Bőripari Munkás, 1936 (5/46. évfolyam, 1-10. szám)

1936. január-február / 1. szám

F. 7XLVL) évfolyam, l.sz. irizAqi BŐRIPARBAN FOOLALHOZTATOT nunhAsoh ÉS NUNHASNÖK ÉRDEMEIT VÉDŐ LAP m áchnoiáe-jo-- ­IX1* J^S6f KSrÚty!fVÍZS- Int« nUNK4STAR9ADAS.ni ÉS GAZDASÁGI FOLYÓIRAT Megjelenik évenként tízszer. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. kerület, Dob ucca 90. szám. Telefónszám: 31-6-30. A Szövetség tagjai a lapot tag illetményként kapják. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza X nyolcórai munkaidő és a minimális munkabér még mindig késik Magyarország hatóságaira még a leg­jobb a,karat, ta.I sem lehetne ráfogni, hogy munkásügyekben a gyors cselekvések jel­lemzik tevékenységüket. De az a huza­vona, amely a cipőipari munkásoknál a 8 órai munkaidőnek és a minimális munka­béreknek a cipőiparra való kiterjesztése iránti kérelmével történik, az még Magyar- országon is túlságos lassúságról tanúsko­dik. Szeptember hóban kérte a központi vezetőség a fenti két rendelet érvényének a cipőiparra való kiterjesztését. Január hó közepén ez ügyben még mindig nincs dön­tés. A cipőipari munkásság nem tudja, hogy ezekkel a fontos kérdésekkel mi történik. Lesz-e a tavaszi munkamenetre törvényes munkaidő- és munkabér szabályo­zós, vagy pedig továbbra, is szabad prédái lesznek a. munkáltatói kizsákmányolásnak? Határtalan munkaidő mellett néhány hó­nap alatt kényszerülnek a fogyasztóközön­ség egészéri cipőszükségletének termelé­sére. Arról azonban már értesült a cipőipari munkásság, hogy a munkaidő és a minimá­lis bér aktái minisztériumtól minisztériu­mokhoz vándorol, hogy az ügyben külön­böző helyeken véleményeket, nyilvánítsa­nak. A 8 órai munkaidő és a legkisebb bér bevezetéséhez a pénzügyminisztérium, a kereskedelemügyi . minisztérium, az igaz­ságügyi • minisztérium és a földművelésügyi minisztérium véleményét is ki kell kérnie az iparügyi minisztériumnak. Hogy erre a körülményes eljárásra mért van szükség, az rejtély. Annyi bizonyos, hogy ez a, huza­vona továbbra is lehetővé teszi az iparban a legteljesebb fejetlenséget. A szennykon kurrenoia tovább rombolja az ipar eddigi értékeit, a cipőipari munkásság életlehető­ségét. Előidézi az elviselhetetlen koldus­béreket és a hajnaltól a késő éjjelbe nyúló munkaidőt. Nem hittünk sokat a reformkormányzat nagyhangú ígéreteinek. Évtizedeken át hozzászoktattak bennünket ahhoz, hogy a kormányzatok részéről a munkások félé fett ígéretek csak a legritkább esetben je­lentik azok megvalósulását is. Mégis kel­lemetlen megbarátkoznunk azzal a gondo­lattal, hogy az iparügyi miniszter úrnak a képviselőházban a beadványunkra vonat­kozó határozott ígérete ellenére furcsa tak­tikázás folyik a S órai munkaidő és a mi­nimális bérek törvényes rendezéséről. Ezek után érthetetlen, hogy a cipőipari munkás­ságon kívül a Budapesti Cipész Ipartestü­let. a Lábbelikészítő Iparosok Országos Szövetségének kongresszusa, a Cipőgyár­tók Egyesülete, számtalan vidéki ipartestü­let, városi és vármegyei közgyűlések köve­telik a, 8 órai munkaidő és a minimális munkabérek bevezetését, az iparügyi mi­nisztérium miért nem intézkedik? Még a cipőgyárosok nagy része is, tudomásunk szerint, helyesli a munkabérek és a munka­idő törvényes szabályozását. Mi lehet te­hát itt az akadály, ha ennek dacára az ügy­ben semmi sem történik? A cipőipari munkásság azzal, hogy az illetékes minisztérium intézkedését kellő időben kérte, önmagával és az- iparral szemben a legmesszebb emenő kötelességét teljesítette. Abban a tudatban jártunk így el, hogy három-négy hónap ^ elég idő lesz — még magyar vonatkozásban is — az ügy elintézésére. Ha mégsem így történik, abból a cipőipari munkásság azt a tanulságot vonhatja 1 e, hogy továbbra is a saját erejére van utalva. Nincs re­ménye arra, hogy törekvéseit törvényes rendelkezések segítségével a megvalósulás­hoz közelebb hozza. El akartuk; kerülni, hogy olyan ügyben, amelynek rendezé­sére az iparügyi minisztérium már elin­dult, ne legyünk kényszerülve továbbra is a munkasziinetelés eszközéhez nyúlni, ha­nem szociálpolitikai eszközökkel próbáljuk azt nagyobb megrázkódtatások nélkül meg­valósítani. A szakosztályban az elmúlt évben ismét nagy'- .erőfeszítések történtek a munkavi­szonyok további romlásának a megakadá­lyozására. A szakosztály minden erőt igénybe vett, hogy a szakmai pusztítást megakadályozza, a szénnykonkuureneiának gátat vcyscnr és a munkásainak' ré­szére tisztességesebb életfeltételeket te­remtsen. A szakma, munkásainak, az előző évekhez hasonlóan, állandóan készenlétben kellett lennie. A jobb muhkamoneí idején azért, hogy a tűrhetetlen munkabéreket valamennyire megjavítsuk, szabályozott munkaidőt dolgozhassunk, a rosszabb