Bőripari Munkás, 1936 (5/46. évfolyam, 1-10. szám)
1936. január-február / 1. szám
Budapest, 1936 jtm.—febr F. 7XLVL) évfolyam, l.sz. iizAgi BŐRIPARBAN FOGLALHOZTATOT nunkAsok ÉS NUNHASNÖK ÉRDEMEIT VÉDŐ LAP nUNKASTARSADAL.ni ÉS GAZDASÁGI FOLYÓIRAT A nyolcórai munkaidő és a minimális munkabér még mindig késik Magyarország hatóságaira még a legjobb akarat,ta.S sem lehetne ráfogni, hogy munkásügyekben a gyors cselekvések jellemzik tevékenységüket. De az a huzavona, amely a cipőipari munkásoknál a 8 órai munkaidőnek és a minimális munkabéreknek a cipőiparra való kiterjesztése iránti kérelmével történik, az még Magyarországon is túlságos lassúságról tanúskodik. Szeptember hóban kérte a központi vezetőség a fenti két rendelet érvényének a cipőiparra való kiterjesztését. Január hó közepén ez ügyben még mindig nincs döntés. A cipőipari munkásság nem tudja, hogy ezekkel a fontos kérdésekkel mi történik. Lesz-e a tavaszi munkamenetre törvényes munkaidő- és munkabér szabályozás, vagy pedig továbbra is szabad prédái lesznek a munkáltatói kizsákmányolásnak? Határtalan munkaidő mellett néhány hónap alatt kényszerülnek a fogyasztóközönség egészéri cipőszükségletének termelésére. Arról azonban már értesült a cipőipari munkásság, hogy a munkaidő és a minimális bér aktái minisztériumtól minisztériumokhoz vándorol, hogy az ügyben különböző helyeken véleményeket, nyilvánítsanak. A 8 órai munkaidő és a legkisebb bér bevezetéséhez a pénzügyminisztérium, a kereskedelemügyi minisztérium, az igazságügyi minisztérium és a földművelésügyi minisztérium véleményét is ki kell kérnie az iparügyi minisztériumnak. Hogy erre a körülményes eljárásra mért van szükség, az rejtély. Annyi bizonyos, hogy ez a huzavona továbbra is lehetővé teszi az iparban a legteljesebb fejetlenséget. A szennykonkurrencia tovább rombolja az ipar eddigi értékeit, a cipőipari munkásság életlehetőségét. Előidézi az elviselhetetlen koldusbéreket és a hajnaltól a késő éjjelbe nyúló munkaidőt. Nem hittünk sokat a reformkormányzat nagyhangú ígéreteinek. Évtizedeken át hozzászoktattak bennünket ahhoz, hogy a kormányzatok részéről a munkások felé tett ígéretek csak a legritkább esetben jelentik azok megvalósulását is. Mégis kellemetlen megbarátkoznunk azzal a gondolattal, hogy az iparügyi miniszter úrnak a képviselőházban a beadványunkra vonatkozó határozott ígérete ellenére furcsa taktikázás folyik az órai munkaidő és a minimális bérek törvényes rendezéséről. Ezek után érthetetlen, hogy a cipőipari munkásságon kívül a Budapesti Cipész Ipartestület, a Lábbelikészítő Iparosok Országos Szövetségének kongresszusa, a Cipőgyártók Egyesülete, számtalan vidéki ipartestület, városi és vármegyei közgyűlések követelik a 18 órai munkaidő és a minimális munkabérek bevezetését, az iparügyi minisztérium miért nem intézkedik? Még a cipőgyárosok nagy része is, tudomásunk szerint, helyesli a munkabérek és a munkaidő törvényes szabályozását. Mi lehet tehát itt az akadály, ha ennek dacára az ügyben semmi sem történik? A cipőipari munkásság azzal, hogy az illetékes minisztérium intézkedését kellő időben kérte, önmagával és az iparral szemben a legmesszebb emenő kötelességét teljesítette. Abban a tudatban jártunk így el, hogy három-négy hónap elég idő lesz — még magyar vonatkozásban is — az ügy elintézésére. Ha mégsem így történik, abból a cipőipari munkásság azt a tanulságot vonhatja le, hogy továbbra is a saját erejére van utalva. Nincs reménye arra, hogy törekvéseit törvényes rendelkezések segítségével a megvalósuláshoz közelebb hozza. El akartuk kerülni, hogy olyan ügyben, amelynek rendezésére az iparügyi minisztérium már elindult, ne legyünk kényszerülve továbbra is a munkaszünetelés eszközéhez nyúlni, hanem szociálpolitikai eszközökkel próbáljuk azt nagyobb megrázkódtatások nélkül megvalósítani. m áchnoiáe-jo-- -IX1* J^S6f KSrÚty!fVÍZS- Int« Mi mindenesetre kellő időben jártunk el az illetékes minisztériumnál, hogy a tavaszi munkamenetét zökkenés nélkül átdolgozhassuk. Ha ez nem így történne és a cipőipari munkásság mégis a munkaszüne ,teles eszközéhez volna kénytelen nyúlni, ezért a felelősséget már most elhárítjuk magunkról, mert nem rajtunk múlik, ha ez bekövetkezik. A cipőipari munkásság pedig tovább folytatja a tavaszi mozgalomra való felkészülődését. Minden szaktárs tartja kötelességének, hogy a saját érdekében sorakozzon a jobb munka,viszonyokért küzdő szervezett munkásokhoz, hogy amit nem kaphattunk meg a hivatalos fórumoktól, azt a saját erőnkből maradék nélkül kik,arcal hássuk! Megjelenik évenként tízszer. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. kerület, Dob ucca 90. szám. Telefonszám: 31-6-30. A Szövetség tagjai a lapot tag illetményként kapják. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza A budapesti cipészszakosztály vezetőségének jelentése az 1935. évi működéséről A szakosztályban az elmúlt évben ismét nagy-erőfeszítések történtek a munkaviszonyok további romlásának a megakadályozására. A szakosztály minden erőt igénybe vett, hogy a szakmai pusztítást megakadályozza, a szennykonkuurenciának gátat végseni és a munkásainak részére tisztességesebb életfeltételeket teremtsen. A szakma, munkásainak, az előző évekhez hasonlóan, állandóan készenlétben kellett lennie. A jobb munkamenet idején azért, hogy a tűrhetetlen munkabéreket valamennyire megjavítsuk, szabályozott munkaidőt dolgozhassunk, a rosszabb munkamenet idején azért, hogy a szennykonkurrencia folyományaként jelentkező bérletöréseket visszaszorítsuk. Nyugalmi állapot a szakma egyetlen kategóriájában sem volt. Kendérz, tömegtermelő gyáriparhoz tartozó munkaadók egyaránt kivették a részüket a munkaviszonyok megrontásából. Ha ezek a törekvések nem minden esetben és nem mindig sikerültek a munkaadók részére úgy, ahogy azt ők szerették volna, annak a szakosztályban tömörült öntudatos és harcrakész szaktársaink voltak a legnagyobb mértékben a megakadályozói. Érdekes jelenség, hogy a munkaadók legnagyobb része, saját állításuk szerint, tele vannak szociális érzésekkel, munkásaik iránti jószándékkal. Ennek dacára, a munkaviszonyok megrontásában részt vesznek és azt állandóan fokozzák. Évről évre nagyobb küzdelmekszemtanúi és résztvevői vagyunk. Az elmúlt, évben a munkaviszonyok megvédése érdekében az alábbi mozgalmakat folytatták le a szakosztály tagjai: Támadó harc volt 183 üzemben 2850 munkással Védelmi harc 18 üzemben 261 munkással. békés megegyezés volt 12 üzemben 308 munkással. Szimpátiasztrájk volt 20 üzemben 630 munkással. Összesen 233 üzem 4049 munkással. A támadó harcokból eredményesen végződött 181 üzemben 2815 munkással, eredménytelen 2 üzemben 35 munkással. Védelmi harc eredményes volt 12 üzemben 187 munkással, eredménytelen 6 üzemben 74 munkással. A fenti adatok igazolják, hogy a szakosztály tagjai az elmúlt évbek is derekasan kivették részüket abból a küzdelemből amelyet a Szövetség a bőripari munkásság gazdasági helyzetének megjavításáért folytatott. Sajnos, még ezen jelentésünkben sem vagyunk abban a helyzetben, hogy a munkaviszonyok javulásáról írhatnánk. A munkanélküliség ez évben is súlyos pusztítást okozott a szakosztály tagjai között. Ha az alább közölt számok az előző évi kimutatásunknál bizonyos mértékben kisebbek is, annak az a magyarázata, hogy az üzeme, nagy részét szaktársaink a munkásaimét idejére nem lépnek ..ki, hanem mint kikmem a célt, munkások -. továbbrais az üzemekben, maradnak. A valóságban: munka nélkül vannak, de a statisztikában nem szerepel- nek. Munka nélkül maradt 1934. évről 160 szaktárs, folyó évben beérkezett 607 mun-nkanélküli szaktárs. Összesen 767. 555 munkáltató keresett 722 munkást, közvetítve lett 600, ebből állandóra 360, kisegítésre 240, béreletlen maradt 122 munkahely. Közvetítés nélkül elhelyezkedett, vagy a régi munkahelyére visszament .115 szaktárs, elévülés végett könyvét kivette 100, könyvét elvitte 38 szaktárs. Munka nélkül maradt 1935. év végén 158 szaktárs. Változatlan eréllyel folytattuk a cipészmunkásság felvilágosítását és a munkaviszonyok megvédésére és kiharcolására, irányuló szervezési munkát. Ezen cél szolgálatában 590 üzemi értekezletet tartottunk 8748 résztvevővel. A cipészszakosztály részéről az év folyamán a könyvtárból kivittek 1858 szépirodalmi és 553 tudományos, összesen 2411 kötet könyvet. . . A szakosztály fenntartására és megerősítésére vonatkozó tevékenység nem érte el az 1934. évi, működés eredményét. A múlt, évben befizettek 29.304, míg az 1935. évben 26.844 heti járulékot. A csökkenés 2460. Belépett 552 új tag, az előző évi 1204 belépővel szemben. Az elmúlt évben tovább folytatódott a magasabb Osztályokból az alacsonyabb osztályokba," való vándorlás, amely nagymértékben gyengíti a szakosztály teherviselő képességét. A kiadások területén szintén nincsenek nagyobb eltérések, a szakosztály vezetősége minden irányban a legnagyobb takarékosságra törekedett. A szakosztály vezetősége teljes mértékben igyekezett megfelelni a közgyűlésen vállalt feladatának, hogy a működés ideje alatt minden erejével küzdött a munkabérek megrontása ellen és oktatott, tanított, nevelt azért, hogy a cipészmunkásságot szolidáris kötelességének teljesítésére és a