szám.) A BANYA fogadták, ugy hogy 1890-ben újból Henry Hall bányafelügyelő kiküldetését találták szükséges­nek, hogy felhagyott aknákban végezzen nagy­arányú szénpor kisérleteket. E kísérletek néme­lyike igen látványos volt. Különösen a Big Lady aknánál végzett kísérletet emelik ki, mely akna 19202 m. (630 láb) mély volt 244 m. (8 láb) át­mérővel s ezt egy bolthajtásos vágat egy más akná­val kapcsolta össze. A kiáramló légutat a kísér­leti akna képezte, melyben a külszíntől számított 1646 m. (54 láb) mélységben ágyút függesztettek fel s ezt 0­ 68 kg. (1 s/2 font) fekete porral töltöt­ték meg. A leghevesebb kísérletnél az aknát tel­jesen betöltő láng 18­29 m. (60 láb) magasságra emelkedett a levegőbe s egyidejűleg folytonos dörgés volt hallható. H. Hall egészen 1898-ig vé­gezte a kísérleteket s a nyert eredményekből annak igazolását hirdette, hogy száraz és szén­poros bányákban a bányagáz teljes hiánya mel­lett is komoly robbanást okozhat a lőporral való repesztés. De mindennek dacára a szénporrobbanás le­hető veszélye tekintetében igen eltérők voltak a nézetek, ha bányagáz egyáltalában hiányzik, úgy, hogy 1891 február hó 9-én királyi bizottságot küldtek ki oly feladattal, állapítaná meg a szén­pornak a bányarobbanások keletkezésére vagy tovaterjedésére gyakorolt hatását úgy önmagában, valamint gáz jelenlétével kapcsolatosan, továbbá puhatolja ki azokat a gyakorlati módszereket, melyekkel a szénportól támadható veszély meg­akadályozható, vagy legalább enyhíthető lenne. E bizottság a bányafelügyelők és számos szakértő meghallgatása után 1894. évi június hó 13-án tette közzé végleges jelentését, melyben véleményét a következő pontokba foglalta össze : 1. Hol kevés gáz van, ott a szénpor jelen­léte nagy mértékben emeli a robbanás veszélyét. 2. Tűzveszélyes bányában magától a robba­nástól felkavart szénpor erősítheti és határtalanul kiterjesztheti a gázrobbanást. 3. A szénpor egyedül, tehát a gáz teljes hiányában is veszélyes robbanást okozhat, ha ki­hívó lövés vagy heves láng gyújtja meg a szén­port. Ez azonban valószínűleg csak ritka esetben fordul elő. 4. Különféle szénpor minőségek többé-kevésbbé gyúlékonyak s ennélfogva változó fokban veszé­lyesek, de nem állítható teljesen biztosan, hogy valamely szénpor egyáltalán kockázat­mentes lenne. 5. Nem látszik valószínűnek, hogy pusztán csak nyílt vagy közönséges lángtól veszélyes szénporrobbanás keletkezhetik. Minthogy a repesztő szerek használata nem tiltható el anélkül, hogy ez által sok bánya üzeme ne veszélyeztetnék, a bizottság csupán csak a fe­kete por használatát tiltja, de véleménye szerint csak a lángot nem adó repesztő szerek haszná­lata lenne megengedhető. Javaslatba hozta ennél­fogva, hogy az összes használatban levő repesztő szerek hivatalosan próbáltassanak ki s közülök csak a belügyminiszter által engedélyezett felesé­geket legyen szabad használni. Továbbá a locso­lást ajánlotta azzal, hogy repesztés a munkasza­kok közé eső időben történjék, mikor a munká­sok nagyobb része nem tartózkodik a bányában, valamint, hogy amennyiben a bányafelügyelőségek az 1887. évi szénbányatörvény 42. §-a alapján nem írhatják elő a locsolást, a folyosók a lövés pont­jától számított 27 m. sugárral vont körön belül gyakran volnának nedvesitendők s nem volna szabad megengedni, hogy szénpor lerakodjék. Az 1887. évi törvény említett szakasza a bánya­felügyelőre bízza, hogy a szükséges biztonsági intézkedéseket követelje a bányatulajdonostól, ha kell, az erre a célra választott bíróság igénybe­vételével is, de a törvény nem teszi általánosan kötelezővé a locsolást. E bizottsági jelentés közzétételének idejében már csaknem általánosan és meggyőződésszerűen kezdték vallani, hogy a szénpor nemcsak egyik tényezője, hanem legfontosabb eleme is a bánya­robbanásnak. Ily módon a bizottság javaslatai gyorsan mentek át az általános tudatba s az 1896 augusztus hó 14-iki szénbányatörvényt ké­szítették elő. E törvény fölhatalmazza a belügy­minisztert, hogy a veszélyes repesztő szerek hasz­nálatát eltilthassa. E célból 1897. évi június hó 5-én Woolwich közelében egy teljesen felszerelt próbaállomást rendeztek be, hol az összes repesztő szereket hivatalosan megvizsgálták, Így tehát ez időtájt az 1887. évi alaptörvény és az 1896. évi kiegészítő törvény, valamint az 1898. évi belügyminiszteri rendelet szabályozta az angol szénbányászatot, mely rendelet az enge­délyhez kötött repesztő szerek alkalmazását írja elő s amely rendeletnek egyes részei időnként módosultak. Az 1887. évi alaptörvény — mint már emlí­tettük — nem írja elő általánosan kötelezőleg a locsolást, de mihelyest az 1894. évi királyi bizott­ság világosan döntött a szénpor elmélet mellett és rendszabályokat ajánlott a szénportól származó veszélyek elhárítása vagy legalább enyhítése ér­dekében, az 1896. évi törvény 1. §-ában kifejezetten joghatályt nyert a bányafelügyelőség arra, hogy minden egyes bánya számára felállíthasson, mó­dosíthasson vagy pótolhasson különleges szabá­lyokat, belefoglalva a bányának vagy bizonyos részének, vagy bizonyos vágatainak locsolását és eljárhasson, hogy ezek kellően nedvesekké tétes­senek. A bányafelügyelőség eszerint jogot szerzett ahhoz, hogy az öntözést oly mértékben írhassa elő, amint azt legalkalmasabbnak tartja. E jog tényleges gyakorlása azonban nagy nehézségbe □ □ □□ 3 □ □□ THEODOLITOK nivellárok, felállító készülékek, tárolók, mintaszerű, precíziós kivitelben mint különlegesség (b/2268/702/923/41) gyártása. MAX HILDEBRAND azelőtt August Lingke & Co. FREIBERG, Sachsen 47. -- Alapittatott 1791. ....... Magyarországi képviselő: CONRAD ÉS TÁRSA Budapest, VI., Teréz-körut 15.

Next