Czipész Szaklap, 1901 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1901-01-01 / 1. szám

IV. évfolyam. CZIPÉSZ-SZAKLAP 3 a közös alapon fekvő szakmozgalom javára működő tag­nak megnyerni. A harmadik pontnál (A sztrájkjog) Farkas István előadó hangsúlyozza, hogy a kapitaliszta osztály, a tőkepénzes vállalkozók, gyárosok, résvénytársaságok stb miként szervezkednek és emelik fel áruik értékét: bőr, fa, liszt, szál, szóval az öszes élelmezési czik­­keket melyekre az ősz emberiségnek csak szüksége van. Tehát ők is sztrájkot gyakorolnak összebeszélés foly­tán közösen megállapodnak és felemelik az áruczikkeik értékét, — az összes emberiség, a munkás nép terhére, ez így van; azoknak szabad, a munkás népet ellenben üldözik ugyan ezért, mert a sztrájk által tisztességesebb munkabért követelnek. Az ilyen tőkepénzes sztrájkolóknak gyülekezési he­lyéül Magyarországon az állam támogatása mellett az országos iparegyesület szolgál. A munkás nép védel­mére ellenben még a szakegyesület országosítását sem engedi meg a magyar kormány. Hogy mennyire mel­lőzve lesz nálunk a szakiparos bizonság arra az, hogy a magyar kormány külföldről hozat a nyakunkra egy dúsgazdag gyárost, aki legközelebb Temesváron üzembe hoz egy czipőgyárat, an­k is 350.000 korona állami segélyt és egyébb kedvezményt ad azért, hogy minél előbb Magyarországon is tönkre tegye , megfosztja keresetétől a munkást és a kisiparost. Mert tudjuk, előttünk áll a példa, hogy az ilyen gyárakban nem tanult szakmunkásokat alkalmaznak, hanem daczára, hogy az ipartörvény tiltja, 8 - 10-12 éves gyermekekkel dolgoztatnak, mint a selmeczbányai és a Bánhegyi C. I. érsekujvári czipőfelsőrész-készítő gyárában ez utóbbi 200 munkás között csak 12 tanult szakmunkást alkalmaz, a többiek paraszt gyerekek (fiúk és leányok) és a tanult czipőfelsőrész-készítő munkások munka nélkül a budapesti czipészsegédek szakegyletében állanak. Így lesznek a magyar kormány támogatásával a munkások és kisiparosok fölöslegessé téve és a munka­bérek letörve. Azért követeljük hogy a magyar kor­mány hasson oda, hogy az általa segélyezett gyárakban a munkások — a munkanélküliek — foglalkozáshoz és tiszteséges megélhetéshez jussanak. A munkanélküliek elhelyezésére, fölállított a ma­­gyar kormány tetemes költséggel járó munkaközvetítő intézetet, de hogy hová fogja közvetíteni a munkanél­külieket azt ők maguk sem tudják.­­ A kis­iparosok akik nálunk leginkább igénybe szokták venni a mun­kást, nincs munkájuk; a kormány által segélyezett gyá­rakban gyerekekkel végeztetik el a munkát, és így megy ez mind­addig, míg a munkás és az iparos nem szervezkedik. Külföldön már régen belátták, hogy jogos a mun­kások részéről a sztrájkjog. A franczia kereskedelmi miniszter, Millerand kötelezővé tette a munkások vé­delmére,­­ Magyarországon is előbb-utóbb be fog kö­vetkezni, ha a munkások szervezkednek és követelik annak törvénybe iktatását . . Kérem a határozati ja­vaslat elfogadását. — A kongresszus a következő határo­zati javaslatokat tárgyalta és fogadta el. II. Szervezkedés és agitáczió. (Előadó: Poór Árpád) A kapitalisztikus termelési rendszer szülte iparunk terén is a bérmunkás viszonyt. Minthogy pedig a bér­munkás rendszer következtében iparunk munkásságának szégyenletes kizsákmányolása a tőkés osztály érdekében történik és ennélfogva a