Bőripar, 1902 (9. évolyam, 1-36. szám)
1902-01-05 / 1. szám
Nr. 1. szám. A cserkéreg-üzlet 1901-ben. Magyarország 1901. évi tölgycserkereg-termelése a „M. K. L.“ jelentése szerint úgy mennyiségre, mint minőségre nézve rossznak mondható. Hogy az eredmény mennyiségileg oly csekély lett, annak az alacsony valuta az oka, de hozzájárult ehhez a termelők tartózkodása is. Ami pedig a minőség tekintetében való csalódást illeti, ezt a folytonos rossz időjárás idézte elő. A hántási munkálatokat a nagy forróság és zivatarok hátráltatták, amelyek a kérget fülledté, penészessé tettek s akadályozták a szárítást. Emellett a piaczi viszonyok sem voltak kedvezők. Az előzetes kötések a kivitel számára csekélyek voltak s az árak annyira hanyatlottak, hogy a termelők saját hántásukkal is alig reméltek veszteség nélkül boldogulni, alvállalkozóikkal szemben tehát aggodalmaskodni kezdtek s a máskor bőven és készséggel nyújtott előlegeket csak kelletlenül adták meg, úgy, hogy pénz hiányában ezek is csak keveset termelhettek. A kései hántás folytán az exportnál is elkéstünk ; Német- és Francziaország megelőzött bennünket, aminek az lett következménye, hogy a külföldön már telt raktárát találtunk, eladnunk csak árengedménynyel lehetett. Az árak a rendes eladás ideje alatt a következők voltak 100 kg.-kint bevaggonozva : prima..................................8 korona original.................................6 „ secunda..............................4 „ tertia....................................3 „ BŐRIPAR annak, hogy szakmánkban nincs egyetértés ; ha az így folytatódik, akkor ma-holnap minden bőrgyárosnak és bőrkereskedőnek külön egyesülete lesz. A legfontosabb az említett határozatban azonban az a szükkeblüség, mely benne rejlik. Meg vagyunk győződve, hogy a szakosztály tagjainak túlnyomó része át van hatva azon tudattól, miszerint a bőranyag beszerzési szövetkezetek a magyar börkiskereskedőket fennállásukban súlyosan veszélyeztetik. A helyett hogy tehát az említett szakosztály a ministeriumnál leghevesebben protestálna a szövetkezetek alapítása és fejlesztése ellen, egyszerűen azon álláspontra helyezkedik : ha már a magyar bőrkereskedők károsittatnak, akkor legalább mi akarunk abból hasznot vonni. Nem ismerjük az említett kérvény indokolását, miután, azonban a napilapok jelentése szerint csak azt kívánja, hogy a szövetkezetek belföldön fedezzék szükségletüket, azzal egyúttal hallgatólag elismerik a szövetkezetek alapításának jogosultságát. Súlyos csapás volna ez a borkereskedőkre nézve, mivel a minisztérium ez által a szövetkezet fejlesztési törekvéseiben még megerősittetnék. 5 trauriger Beweis dafür, dass in der Branche keine Einigkeit herrscht; geht das so weiter, so wird heutemorgen jeder Lederfabrikant und Lederhändler seinen, eigenen Verein haben. Das Wichtigste an dem oben erwähnten Beschlüsse ist jedoch die Engherzigkeit, welche in demselben liegt. Wir sind lest überzeugt, dass der grösste Theil der Mitglieder der Leder-Section der Landes- Kaufmannshalie davon durchdrungen ist, dass die Ledereinkaufs-Genossenschaften die ungarischen Leder- Detaillisten in ihrer Existenz arg schädigen. Anstatt nun beim Ministerium gegen die Errichtung und Förderung der Genossenschaften überhaupt zu protestiren, verfolgt die erwähnte Leder-Section der Kaufroannshalie den Standpnnkt: wenn schon die ungarischen Lederdetaillisten geschädigt werden, so wollen wir den Nutzen davon haben. Wir kennen die Begründung der Eingabe nicht, da aber laut Mitlheilung der Tagesblätter darin nur das verlangt wird, dass die Genossenschaften ihren Bedarf in Ungarn decken mögen, so wird hierdurch die Berechtigung der Genossenschaftsgründungen stillschweigend anerkannt. Es wäre dies ein harter Schlag für die ungarischen Lederhändler, da hierdurch das Ministerium in seinen diesbezüglichen Bestrebungen noch bestärkt würde. Das Eichenlehe-Geschäft 1901. Die Eichenrinde-Produktion Ungarns im Jahre 1901 muss sowohl quantitativ, wie auch qualitativ als .schlecht bezeichnet werden. Dass das Ergebniss in Summa so gering war, daran ist der billige Preis und das niedrige Agio Schuld, wozu sich noch die reservirte Haltung der Producenten geselte. Das schlechte Resultat in Bezug auf Qualität wurde durch die andauernd ungünstige Witterung hervorgerufen. Die Schälarbeiten wurden durch die grosse Hitze und Gewitter beeinträchtigt, indem hierdurch die Rinde schimmelig und das Trocknen derselben verhindert wurde. Nebstbei waren auch die Platzverhältnisse nicht j günstig. Die im Voraus abgeschlossenen Geschäfte für den Export waren minimal und die Preise waren so tief gesunken, dass die Producenten selbst bei eigener Regie kaum auf ihre Selbstkosten zu kommen hofften, dieser daher den Subunternehmen gegenüber berechtigte Bedenken hegten und die sonst bereitwilligst zur Verfügung gestellten Vorschüsse beträchtlich reduzirten, so dass wegen Geldmangel auch die Produktion eine geringere war. Durch die verspäteten Schälarbeiten hatten wir auch das Exportgeschäft versäumt, so dass der grösste Theil der ausländischen Käufer mit dem Artikel sich aus Frankreich und Deutschland vorgesehen hatte und wir daher nur mehr mit bedeutenden Preisconcessionen verkaufen konnten Die Notirungen waren während der Saison per Metereentmr in Waggonladung folgende: Prima Kronen 8.— Original „ B.— Secunda „ 4.Tertia „ 3.-