Búvár, 1935 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-01 / 1. szám

irta LE I DEN FRO ST GYULA Orfeusz, Tar Lőrinc, Klimius Miklós, de még a nagy Dante is elbújhatnak William Beebe mellett. Ok csak képzeletben jártak az Alvilágban, de Beebe személyesen volt ott, még hozzá nem is egyszer. Valami egészen csodálatos új típus ez az amerikai tudós. Ha nehány száz évvel előbb születik, egész biztosan conquistador lett volna belőle. Ő volt az, aki a madárrepülést repülőgépen tanulmányozta. Ő volt az, aki új fácánfajok után bekalandozta a Himalája bérceit és völgyeit, s ugyancsak ő volt, aki a «Világ végére», vagy a Paradicsomba tett utazást. Ezek után valóban nem következhetett más, mint az alvilági kirándulás. Természetesen mindezeket nem kell szószerint venni. A «Világ vége», meg a «Paradicsom» William Beebe gazdag szótárában a Galapagos-szigeteket jelentik. Ez a szigetcsoport a Csendes-óceánban csakugyan majdnem a világ végén fekszik és paradicsoma a zoológusoknak, mert ott él a karmosszárnyú madár és az óriási gyík, amelyik szárazon és a tengerben egyaránt otthon van. Az ígéret földje ez a kalandorok­nak is, akik hajdanában elásott kalózkincsek után kutatnak, Beebet azonban a természeti kincsek vonzották oda. Elsőbb a «Noma» fedélzetén jutott el a Teknősbéka-szigetekre. Gondolom, útközben vált a tenger szerelmesévé és vérbeli tengerkutatóvá, mert eredeti­leg madarász tudós volt. Másodszor 1925-ben az «Arcturus»-on indult el a Sargasso-tengert tanulmányozni, de végül megint csak a Galapagos-szigeteknél lyukadt ki. Ezen az útjár

Next

/
Thumbnails
Contents