Czipész Szaklap, 1913 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1913-01-01 / 1. szám

XVI. évfolyam CZEPÉSZ-SZAKLAP Amint ezekből látható, én ember fölötti követel­ményeket nem támasztok a czipő elkészítésénél. El­lenkezőleg. Az én követelményeim már régen ismer­tek és elengedhetetlenek. Azonban mégis sok függ attól, hogy fogja fel valaki azokat és hogyan valósítja meg. Én tehát nem akarok csak általános képet rajzolni itt, hanem — nehogy a legcsekélyebb kétség is támadhasson — hattározottan meg akarom állapítani a követelményeket, úgy, amint azokat én felfogom. A lábbeli jól álljon, tehát a láb sajátosságához alkalmazkodjék vagyis individuális legyen! Ezen indi­­vidualitást a következők adják meg: A lábnak a csípő­ben a lehetőségig legyen meg a szabad vérkeringése, és a láb csontjai, izmai, idegei a természet szabályai szerint mozoghassanak. Mindezt azonban persze csak az egészséges rendes lábra vonatkozólag állíthat­juk fel szabályképpen, mert pl. az elgörbült ujjakkal bíró nyomorék­lábnál nem is lehet feltennünk azt, hogy annak minden része a természet rendes szabá­lyai szerint mozoghasson. Ha azonban minden nyo­moréklábat itt figyelmen kívül hagynánk, és az individuális czipőt csak az egészséges rendes lábak lábbeli ruházatának tartozók, úgy igen szűkkörű len­ne ez a czikk, de maga a czipészkézműipar is nem csekély zavarba jönne. A czipészkézműipar igen sok készítménye ugyanis az individuális jelzést el­veszítené, olyanok is, amelyekre ez az iparág súlyt fektet és tehát büszke is, sőt amelyeknek jellegét igen­is individuálisnak kell tartanunk. És ennek nem szabad megtörténni. A kézműipar meg nem fosztható attól, ami őt igazán népszerűvé teszi. A kézműipar valóban csak erre az individualitásra támaszkodik, és főképp azt tartja szem előtt, ami személyes jellegű, ami a külső formákra, ami a kezébe került lábakra vonatkozik és azokra nézve fontossággal bir így aztán egyszerűen azt a vezérelvet vallja: „Nekem a lábbeliformát esetről-esetre, vagyis minden esetben külön kell megállapítanom és mindenek előtt arra kell törekednem, hogy a lábak , a nyomorékok persze a lehetőség szerint minden fájdalom nél­kül nyugodhassanak az általam készített czipekben.“ Végre eredményben ugyanis csakugyan egyremegy, hogy az emlegetett individualitást ki miképpen ma­gyarázza, a fődolog a következő elv: A czipő jól álljon a lábhoz, hogy az emberek azokban könnyen járhassanak.­­ Ez az elv már előbb is fennállt és az a sok keserű tapasztalás után ma még szilárdab­bá lett. Ma még sokkal inkább törekszünk arra, mint előbb, hogy a czipökben könnyű legyen a járás, és abban körülbelül mindnyájan megegyezzünk, hogy a czipő nem csupán ruházati kellék, hanem sokkalta inkább orthopädikus segítő-eszköz. És ily segítő-esz­­köze a czipö nemcsak a beteg lábaknak, hanem az egészségeseknek is. Régebben azt állította egyik szaktanítóm, hogy a czipő olyan szekrény, amelyben a lábaknak mozog­­niok kell. Ez a tanítás már elavult, ma a czipőt amint az már fentebb is hangsúlyoztam — segítő tényezőnek tartjuk, amely minden lépéskor jótéké­­konyan működik közre a járásban. A czipőszár az ő feszültségével hordozó tényzője a lábbelinek, ugyanis ha a láb lépni akar, akkor a szár már ruganyossá te­szi a járást és minden sérüléstől megóvja. A talp hajlékonysága a láp közepén alulról ad viszonytnyo­­mást, és így­­ a lábnak már semmi sem áll ellent az előhaladásban. Egy orvos előadásában ezt ál­lította: „A lábnak szüksége van arra, hogy csontszerkezetének borítéka legyen. A bőr, ame­lyet mi mint czipőt hordunk, alkalmas erre a czélra!