Bőripari Szemle, 1921 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-01 / 1. szám

b. oldal, igyekszünk tehát üzleti tudósításainkat hasznot hozóan ol­vasóink elé juttatni! Szemlénkben tehát minden szakágazat megtalálja az események hű leírását. Mindenki csak hasznára fordít­hatja tehát ezeket a tudósításokat, jóllehet, hogy ezek mindenekelőtt bőriparunk szemszögletéből olvasandók, illetve bírálandók el. Mert mi a bőriparunk szervei va­gyunk és kívánunk maradni. Ez azonban korántsem hozza magával, hogy a kereskedelem érdekeinek védelmében ellankadjunk ! Hisz pont a mögöttünk tudott évnek min­den harcát a kereskedelem szabadságáért vívtuk meg! Jól tudjuk, hogy kereskedelem nélkül a gazdasági élet vérkeringése legott megszűnik és minden organismusnak meg kell bénulnia, mely valaha is a kereskedelemmel állott összeköttetésben. Mindazonáltal valljuk, hogy a timáripar érdekeinek felkarolása, istápolása elsőrendű fel­adat, melynek elhanyagolása beleütköznék bőrkereskedel­münk és egyébb rokon szakágazatnak vitális érdekeibe! Ha tehát timáriparunkat erőteljes tényezőnek akarjuk tudni, szükséges, hogy annak érdekeit is erőteljesen moz­dítsuk elő. Hacsak nem akarjuk — mint sokan — hogy ez iparágazat a takácsipar sorsára jusson. A huszadik évfolyamban is leszünk tehát a kik vol­tunk és maradunk akik vagyunk: bőriparunk egyetemes érdekeinek őrzői, védelmezői. Előfizetőinkhez ! A munkabérek emelkedése hónapok óta újabb és újabb terhet ró lapunkra. Legutóbb december elején emelte fel a nyomda a lap előállítási költségeit és további áremelkedést he­lyezett januárra kilátásba. A jelentékeny mértékben növeke­dett terhek arra kényszerítenek bennünket, hogy azoknak leg­alább egy részét előfizetőinkre és hirdetőinkre hárítsuk át. Ez oknál fogva kénytelenek vagyunk lapunk előfizetési diját 1921. január 1-től kezdődőleg magánosoknak és cégeknek évi 200 koronára, részvénytársaságoknak, szövetkezeteknek stb. 300 kp­, ______ _____ Az uj kurzus. Mint a sötétben a fénycsóva, úgy hatott Hegedűs Lóránt nagybeszéde, melyet december hó 20-án a nem­zetgyűlés színe előtt mondott. Két évnek kínos bizony­talansága után, az ország immár tisztán látja a helyzetet. Látja, mitől kell tartania, és mitől nem kell tartania. Látja, hogy az új kurzus mélyen belenyúl az ország dol­gozó társadalmának zsebébe, de ennek ellenében meg­adja a legszélesebb alapon nyugvó munka lehetőségét. Minden kereskedő, iparos, gazda ceruzával a kezében könnyen kiszámíthatja ezután, mit és mennyit kell az államnak leadnia és aszerint igyekszik e leadásokat mun­kával megkeresni. A régi kurzus — mint Hegedűs Lóránt megmondotta — csak ijesztegetéssel operált, bizonyta­lanná téve ezáltal az egész közgazdasági életet. Folyton folyvást a nagy mumussal, a vagyonadóval lettünk ijesztve és kiderült, hogy a pénzügyminisztérium egyetlen asztal­fiókjában sem találták meg az erre vonatkozó törvény­­tervezetet. Hogy ez ijesztgetés következtében hány mil­liárdnyi érték csempésződött ki a külföldre, kitűnik abból a körülményből, hogy maga a pénzügyi hatóság 500 milliónyi értékű valutát szedett el a csempészek zsebeiből ! Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter nemcsak mélyen belenyúl zsebeinkbe, de egyben módot is nyújt arra vo­natkozóan, hogy dolgozhassunk. Mindenekelőtt szabaddá tette a devizaforgalmat, tehát minden kereskedő, iparos és vállalkozó szabadon, minden külön engedelem nélkül teljesítheti külföldi fizetéseit és nem kell előbb okmányi­­lag bizonyítani, vájjon az átutalt összeg ellenében tény­leg fennáll-e a külföldi tartozás. Ez az első fénysugár ebben a nagy sötétségben. A másik, hogy a szabadsér-így azonban csak nagy tartalékok fölött rendelkezők ké­pesek pontosan megfelelni kötelességeiknek. Már az is­kolában nevelném az ifjúságot a pontosság szeretetére és meg vagyok győződve, hogy ez esetben a helyzet meg­javulna. A pontatlan, legtöbb esetben hanyag fizetőről, aki tiszta képet kíván alkotni, tegyen pld. bármely szaklap kiadóhivatalához kirándulást. Itt látni fogja, hogy ezer előfizető közül alig akad száz olyan, aki pontosan ki­egyenlítené tartozását. Két-háromszor is kell szétküldeni a felszólítólevelek ezreit, míg valahára a lapkiadóhivatal követeléséhez jut. Hogy a portó, nyomtatvány, a mai viszonyok mellett nehéz ezresekbe kerül, azt csak mel­lékesen kívánjuk érinteni. A legtöbb embert leginkább zsebórájának mikéntjéről lehet meg- és felismerni. Ki­nek órája percnyi pontossággal jár, akinek óráját gon­dos ápolás jellemzi, lehetetlen, hogy barátja volna ren­detlenségnek, a hanyagságnak, a pontatlanságnak. Nem hiszem, van-e még kultúrország, hol a pon­tosság erénye oly mélyen volna az emberek öntudatába bevésve, mint a német emberekében. Ott percnyi pon­tossággal dolgoznak az emberek. Megtörtént egy utazó­val, hogy egy órára ígérte volt mintaböröndjeit bemu­tatni. Mivelhogy az utazó, mondd és irdd, öt perccel két TÁRCA Elmélkedések. ii. Olvastam Cicerónak mesterműveit a kötelességről és a barátságról, de mindennél szívesebben olvastam volna tőle valamit a pontosságról is. Arról, ami a leg­több emberben itt minálunk nincsen meg. Ha itt nálunk a legtöbb iparos vagy kereskedő ígéri, hogy holnapután d. u. 4 órakor kikötött időben és helyen megjelen, mér­get merek rá venni, hogy­ vagy három órával később, vagy egyáltalában nem fog megjelenni. Sokkal felülete­sebbek vagyunk, semhogy pontosak tudnánk lenni. Pon­tosak csak pénzünk behajtása körül vagyunk. És amel­lett irgalmatlanok és kíméletlenek. Ezért már sokan sirat­ják jó vevőközönségüket, kik a zord eljárás következté­ben üzletüknek hátat fordítottak. Elvégre megkívánhat­juk, hogy ügyfeleink pontosan tegyenek eleget vállalt t­ös­z­t­ségeiknek, de ugyanakkor jó példával előljárva, mi is­ pontosak. Igaz, ez nagy dolog. Ha a vevő­kk is pontosan tennének eleget vállalt fizetések­­ességeiknek, ez esetben tán mindkét félnek könnyen esnek a határidőhöz kötött fizetések pontos teljesítése. BŐRIPARI SZEMLE 1921. január 1. zónára felemelni és a hirdetési árszabályokat megfelelően ko­­rigálni. Kérjük­­, előfizetőinket szíveskedjenek ezt tudomásul venni. A kiadóhivatal.

Next