mun­kamenet idején azért, hogy a szennykon- kurrencia folyományaként jelentkező bér- letöréseket visszaszorítsuk. Nyugalmi álla­pot a szakma egyetlen kategóriájában sem volt. Kendéit-, tömegtermelő gyáriparhoz tartozó munkaadók egyaránt kivették a részüket a munkaviszonyok megrontásából. Ha ezek a törekvések nem minden esetben és nem mindig sikerültek a munkaadók ré­szére úgy, ahogy azt ők szerették volna, annak a szakosztályban tömörült öntuda­tos és harcrakész szaktársa ink voltak a legnagyobb mértékben a megakadályozói. Érdekes jelenség, hogy a munkaadók leg­nagyobb része, saját állításuk szerint, tele vannak szociális érzésekkel, munkásaik iránti jószándékkal. Ennek dacára,- a mun­kaviszonyok megrontásában résztvesznek és azt állandóan fokozzák. Évről évre na­gyobb küzdelmek ’szemtanúi és résztvevői vagyunk. Az elmúlt, évben a. munkaviszo­nyok megvédése érdekében az alábbi moz­galmakat folytatták le a szakosztály tagjai: Támadó harc volt 183 üzemben 2850 munkássá\ Védelmi harc 18 üzemben 261 munkássáJ. békés megegyezés volt 12 üzem­ben 308 munkással. Szimpátiasztrájk volt 20 üzemben 630 munkással. Összesen 233 üzem 4049 munkással. A támadó harcokból eredményesen végződött 181 üzemben 2815 munkással, eredménytelen 2 üzemben 35 munkással. Védelmi-harc eredményes volt 12 üzemben 187 munkással, eredménytelen 6 üzemben 74 munkással. A fenti adatok igazolják, hogy a szakosztály tagjai az elmúlt évbeli is derekasan kivették részü­ket abból a küzdelemből amelyet a Szövet­ség a bőripari munkásság gazdasági hely­zetének megjavításáért folytatott. Sajnos, még ezen jelentésünkben sem va­gyunk abban a helyzetben, hogy a munka­Mi mindenesetre kellő időben jártunk el az illetékes minisztériumnál, hogy a ta­vaszi munkamenetét zökkenés nélkül át­dolgozhassuk. Ha ez nem így történne és; a cipőipari munkásság mégis a munkaszüne- , teles eszközéhez volna kénytelen nyúlni, ezért a felelősséget már most elhárítjuk magunkról, mert nem rajtunk múlik, ha ez bekövetkezik. A cipőipari munkásság pe­dig tovább folytatja a. tavaszi mozgalomra való f elkészül ödését. Minden szaktárs tartsa kötelességének, hogy a saját érdeké­ben sorakozzon a jobb munka,viszony okért küzdő szervezett munkásokhoz, hogy amit nem kaphattunk meg a. hivatalos fórumok­tól, azt a saját erőnkből maradék nélkül kik,arca l h áss u k! viszonyok javulásáról írhatnánk. A mun­kanélküliség ez évben is súlyos pusztítást okozott a szakosztály tagjai között. Ha az alább közölt számok az előző évi kimutatá­sunknál bizonyos mértékben kisebbek is, annak az a magyarázata, hogy az üzem#: n agy részéi szak tá rsaink a munkásaimét idejére nem lépnek ..ki, hanem mint. ki<&e<> célt. munkások -. továbbra -i s' az- üzemekben, maradnak. A valóságban: müitka nélkül J vannak, de a statisztikában nem Szerepel-' nek. Munka nélkül maradt 1934. évről 160 szaktárs, folyó évben beérkezett' 607 mun-* kanélküli szak társ. Összesen 767. 555 mun­káltató keresett 722 munkást, közvetítve lett 600. ebből állandóra 360, kisegítésre 240, bétől let len maradt 122 munkahely. Közvetítés nélkül elhelyezkedett, vagy a* régi munkahelyére visszament .115 szaktárs, elévülés végett könyvét kivette 100, köny­vét elvitte 38 szaktárs. Munka nélkül ma^ radt 1935. é v végén 158 szak társ. Változatlan eréílyel folytattuk a cipész- munkásság felvilágosítását és a. munkavi- szonvQk megvédésére és kiharcolására, irá­nyuló szervezési munkát. Ezen cél szolgá­latában 590 üzemi értekezletet tartottunk 8748 résztvevővel. A cipészsza.kosztáiy részéről az év folya-. mán a könyvtárból kivittek 1§58 szépiroy dalmi és 553 tudományos, összesen 2411 kötet könyvet, . , A szakosztály fenntartására és megerő­sítésére vonatkozó tevékenység nem érte el az 1934. évi, működés eredményét. A múlt, évben befizettek 29.304, míg az 1935. évben 26.844 heti járulékot. A csökkenés 2460. Belépett 552- új tag, az előző évi 1204 belé­pővel szemben. Az elmúlt évben tovább’ folytatódott a magasabb. Osztályokból az alacsonyabb osztályokba,'" való vándorlás, amely nagy .mértékben gyengíti a, szakosz­tály teherviselőképességét. A kiadások te­rületén szintén nincsenek nagyobb eltéré­sek, a szakosztály vezetősége minden irány­iján a legnagyobb takarékosságra töre­kedett. A szakosztály vezetősége teljes mérték­ben igyekezett megfelelni a. közgyűlésen vállalt feladatának, hogy a működés ideje alatt minden erejével küzdött a munkabé­rek megrontása ellen és oktatott, tanított, nevelj azért, hogy a eipészmunkásságot szolidáris kötelességének teljesítésére és a A budapesti cipeszszakosztáiy vezetőségének ieientese az 1935. évi működéséről < Budapest, 1936 jtm.—febr

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents