A Bánya, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-05 / 1. szám
1913 január 5. (1. szám.) A BÁNYA ütközött. A belügyminisztérium felszólítván a bányafelügyelőtket, hogy eziránt javaslatot tegyenek, ezek a következő szabály kibocsátását ajánlották : Minden folyosó a munkások beszállására rendelt aknától számított 90 maragonban művesen vagy szénpormentesen tartandó fenn; ugyanez álljon a kiszállító folyosókra is oly módosítással, hogy ha azok hossza 450 m.-t meghalad, ez esetben 90 méterenként nedves vagy szénpormentes zónák létesítendők. Ennek dacára semminemű szabályt sem adtak ki s a kérdés megoldását a bányatulajdonosok kezdeményezésére bízták. Az 1901. és 1902. évi bányarobbanások következtében újból összejöttek a bányafelügyelők, mely alkalommal előző véleményeiket megújították, de egyúttal a különleges rendszabályok elégtelenségére utaltak, mi miatt a kérdés gyakorlati kivitele nehézségbe ütközik. E szabályok választott bírósághoz utalhatók ugyan, de az ily eljárás nagyon hosszadalmas s még így is nehézséggel járt az öntözés kötelezővé tétele. Dél-Walesben a bányatulajdonosok jócskán gyakorolták az öntözést mivel a törvény értelmében véltek ily módon eljárni, így azután könnyű szerrel látszott, keresztülvihetőnek az öntözés egységes kötelezővé tétele az egész kerületre. Azonban csalódtak. Mert mikor a kerületi felügyelő rávinni igyekezett a bányatulajdonosokat ily általános szabályzat elfogadására, ez nem sikerült s ily módon az 1896. évi törvényben a felügyelőknek biztosított joghatály e tekintetben sohasem jutott érvényre. (F. Breynaert: Note sur la question de poussiéres dans les mines anglaises. Annales des Mines, 1907.) A bánya repesztést száraz és szénporos helyeken — mint tudjuk — már az 1887. évi alaptörvény általános szabályzatának (49. §) 12. h) pontja szabályozta, de akkor még nem voltak Angolországban engedélyezett vagy mint nálunk mondják biztonsági repesztő szerek. Az olyan száraz és szénporos helyekre nézve tehát, melyek gépszállító folyosókban vagy azok közvetlen közelében terültek el, a törvény említett általános szabályzatának 12. i) pontjában előírt súlyos intézkedéseket kellett egyszerre végezni, u. m.: az öntözést és a különleges biztonsági óvintézkedést. E kettő csak egyikének hiányában is, nem volt szabad repeszteni, mielőtt az illető szintről az összes munkások ki nem lettek szállítva, s csakis a repesztést, felügyeletet stb. szolgálatot tevő mintegy 10—12 személy maradhatott bent. Ez a helyzet az 1898. évi belügyminiszteri rendelettel megváltozott, mennyiben az e rendeletben felsorolt repesztő szerek használata kötelezővé vált a száraz és szénporos folyosókban és bányarészekben. E rendelet az 1887. évi törvénynek már idézett 12. i) pontját is pontosabban írja körül, amennyiben kimondja, hogy mindaddig tilos a repesztő lövés a fő szállító folyosókon valamint a légbeáramló utakon, amíg az illető telepről és a vele egy szinttel közlekedő többi szomszédos helyekről az összes munkás személyzet ki nem szállíttatott, avagy 20 yard (18 m.) kör kerületében az öntözés nem foganatosíttatott s e mellett biztonsági (engedélyezett) repesztő szerek nem alkalmaztatnak. Azonban kiemeli a rendelet, hogy ezt, az előírást a munkahelytől számított 90 m. távolságon túl nem szükséges alkalmazni. Eként a kiszállító folyosókra eéggé világos rendelkezések voltak. Ami pedig a többi vágatokat és munkahelyeket illeti, ezekre nézve az 1887. évi törvény 49. §. 12. h) pontja látszott mérvadónak, mely a bányarepesztés előtt a locsolást írja elő, de ha ennek kedvezőtlen befolyása lenne az oldalakra és a tetőre, ily esetben az egyedül szükséges óvóintézkedésként csakis a biztonsági (engedélyezett) repesztő szerek alkalmazása maradt fenn. De a törvény ilynemű értelmezése távolról sem volt általános, mert ellentétben állónak látszott az 1898. évi miniszteri rendelettel, mely bár kötelezővé teszi a biztonsági (engedélyezett) repesztő szerek használatát a bánya száraz és szénporos részeiben, de egyúttal kötelezővé teszi egyszerre a locsolást és ezen repesztő szerek használatát is a munkahelyről megállapított 90 méterben. E kérdés egyáltalában nem lett véglegesen tisztázva, s a gyakorlatban a locsolás tényleg csak nagyon kezdetlegesen ment végbe azon általánosan elfogadott véleménynél fogva, hogy a locsolás hátrányai és a vele járó nehézségek nagyok, úgy, hogy még a törvény is csak abban az esetben teszi kötelezővé minden egyes irányára az általános szabályok betartását (49. §) ha ez észszerűen fétséges. Ily körülmények között, habár időközben is számos, igen értékes közlemény jelent meg, mely a szénporveszedelem hitét mindjobban megerősítette, amihez a megismétlődött nagy bányakatasztrófák szintén nem kis mértékben járultak hozzá, a kormány 1906. évi június hóban újabb bizottságot küldött ki a bányamunkások egészségügyének és biztonságának megvizsgálása és jelentéstétel végett. E bizottság a munkások egészségügyére és a bányabalesetekre vonatkozó összes kérdéseket beható tanulmány tárgyává tette, s így a szénpor veszélyének kérdésében is számos szakértőt hallgatott meg, mit annyival inkább tartott szükségesnek, mert még elég sok bányamérnök nyilvánított ellenkező véleményt ebben a kérdésben. A szénpor kérdésnek ily részletes tárgyalását a bizottság saját kebeléből kiküldött külön albizottság feladatává tette oly hozzáadással, állapítaná meg, hogy figyelemmel a máris végezett bel- és külföldi kísérletekre, mily irányban lennének még a szénpor kísérletek tovább folytatandók? Ehhez az albizottsághoz egy tanácsadó Budapest, V., Alkotmány utca 25. Szivattyúk minden célra. Tűzoltó fecskendők. Műszaki cikkek: gummi- és albesz-áruk minden célra. Kenőolajok, tisztítógyapot, gépszijak. Robbanásmentes acetylén bányalámpák. Telefon *68 Cool (Biquel 73n52) .MOTOROK: 3