Czipész Szaklap, 1906 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1906-01-01 / 1. szám

um IX. évfolyam. CZIPÉSZ-SZAKLAP. 5 Újévi melléklet. A Czipész-Szaklap az új esztendő beköszönésével kedves ajándékban részesíti olvasóit. Lapunk mai m­el­­lete a rendestől eltérően díszes formát öltött, ékes kön­tös­ben jelent meg, hogy bizonyítgassa azt az áldozat­­készséget, melyet e lap kiadására szánnak, holott a tar­­tózk­odó magyar iparosok előtt erős csákánynyal a kézben kell a göröngyös pálya szintjét kisimítani. A Cziposz­ Szaklap mellékletei mindenkor alapos szakképzettségű szakemberek szerető gonddal elkészített munkái, mik bármely szaktársunk ipari gyakorlata köz­ben nélkülözhetetlen segédeszközöknek bizonyulnak. És most, hogy a mai napon az esztendő keretéből kiváló divatmellékletet csatoltunk lapunk újévi számához, kü­lönösen érdekes színezettel ruháztuk fel azt. A Czipész­ Szaklap újévi divatmelléklete színes há­rom képet mutat be. A jobb sarokban piros színű bali czipő kitűnően sikerült képe látható. Mellette a bal sa­rokban, kisebbített alakban, de ugyancsak piros színben, kivágott félczipő képe tűnik fel gyöngyökkel kivarrva. Egyformán szép színes mind a két kép, melyek közül az utóbbi czipődivatot Galambos Imre, szak­társunk (Hód­­mező-Vásárhely) tervezte meg az előbbit Heindt Gyula, az újpesti czipőipari mestertanfolyam volt hallgatója. Kellemesen tűnik fel a melléklet bal sarkában álló ifjú hölgy,­aki bálra készül. Már most arra kérjük igen tisztelt szaktársainkat, vegyék észre, hogy mi a legnagyobb buzgalommal páro­sult áldozatkészségtől sem rettentünk vissza, midőn a Cziposz­ Szaklap drága mellékleteit — még a színeset is — ingyen adjuk olvasóinknak, mert mutatni akarjuk azt, hogy lapunk igazán Magyarország összes lábbeli készítő iparosainak érdekét ápolja törhetetlen munkássággal, amely azután meg is érdemli a támogatást. Minden fá­radozásunk jutalmául csak ezt kérjük, semmi mást. Melyik munkást vegyük fel? Nem kívánom én a fekete könyvet, dehogy akarom. Csak mégis kellene valamit tenni ebben a dologban. Hogy kapunk mi munkát? A véletlen szerencse hozz­a egyik-másik új rende­lőt vagy pedig vevőt, vagy ajánlás útján jönnek. És aki bennünket valamilyen munka elkészítésével megbíz, előre is körülbelül tudja, hogy milyen mesterrel van dolga. És hogy kapunk mi munkást? Ha mi, mesterek, a szakegyletbe vagy az állami munkaközvetítőbe fordulunk munkásért, a segéd, mielőtt egy lépést csak tett volna, már tájékozva van, hogy kinek ajánlkozik, milyen ember a mester, milyen a mű­hely, a munka stb. Igaz, hogy nekünk is ott a munka­könyv. Ebből láthatjuk, hogy hol és meddig dolgozott valaki, de hogy hogyan, mennyiben igazi vérbeli, becsü­letes, szorgalmas ember, arról nekünk ennél a fontos kérdésnél legcsekélyebb fogalmunk sincsen. Mi nem tud­juk, kire bízzuk a munkát; mi nem tudjuk, mit várha­tunk új emberünktől. Mert akár jól, akár rosszul dol­gozott, vagy készítménye egyáltalában nem is használ­ható — nekünk a munkabért meg kell fizetni. Sokan azt mondhatják erre, hogy ott van az első hét, amelynek folyamán a munkás bármikor elküldhető. Hát feleljenek erre szaktársaim, mindig meg lehet a tel­jesített munka minőségét az első három-négy nap, eset­leg 8 nap alatt állapítani? Csak egy pár esetet említek, hol ez teljesen ki van zárva. Itt vannak a vidéki iparostársaink, akiknek gyorsan kell két három munkás. A munkaközvetítőből vagy a