Czipész Szaklap, 1905 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1905-01-01 / 1. szám

VIII. évfolyam. CZIPÉSZ-SZAKLAP: szeretettel üdvözöljük olvasóink hatalmas táborába. Kér­jük tehát, szíveskedjék a Csipesz-Szaklap­ra előfizetni. A Czipész-Szaklap minden hó 1-én, az évszaknak megfelelő divatczipő mellékletet hoz, minden hó 15-én annak szabásmintáját közli, természetes nagyságban, hogy előfizetőink ezeket kivághassák papendekliből, mire könnyű szerrel mintához jutnak, mellékletek ingyenesek. Minden új előfizető, aki legalább fél évre előfizet, mértékkönyvet ingyen kap. Előfizetési árak: egész évre 8 korona, fél évre 4 korona. Kérjük előfizetőinket, hogy lapunk kézbesítése után az előfizetés megújítása iránt haladéktalanul intézkedni szíveskedjenek. Tisztelettel a Cziposz­ Szaklap szerkesztősége és kiadóhivatala. Budapest, VII., Wesselényi­ u. 27. I ——■——— Visszat­ek­intés Tartalomban gyarapodva, munkaerőkben izmosodva immár egy újabban letűnt éves pályafutásunkra tekint­hetünk vissza. Mögöttünk hagytuk a küzdelemteljes múl­tat, elénk mered a szürke jövő. Az ország számos helyén kerületi nagygyűléseket tartottak a lábbeli készítő iparosok, a bőrárak folytonos emelkedése és egyéb drágaságok miatt. Azokon a nagy­gyűléseken azután a lábbeliek árát a jelzett okok foly­tán 15-20 százalékkal emeltük fel, ezt nyilvánosságra is hoztuk és a nagy­közönség az áremelésbe beleegyezett, amivel cselekedetünket igazolta. Szerte az országban közösséget vállaltunk és a régi viszonyokat megváltoz­tattuk. Felemeltük a lábbeliek árát, mert a régi munka­díjak mellett, midőn körülöttünk a kenyér, hús (ha ugyan került ez nagyritkán asztalunkra) a lakás mind-mind megdrágult, amely viszonyokkal szemben nekünk is nö­velnünk kellett ipari készítményeink árát, legalább el­lensúlyoztuk a minden oldalról fel-feltünedező méreg­drága árakat. Sorompóba léptek Magyarország legtöbb kis és nagy városaiban a czipészek a lábbeliek felemelése iránt és Békés-Csabán, Czegléden, Kiskun-Félegyházán, Ara­don és Győrött hatalmas szószólóink akadtak szaktár­saink körében, akik meggyőző érveléssel bizonyítgatták igazunkat. — Ezt már szeretem — morogta Junot — leg­alább nem kell port hinteni az írásra. Napóleon hallotta ezt s annyira tetszett neki Junot hidegvérüsége, hogy másnap hadnagggyá léptette elő, Junot később Francziaország marsalja lett. Napóleonról tömérdek ilyen anekdota maradt fel, melyek azt bizonyítják, hogy nem egyszer veszedelmes helyzetekből tudta magát egy jó ötlettel kivágni s ugyan­azt a tulajdonságot katonáiban is sokra becsülte. A jénai csata előtt való este sűrű sötétségben vizsgálta az előőrsöket. Egy őrs ráczélzott, mert ellen­ségnek nézte. Napóleon levetette magát a földre, a golyó nem talált. Napóleon felállt, az őrs újra töltött és lőtt; a golyó füle mellett süvöltött el a hadvezérnek. Ezalatt oda vágtattak a hadsegédek és rémüldözve világosították fel az őrt tévedéséről. Napóleon is oda ment és éktelenül leszidta a katonát: — Micsoda ? Te gránátos vagy ? Hát így lőnek a gránátosok? Két lövésre se találtál el ! — Ne lett volna olyan sötét, — felelt a katona — úgy lőttem volna le felségedet, hogy meg se mukkan! Megható jelenet folyt le 1809-ben, mikor a francziák öt napi makacs harcz után végre elfoglalták Regens­­burgot Az egyik tábornok hadsegéde, egy kapitány