Czipész Szaklap, 1906 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1906-01-01 / 1. szám
um IX. évfolyam. CZIPÉSZ-SZAKLAP. 5 Újévi melléklet. A Czipész-Szaklap az új esztendő beköszönésével kedves ajándékban részesíti olvasóit. Lapunk mai mellete a rendestől eltérően díszes formát öltött, ékes köntösben jelent meg, hogy bizonyítgassa azt az áldozatkészséget, melyet e lap kiadására szánnak, holott a tartózkodó magyar iparosok előtt erős csákánynyal a kézben kell a göröngyös pálya szintjét kisimítani. A Cziposz Szaklap mellékletei mindenkor alapos szakképzettségű szakemberek szerető gonddal elkészített munkái, mik bármely szaktársunk ipari gyakorlata közben nélkülözhetetlen segédeszközöknek bizonyulnak. És most, hogy a mai napon az esztendő keretéből kiváló divatmellékletet csatoltunk lapunk újévi számához, különösen érdekes színezettel ruháztuk fel azt. A Czipész Szaklap újévi divatmelléklete színes három képet mutat be. A jobb sarokban piros színű bali czipő kitűnően sikerült képe látható. Mellette a bal sarokban, kisebbített alakban, de ugyancsak piros színben, kivágott félczipő képe tűnik fel gyöngyökkel kivarrva. Egyformán szép színes mind a két kép, melyek közül az utóbbi czipődivatot Galambos Imre, szaktársunk (Hódmező-Vásárhely) tervezte meg az előbbit Heindt Gyula, az újpesti czipőipari mestertanfolyam volt hallgatója. Kellemesen tűnik fel a melléklet bal sarkában álló ifjú hölgy,aki bálra készül. Már most arra kérjük igen tisztelt szaktársainkat, vegyék észre, hogy mi a legnagyobb buzgalommal párosult áldozatkészségtől sem rettentünk vissza, midőn a Cziposz Szaklap drága mellékleteit — még a színeset is — ingyen adjuk olvasóinknak, mert mutatni akarjuk azt, hogy lapunk igazán Magyarország összes lábbeli készítő iparosainak érdekét ápolja törhetetlen munkássággal, amely azután meg is érdemli a támogatást. Minden fáradozásunk jutalmául csak ezt kérjük, semmi mást. Melyik munkást vegyük fel? Nem kívánom én a fekete könyvet, dehogy akarom. Csak mégis kellene valamit tenni ebben a dologban. Hogy kapunk mi munkát? A véletlen szerencse hozza egyik-másik új rendelőt vagy pedig vevőt, vagy ajánlás útján jönnek. És aki bennünket valamilyen munka elkészítésével megbíz, előre is körülbelül tudja, hogy milyen mesterrel van dolga. És hogy kapunk mi munkást? Ha mi, mesterek, a szakegyletbe vagy az állami munkaközvetítőbe fordulunk munkásért, a segéd, mielőtt egy lépést csak tett volna, már tájékozva van, hogy kinek ajánlkozik, milyen ember a mester, milyen a műhely, a munka stb. Igaz, hogy nekünk is ott a munkakönyv. Ebből láthatjuk, hogy hol és meddig dolgozott valaki, de hogy hogyan, mennyiben igazi vérbeli, becsületes, szorgalmas ember, arról nekünk ennél a fontos kérdésnél legcsekélyebb fogalmunk sincsen. Mi nem tudjuk, kire bízzuk a munkát; mi nem tudjuk, mit várhatunk új emberünktől. Mert akár jól, akár rosszul dolgozott, vagy készítménye egyáltalában nem is használható — nekünk a munkabért meg kell fizetni. Sokan azt mondhatják erre, hogy ott van az első hét, amelynek folyamán a munkás bármikor elküldhető. Hát feleljenek erre szaktársaim, mindig meg lehet a teljesített munka minőségét az első három-négy nap, esetleg 8 nap alatt állapítani? Csak egy pár esetet említek, hol ez teljesen ki van zárva. Itt vannak a vidéki iparostársaink, akiknek gyorsan kell két három munkás. A munkaközvetítőből vagy a