Czipész Szaklap, 1913 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1913-01-01 / 1. szám
XVI. évfolyam CZEPÉSZ-SZAKLAP Amint ezekből látható, én ember fölötti követelményeket nem támasztok a czipő elkészítésénél. Ellenkezőleg. Az én követelményeim már régen ismertek és elengedhetetlenek. Azonban mégis sok függ attól, hogy fogja fel valaki azokat és hogyan valósítja meg. Én tehát nem akarok csak általános képet rajzolni itt, hanem — nehogy a legcsekélyebb kétség is támadhasson — hattározottan meg akarom állapítani a követelményeket, úgy, amint azokat én felfogom. A lábbeli jól álljon, tehát a láb sajátosságához alkalmazkodjék vagyis individuális legyen! Ezen individualitást a következők adják meg: A lábnak a csípőben a lehetőségig legyen meg a szabad vérkeringése, és a láb csontjai, izmai, idegei a természet szabályai szerint mozoghassanak. Mindezt azonban persze csak az egészséges rendes lábra vonatkozólag állíthatjuk fel szabályképpen, mert pl. az elgörbült ujjakkal bíró nyomoréklábnál nem is lehet feltennünk azt, hogy annak minden része a természet rendes szabályai szerint mozoghasson. Ha azonban minden nyomoréklábat itt figyelmen kívül hagynánk, és az individuális czipőt csak az egészséges rendes lábak lábbeli ruházatának tartozók, úgy igen szűkkörű lenne ez a czikk, de maga a czipészkézműipar is nem csekély zavarba jönne. A czipészkézműipar igen sok készítménye ugyanis az individuális jelzést elveszítené, olyanok is, amelyekre ez az iparág súlyt fektet és tehát büszke is, sőt amelyeknek jellegét igenis individuálisnak kell tartanunk. És ennek nem szabad megtörténni. A kézműipar meg nem fosztható attól, ami őt igazán népszerűvé teszi. A kézműipar valóban csak erre az individualitásra támaszkodik, és főképp azt tartja szem előtt, ami személyes jellegű, ami a külső formákra, ami a kezébe került lábakra vonatkozik és azokra nézve fontossággal bir így aztán egyszerűen azt a vezérelvet vallja: „Nekem a lábbeliformát esetről-esetre, vagyis minden esetben külön kell megállapítanom és mindenek előtt arra kell törekednem, hogy a lábak , a nyomorékok persze a lehetőség szerint minden fájdalom nélkül nyugodhassanak az általam készített czipekben.“ Végre eredményben ugyanis csakugyan egyremegy, hogy az emlegetett individualitást ki miképpen magyarázza, a fődolog a következő elv: A czipő jól álljon a lábhoz, hogy az emberek azokban könnyen járhassanak. Ez az elv már előbb is fennállt és az a sok keserű tapasztalás után ma még szilárdabbá lett. Ma még sokkal inkább törekszünk arra, mint előbb, hogy a czipökben könnyű legyen a járás, és abban körülbelül mindnyájan megegyezzünk, hogy a czipő nem csupán ruházati kellék, hanem sokkalta inkább orthopädikus segítő-eszköz. És ily segítő-eszköze a czipö nemcsak a beteg lábaknak, hanem az egészségeseknek is. Régebben azt állította egyik szaktanítóm, hogy a czipő olyan szekrény, amelyben a lábaknak mozogniok kell. Ez a tanítás már elavult, ma a czipőt amint az már fentebb is hangsúlyoztam — segítő tényezőnek tartjuk, amely minden lépéskor jótékékonyan működik közre a járásban. A czipőszár az ő feszültségével hordozó tényzője a lábbelinek, ugyanis ha a láb lépni akar, akkor a szár már ruganyossá teszi a járást és minden sérüléstől megóvja. A talp hajlékonysága a láp közepén alulról ad viszonytnyomást, és így a lábnak már semmi sem áll ellent az előhaladásban. Egy orvos előadásában ezt állította: „A lábnak szüksége van arra, hogy csontszerkezetének borítéka legyen. A bőr, amelyet mi mint czipőt hordunk, alkalmas erre a czélra!“ Nos, a csontszerkezetre nem közömbös az, hogy vájjon feszültség nélküli, laza bőr veszi-e körül vagy olyan, mely teljes feszültségű. És előttünk czipészek előtt, bizonyos az, hogy a teljes feszültségű czipő - felsőből képes igazán a lábat alkalmas helyzetben tartani és pedig leginkább a hajló részekben. Itt a czipőnek különös erős feszültséggel kell bírnia, de ennek nem szabad más lábrészt előnyben részesítenie. És itt a láb fejhajlásban nem csak a beteg láb szorul segítségre, hanem az egészséges is, nehogy beteggé legyen. A lábbeli olyan szekrény, amelyben a láb kényelmesen mozoghat! Ez ma már nem áll! Az a tanítás találóbb, mely azt mondja: „A lábnak, ha az egyedileg (individuálisan) jól akar ruházkodni, a czipőben a természet útmutatása szerint szabad vérkeringéssel kell bírnia, hogy izmait, idegeit kellőképpen használhassa. A régi szabály szerint szükséges, hogy a láb a czipőben kényelmesen mozoghasson. Ez a szükségesség a lábujjakra nézve is áll, de ha a lábgyüknek teljesen szabad mozoghatást tennénk lehetővé, úgy a lúdtalpak szaporodnának. Az ember ruganyos járásával tűnik ki minden más teremtményközül és ezt a ruganyos járást csak a jól a lábhoz simuló czipő biztosítja számára. Lábbelijének sarokrészét azonban nem szabad tetszés szerint készíteni, hanem szigorúan a természetes alakulat szerint. A lábhoz álló czipőben az egész lábgyökre van figyelem és a lábbélozat alkatához képest az egész lábgyök többé-kevésbé szorul segítségre. Ez a segítség eszmeileg már a kaptafánál kezdődik. A kaptafa tehát a belső hajlatnál rendszerint kivájandó. Az egészséges lábaknál elégséges a jelzett módon készült kapták mellett a felsőbőr feszültsége. A beteg lábak azonban hatékonyabb segítségre szorulnak, mint pl. hosszú dupla kapuikra, betétetekre stb. Ezek a segítő eszközök azonban akkor felelnek meg a czélnak, ha a felsőbőr erős feszültsége nem nyomja túlzottan a lábakat. Sőt egy némely ilyen segítő eszköz terjedelmesebb czipőfelsőbőrök (keskeny talphajlással) erősebb feszültségének fenforgása esetén teljesen nélkülözhetők. Előfizetőinknek, olvasóink és munkatársainknak : Boldog új évet kíván Bodr József „Czípész Szaklap“-ja szerkesztősége és kiadóhivatala. Újévi mellékletünk. Ezúttal különösen felhívjuk olvasóink figyelmét „divatczipő mellékletünkre11, melyet lapunk mai, újévi számához csatolunk, mert úgy gondoljuk hogy a szakemberek ezen divatczipő rajzában első pillanatra észreveszik, hogy az a czipőipar egy különlegességének szép és ízléses, főleg pedig nem mindennapi produktumát mutatja be, mely arra mintegy hivatva van, hogy kivitelben a nagyközönség érdeklődését is a legszélesebb körben felkeltse. A czipő szabása — amint már előbb is megjegyeztük — különleges s kivitelében valósággal megkapó, mert az bakancsalakra szabott gombos topán angol orrborítékkal és kéregdiszszel. A szára barna