odavágtat, jelenti a császárnak a diadalt. Vevőink, rendelőink belátták cselekedetünk jogos voltát, bele is törődtek már az új helyzetbe, mindenütt helyeselték eljárásunkat, amivel persze ismét csak állás­pontunkat erősítették meg, hogy a czipész is csak akkor tehet eleget kötelezettségeinek, ha a körülötte lezajló gazdasági változatokat nem hagyja maga mellett észre­vétlenül tovasartani, hanem felismeri az azokban rejlő átalakító hatásokat, alkalmazkodik ezekhez ő maga, a munkája, a helyzete, mérlegeli a saját személye s a két keze munkájának értékét, szóval haladjon a korral, figyelje meg az idő­járását, alkalmazkodjék az átala­kulásokhoz, mert mi egyrészt, mint emberek, másrészt , mint czipész­ iparosok folyton változunk. Ez egy általá­nosan tudott dolog, akkor hát rendjén van, hogy mun­kánkon is változtassunk. Fel kell itt említenünk, hogy a kereskedelmi mi­niszter gondoskodása folytán ez évben megszakítás nél­kül tartottak czipészipari vándortanfolyamok, melyeknek egy részét lapunk szerkesztője, Bodr József vezette. Most is tapasztalták, hogy a legjelentéktelenebb vidéki városkában is egybesereglen­ik a tanfolyam alkalmából a szaktársak, akik szíves-örömest szívják magukba a létfentartásukhoz szükséges tudást. Legvégül legyen szabad — mint azt más újságok is teszik — lapunk most befutott VII-ik évfolyamára is visszatekintenünk. .. Gzipész-Szaklap nevezetes változásokon ment ez évben keresztül. Megszüntette az idővel lejárt rovatokat, melyek helyébe gazdag hírforrást adott. Utóbbira nagy súlyt helyezünk, mert a czipész szakmát foglalkoztató kisebb szakügyeken kívül feldolgozzuk s közreadjuk e rovatunkban mindazt, amire szaktanainknak, mint ipa­rosoknak, szükségük van, és tudniok kell. Új rovatot is nyitottunk, a „Szemlé“-t. Itt azokat a híreket közöljük kivonatosan, melyek idegen államok czipészeiről és azok mozgalmairól szólaltak. Azt hisz­­szük, hogy a külföldi szaktársak körében is merülhet fel egy-egy terv, mely ami sajátos hazai viszonyaink közepette példaadásra is szolgáltathat okot. A világ­­ minden tájékán lakó czipészek között mindig történik olyasmi, ami érdekes, ha nem is tovább, mint csak ad­dig, hogy tudomást vegyünk a hír révén külföldi szak­­­­társainkról. Ezt a czélt szolgálja a Szemle, mely a maga — Sir, győztünk. A gránátosok a várfalon vannak. — Jól van — felelt a császár, de akkor meg látta, hogy a kapitány vérzik. — De ön. . . . — Nézze, felség, — folytatja a hadsegéd diadalmas örömmel — ott­hön vannak, zászlónk a várfokon leng. — Igen, igen, — mond a császár, látva hogy a tiszt meginog lován, — de ön meg van sebesülve. — íme, felség győzelem, az osztrák tüze elhallgat! — De hisz ön súlyosan sebesült, — szól a császár türelmetlenül, látva, hogy a kapitány már-már leesik a lóról. — Nem, Felség, meg vagyok ölve — felelt a tiszt és holtan hanyatlott le. A francziák későbbi háborúiból is jegyzett fel a hagyomány egy sereg efféle adomát. Bugeaud marsal is híres volt tréfáiról. Lyonban­­ egy népzendülést kellett elnyomnia. A zendülök vezére egy egyenruhás tűzoltó volt. — Holló, tűzoltó — kiáltott neki a marsal a tömegre mutatva — teljesítsd kötelességedet, oltsd el ezt a tüzet, különben én kezdem! A kabil hadjáratban Bugeaud egy csata vége felé meglátott egy vadászkatonát, a­kinek nem volt sipkája. Rászólt: — Hol a sipkád, atyafi ? 3

Next