szakegyletből megérkezik a munkás és a legtöbb esetben nem használható és mégis megtartja, mert kell, a munkabért is ép úgy, mint a jó munkás megköveteli. Ismétlem, hogy nem akarok fekete könyvet, mert az titkos és a munkásokra nagyon súlyos, a mesterek részéről rosszhiszeműséget feltételező dolog. Én csak nyíltan, egyenesen a munkásokkal együtt szeretnék a mostani rendezetlen állapotokon változtatni. Úgy gondolom, hogy irányadó elvül szolgálhatna azon eljárás, melyet most a munkások követnek. Hogy t. i. azon mestert, ki a megállapodások ellen vét, vagy nem tartja be azokat, szóval, hol nincs rend, bejelentik az esetet a szakegyesületükben bizottságuknak, amely azután a mesterekhez fordul, mielőtt egyoldalúlag intézkedne. Cselekedjünk így. Ha valamely munkásunk becsületbe vágó dolgot követ el, munkájában nagyfokú gondatlanságot, esetleg határozott rosszakarattal kárt okoz, jelentsük be ezt az esetet és kívánjuk az ügy tárgyalását, de csakis a munkások bizottságával együtt. Ez aztán megvizsgálja az ügyet, esetleg büntet is, mely büntetés lehet egyszerű dorgáló levél, a bizottság előtt való megfeddés vagy a szervezetbeni nyilvános megrovás. Minden ilyen esetet mi azután az egyesületünkben nyilvántartanánk. Az eljárás így a munkásfelvételeknél ez lenne. Beírunk az egyesületbe, volt-e ezen munkással már baj. Ha nincs róla semmi bejegyzés, azaz neve nálunk nem szerepel, akkor felvesszük. Tudom jól, hogy eszmém nem abszolút tökéletes. Tudom azt is, hogy javításra, módosításra szorul. A kérdést elég fontosnak tartom arra, hogy szaktársaim ügyeimet erre felhívjam és véleményüket kikérjem. Akinek tehát van erről gondolata, eszméje. Írjon nekünk,, Minden közleményt szívesen veszünk és közlünk. Czipész iparos. Achim János jubileuma. Lélekemelő ünnepély keretében ülték meg Békéscsabán Achim János, az egyszerű iparosból lett ipartestületi jegyző működésének huszadik évfordulóját. Csaba iparossága, karöltve a társadalom minden rétegével szívből fakadó, őszinte ünnepeltetésben részesítette Achimot, aki fáradhatatlan buzgalmával, serény munkásságával csakugyan kiérdemelte a számtalan helyről és előkelő körökből jött üdvözleteket. Az ünnepély egyébként a következő módon folyt le: Már a kora délutáni órákban igen népes volt a polgári kör és az ipartestület helyiségei. Megjelentek: az aradi kereskedelmi és iparkamara képviseletében Reinhardt Gyula alelnök, Edvi Illés László kamarai titkár, Seiler Elek főszolgabíró, Linder Károly dr. iparhatósági biztos, Verek Károly, a szalontai ipartestület elnöke, Fehér István a mezőberényi ipartest, elnöke, Zsilinszky Endre, Fábry Károly, Németh Lajos, Heh Lajos dr., a kereskedővilág számos tagja. Wagner József ipartestületi elnök nyitotta meg az elöljárósági diszülést s indokolta az elöljáróságnak ama ténykedését, hogy Achim János jegyzőnek húsz éves jegyzői jubileuma alkalmából, a tanácsterem részére megfestette arczképét, s bár az ünnepségnek a jubilánsnak az ország ipara érdekében kifejtett munkássága révén országosnak kellene lennie, a csabai ipartestület, mely szerencsés őt beírnia, ezzel a szeretet, ragaszkodás és érdemei elismerésül csak némi háláját kívánta leróni. Az éljenektől többször megszakított beszéd befejezte után indítványozta, hogy Achim Jánost a diszülésre Hilló Mátyás, Jeney Endre és Molnár Samuból álló küldöttség hívja meg. Nem sokára megjelent a küldöttség az ünnepelttel