munkások exisztenc­iája veszé­­lyesztetve van , szükségszerűen bekövetkezik az osztály­harcz. A munkásság osztályharcza kulturális és a hala­dás érdekében van. Ezt a harczot ernyedetlen kitartás­sal és akadályt nem ismerő czéltudatúsággal kell foly­tatni minden községben és városban. Tekintve azonban, hogy az osztályharcz sikeres folytatása, a munkások szervezését és osztályt­udatossá­­gát feltételezi. Kimondja az 1900. december 25. és 26. napjain tartott czipész kongresszus, hogy ezt a czélt a szakegyleteknek kell szolgálni. A szakegyesületnek kö­telességük törekedni arra, hogy egyrészről a szaktársa­kat minél nagyobb számban bevonják az egyesületek ke­retébe, másrészről pedig rendszeres munkanélküli és utassegélylyel, jogvédelemmel és munkaközvetítéssel a tagok érdekeit szolgálják. A szakegyletek legfőbb feladata a munkások szel­lemi kiképzése. E czélból törekedni kell arra, hogy könyvtárak, felolvasások és vitatkozások tartassanak minden egyesületben. Ezen szellemi kiképzésnél tekintettel kell lenni arra, hogy a munkások osztály tudatossága fokoztassék, mert csak úgy folytatható sikeres osztályharcz, ha maga a munkásnép öntudatos védője saját érdekeinek. III. A sztrájkjog. (Előadó: Farkas István) A magántermelési rendszer kizárja azt, hogy a munkás és a munkaadó közötti viszony minden alkalom­mal békés után elintézhető legyen, mert a mukaadók nyereségvágyból több haszon után, míg viszont a mun­kások jobb munkafeltételek elérésére törekednek és így előáll a két fél közötti egyenetlenség. A munkás nem szabad szerződő fél munkaerejének áruba bocsátásánál, mert amíg egyrészről a munkaadók összebeszélése — a­mely az államhatalom támogatását is élvezi — másrészről pedig a gazdasági túlerő is a munkaadók oldalán van és így a munkás belekénysze­­ríttetik a megélhetés fogalmának meg nem felelő mun­kaviszonyok elfogadásába. Különben is oly államban, amely a törvény előtti egyenlőséget alaptörvénynek vallja, joggal elvárhatják a munkások azt, hogy érdekeik megvédésére szabadon szervezkedhessenek, sőt mint gazdaságilag gyengébb fél, több igényt tarthatnak az állam támogatására mint a munkaadók Ezen okokból az 1900. évi deczember hó 25. és 26. napjain tárgyaló czipész kongresszus követeli a munká­nk azon jogának törvényes elismerését, miszerint a munkások gazdasági érdekeik védelmét, ha a szükség úgy kívánja összebeszélések, sztrájk és bojkott útján bármikor megvédhessék és erre szabadon szervezkedhes­senek. Követeli a kongresszus mindazon törvények és ren­deletek hatályon kívü­li helyezését, a­melyek az ily mozgalmakat akadályozzák. Követeli végül a kongresszus a munkások jobb munkafeltételek elérésére irányuló ellenállási jogának elis­merését és a szakegyleti alapszabályokban a sztrájkra vonatkozó tiltó pontozatok helyett az egyletek azon jo­gának feltétlen elismerését, hogy az egyesületek tagjai sztrájk esetén az egyletek pénztárából segélyezhetők legyenek. IV. Állásfoglalás az ipartörvény módosításához. (Előadó : Wankó Károly.) Az állam-kormányzat rideg elzárkózottsága, a nép bajainak orvoslása elől, egyértelmű a munkásnép le­igázásával, mert a­míg egyrészről a magántermelésen alapuló kizsákmányolás a munkásnép gazdasági függését eredményezi, másrészről törvényes védelmet kizárólag a termelők csoportja élvez. Gyakorlati tapasztalatok bi-

Next