szakegyletből megérkezik a munkás és a leg­több esetben nem használható és mégis megtartja, mert kell, a munkabért is ép úgy, mint a jó munkás meg­követeli. Ismétlem, hogy nem akarok fekete könyvet, mert az titkos és a munkásokra nagyon súlyos, a mesterek részéről rosszhiszeműséget feltételező dolog. Én csak nyíltan, egyenesen a munkásokkal együtt szeretnék a mostani rendezetlen állapotokon változ­tatni. Úgy gondolom, hogy irányadó elvül szolgálhatna azon eljárás, melyet most a munkások követnek. Hogy t. i. azon mestert, ki a megállapodások ellen vét, vagy nem tartja be azokat, szóval, hol nincs rend, bejelentik az esetet a szakegyesületükben bizottságuknak, amely azután a mesterekhez fordul, mielőtt egyoldalúlag in­tézkedne. Cs­elekedjünk így. Ha valamely munkásunk becsületbe vágó dolgot követ el, munkájában nagyfokú gondatlanságot, esetleg határozott rosszakarattal kárt okoz, jelentsük be ezt az esetet és kívánjuk az ügy tárgyalását, de csakis a mun­kások bizottságával együtt. Ez aztán megvizsgálja az ügyet, esetleg büntet is, mely büntetés lehet egyszerű dorgáló levél, a bizottság előtt való megfeddés vagy a szervezetbeni nyilvános megrovás. Minden ilyen esetet mi azután az egyesületünkben nyilvántartanánk. Az eljárás így a munkásfelvételeknél ez lenne. Beírunk az egyesületbe, volt-e ezen munkással már baj. Ha nincs róla semmi bejegyzés, azaz neve nálunk nem szerepel, akkor felvesszük. Tudom jól, hogy eszmém nem abszolút tökéletes. Tudom azt is, hogy javításra, módosításra szorul. A kér­dést elég fontosnak tartom arra, hogy szaktársaim ügyei­met erre felhívjam és véleményüket kikérjem. Akinek tehát van erről gondolata, eszméje. Írjon nekünk,, Minden közleményt szívesen veszünk és közlünk. Czipész iparos. Achim János jubileuma. Lélekemelő ünnepély keretében ülték meg Békés­csabán Achim János, az egyszerű iparosból lett ipar­­testületi jegyző működésének huszadik évfordulóját. Csaba iparossága, karöltve a társadalom minden rétegével szívből fakadó, őszinte ü­nnepeltetésben része­sítette Achimot, aki fáradhatatlan buzgalmával, serény munkásságával csakugyan kiérdemelte a számtalan hely­­ről és előkelő körökből jött üdvözleteket. Az ünnepély egyébként a következő módon folyt le: Már a kora délutáni órákban igen népes volt a polgári kör és az ipartestület helyiségei. Megjelentek: az aradi kereskedelmi és iparkamara képviseletében Reinhardt Gyula alelnök, Edvi Illés László kamarai tit­kár, Seiler Elek főszolgabíró, Linder Károly dr. ipar­hatósági biztos, Verek Károly, a szalontai ipartestület elnöke, Fehér István a mezőberényi ipartest, elnöke, Zsilinszky Endre, Fábry Károly, Németh Lajos, Heh Lajos dr., a kereskedővilág számos tagja. Wagner József ipartestületi elnök­ nyitotta meg az elöljárósági diszülést s indokolta az elöljáróságnak ama ténykedését, hogy Achim János jegyzőnek húsz éves jegyzői jubileuma alkalmából, a tanácsterem részére megfestette arczképét, s bár az ünnepségnek a jubiláns­nak az ország ipara érdekében kifejtett munkássága révén országosnak kellene lennie, a csabai ipartestület, mely szerencsés őt beírnia, ezzel a szeretet, ragaszko­dás és érdemei elismerésül csak némi háláját kívánta leróni. Az éljenektől többször megszakított beszéd befe­jezte után indítványozta, hogy Achim Jánost a disz­­ülésre Hilló Mátyás, Jeney Endre és Molnár Samuból álló küldöttség hívja meg. Nem sokára megjelent a küldöttség az ünnepelttel

Next