Czipész Szaklap, 1908 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1908-01-01 / 1. szám
XI. évfolyam. Szélességben, a budai részekben és Baranyában, valamint a délvidéki bánsági telepeken elhelyezett, azokat a helyeket is, amelyeket a mi mai szójárásunk szerint, svábok lakják. Ezek a svábok már szép, akkor is romás csizmákban jártak, így tehát a kereskedők azokról a helyekről kezdték borszükséglet beszerezni, ahonnan ezek a telepesek jöttek, hozatták azokat a czikkeket, amelyekhez ezek a telepesek szokva voltak és amelyek a közszükséglet tárgyát képezik. Akkor láttuk először a kereskedelemben a tölgyszerzésű különböző tehénbőröket, a fontos talpbőrt és egyéb ilyen csikkeket, amelyek a ma közkézen forgó bőrneműek kiindulási pontját képezték. . . Az első csizmák után, természetes hogy a divatnak valami újat kellet hoznia és ezek voltak aztán a czipők, amelyek ma majdnem kizárólagos lábbelieket képezik. Nem feladatom a czipészetnek fejlődését itt előadni, így tehát csak futólag megjegyezem, hogy a czipődivat szintén keleti eredetű és főleg japán és kínai iparosok voltak azon első mesterek, akik ebben az irányban az emberiség ruházatának segítségére voltak. A czipőre nem kellett, természetesen, oly nehéz bőr, mint a csizmára és ezekre az első időkben nálunk csakis szattyánbőr használtatott és csak későiben, éppen a nyugati befolyás kezdetén, kezdtek készülni a czipőre való borjúbőrök is, melyeket még a múlt század végén Fischleder elnevezése alatt ismertek. Itt csak mellesleg jegyzem meg, hogy a mai boxbőr teljesen ugyanaz, mint a régi Fischleder és csakis az elkészítési módjában különbözik attól. Ezen kis történelmi visszapillantás szükséges volt azért, hogy az egyes bőrneműek eredetét megismerjük és hogy lássuk, hogy a készítésnél és a kereskedelemnél miféle természetszerű befolyások érvényesülhettek. Ezek után talán áttérhetünk az előadások tulajdonképpeni czéljára, a bőráru ismertetésére és ez esetben én először talán csoportosítani fogom a bőrneműeket. A bőrneműeket megkülönböztetjük először is azokra a vállfajokra, melyek először is: czipészeti czélokra szolgálnak és egyébb úgynevezett bőráruk készítésére szolgálnak Most csakis e czipészeti czélokra szolgáló fővárukróllegyen szó, amelyeket úgy ahogy azokat felhasználjuk, felső bőrre, talp és talpszerűen kikészített talpbőrre és bélésbőrre osztályozzuk. (Folytatása következik.) Tanitóképzőtanfolyam. A magy. kir. technológiai iparmúzeumban 1907. nov. hó 11-én nyílt meg az első czipészipari tanitóképzőtanfolyam, mely deczember hó 21-én d. e. nyert befejezést. Az ünnepélyes záróvizsgán jelen voltak: Hegedűs Károly üdv. tanácsos, a technológiai iparmúzeum főigazgatója, Gaál Károly igazgató. A kereskedelmi ministériumot Víg Albert iparokt. főigazgató, Torday Imre felső ipariskolai igazgató, Fritz Géza dr. és Sajó Aladár iparfelügyelő, a kereskedelmi és iparkamarát Thék Endre alelnök, az Országos iparegyesületet és a múzeum felügyelő bizottságát Fáik Zsigmond udvari tanácsos képviselték. A czipészipartestület részéről megjelentek: Schal Antal alelnök, Szirti Károly, Gáborcz Gáspár és Éles István. Előadó tanárok: Szemethy Géza számtan tanár, Guzelnigg Ernő könyvvitel előadója, Streihammer Antal mértan tanár, ifj. Lehner József hibás lábakra dolgozó czipész, Krazsóf János a czipőipari technológia előadója, Ury Imre szakelőadó, továbbá Belenszin Athanász szabó CZIPÉSZ-SZAKLAP, ipari, Bodri József czipőipari vándortanítók. Utóbbi mint a „Czipész-Szaklap“ szerkesztője..,, A tanfolyam hallgatóit a 6-ik héten az összes tantárgyakból, naponként 8—10 óráig vizsgaszerűen kikérdezte Gaal Károly igazgató, míg a fővizsgán, decz. 21-én 618 személyt hivatott fel, akik vizsga keretében feleltek számtanból, könyvvitelből, szakrajzból, a láb anatómiájából és a bőrismertetésből. A hallgatók valamennyien jól feleltek. A hat hetes tanfolyamon a láb anatómiája, könyvvitel, számtan, mértan, nyers- és kidolgozott bőráru isme technológiájából tartott előadásokon kívül a szakismeretek tanítása a legtöbb időt foglalta le. Naponként 5 héten keresztül tisztán 30 napig, naponként d. e. 9—12 óráig, d. u. 2 — 4 óráig, 5 órai tanítás mellett 150 órát vett igénybe, átlag számítva 45 drb szakrajz minták elkészítése, tehát naponként 5 óra alatt egy ésfél szabás rajzminta készült el. Megjegyzendő, hogy az 5-ik héten már az egész napi délutáni órák (2 7 óráig) a szakrajz és kaptafa tanítására felhasználták. A 6-ik héten egyedül a gyakorlati munkák tanítására került a sor. Naponként 8—9 órai tanítás mellett készült összesen 20 drb női, 20 drb férfi kaptafa — pár nélküli. Tehát csakis 1—1 drbot készítettek. Bemutattak még 17 pár czipőfelsőrészt, 10 drb gipszlábat, egy lólábra parafa faragványt és 20 pár lúd talpú czipőbe parafa betétet. Három tanuló kiállított 1—1 táblázati alap mintát is. A tanfolyamon részt vett iparosokhoz a vizsga befejezése után Gaál Károly igazgató intézett beszédet. Kijelentésében buzdította valamennyit arra, hogy azokat az ismereteket, miket 6 héten keresztül tanultak, lakóhelyeiken igyekezzenek majdan a reájuk bízandó helyi szakirányú tanfolyamokon a legjobb eredménynyel tanítani. A hallgatók részéről Hegedűs Ferencz kolozsvári czipészmester, (iparos tanoncziskolai jelenlegi szaktanító) köszönte meg az összesség nevében Gaul Károly igazgatónak azt az igazi atyai gondoskodása alatt lefolyt tanítást, melyben részesültek. Kéri a Mindenhatót, hogy tartsa meg őt jó egészségben, erőben, hogy soká éljen a hazai ipar felvirágoztatására, még sokáig sok szép és nemes munkát végezhessen. Biztató, lelkesítő beszet mondottak még Krazsof János, Schatl Antal ipari, alelnök és Éles István. Ezek után Őry Imre szólt volt hallgatóihoz. Bocsánatot kért tőlük, ha esetleg a tanidő alatt szigorúnak mutatkozott, de azt azért tette, hogy minél jobb és eredményesebb legyen a tanítás. A vizsga erre befejezést nyert és még aznap d. u. a hallgatók nagyobb része el is hagyta a fővárost, sietve oda, ahonnan 6 hét előtt szomjazva a szaktudomány után jöttek fel a fővárosba. Sok szerencsét és sikeres tanítást kívánunk mindnyájuknak. A bőr szálai. A felsőbőr és az alsó talpbőrnek lábbeliekre való felhasználása alkalmával olyan eljárást kell követni a szakembernek, de különösen egy szaktanítónak, amikor a bőr páronkénti feldarabolás alá kerül, hogy azon eljárással a leghelyesebb módszert ismertesse meg. A bőrök mikénti feldarabolása — minták után — kétféleképpen történik: a bőrön és annak szálain keresztbe és annak hosszában, a szál irányában állítva. Iparunkban még sok tekintetben nincs egyöntetűség, a mértékvétel, a szabászat, kaptafa-felmérés és igazításában különböző s eltérő szokások állanak fenn, s ki tudja mikor lesz mindezekben egyöntetű megállapodás? Mértékzsebkönyvek kiadóhivatalunknál szerezhetők be. Ára 1 Kor. 10 fill. 3