“ Nos, a csontszerkezetre nem közömbös az, hogy vájjon feszültség nélküli, laza bőr veszi-e körül vagy olyan, mely teljes feszültségű. És előttünk czipészek előtt, bizonyos az, hogy a teljes feszültségű czipő - felsőből képes igazán a lábat alkalmas hely­zetben tartani és pedig leginkább a hajló részek­ben. Itt a czipőnek különös erős feszültséggel kell bírnia, de ennek nem szabad más lábrészt előnyben részesítenie. És itt a láb fejhajlásban nem csak a beteg láb szorul segítségre, hanem az egészséges is, nehogy beteggé legyen. A lábbeli olyan szekrény, amelyben a láb ké­nyelmesen mozoghat! Ez ma már nem áll! Az a tanítás találóbb, mely azt mondja: „A lábnak, ha az egyedileg (individuálisan) jól akar ruházkodni, a czi­­pőben a természet útmutatása szerint­­ szabad vérkeringéssel kell bírnia, hogy izmait, idegeit kellő­képpen használhassa. A régi szabály szerint szüksé­ges, hogy a láb a czipőben kényelmesen mozoghas­son. Ez a szükségesség a lábujjakra nézve is áll, de ha a lábgyüknek teljesen szabad mozoghatást tennénk lehetővé, úgy a lúdtalpak szaporodnának. Az ember ruganyos járásával tűnik ki minden más teremtmény­­közül és ezt a ruganyos járást csak a jól a lábhoz simuló czipő biztosítja számára. Lábbelijének sarok­részét azonban nem szabad tetszés szerint készíteni, hanem szigorúan a természetes alakulat szerint. A lábhoz álló czipőben az egész lábgyökre van figyelem és a lábbél­ozat alkatához képest az egész lábgyök többé-kevésbé szorul segítségre. Ez a segítség eszmeileg már a kaptafánál kezdődik. A kaptafa tehát a belső hajlatnál rendszerint kivájandó. Az egészséges lábaknál elégséges a jelzett módon ké­szült kapták mellett a felsőbőr feszültsége. A beteg lábak azonban hatékonyabb segítségre szorulnak, mint pl. hosszú dupla kapuikra, betétetekre stb. Ezek a segítő eszközök azonban akkor felelnek meg a czélnak, ha a felsőbőr erős feszültsége nem nyomja túlzottan a lábakat. Sőt egy némely ilyen segítő­ esz­­köz terjedelmesebb czipőfelsőbőrök (keskeny talphaj­­lással) erősebb feszültségének fenforgása esetén tel­jesen nélkülözhetők. Előfizetőinknek, olvasóink és munka­­­társainknak : Boldog új évet kíván Bodr József „Czípész­ Szaklap“-ja szerkesztősége és kiadó­hivatala. Újévi mellékletünk. Ezúttal különösen felhívjuk olvasóink figyelmét „divatczipő mellékletünkre11, melyet lapunk mai, újévi számához csatolunk, mert­­ úgy gondoljuk hogy a szakemberek ezen divatczipő rajzában első pilla­natra észreveszik, hogy az a czipőipar egy különle­gességének szép és ízléses, főleg pedig nem minden­napi produktumát mutatja be, mely arra mintegy hi­vatva van, hogy kivitelben a nagyközönség érdeklő­dését is a legszélesebb körben felkeltse. A czipő szabása — amint már előbb is megje­gyeztük — különleges s kivitelében valósággal meg­kapó, mert az bakancsalakra szabott gombos topán angol orrborítékkal és kéregdiszszel. A szára barna

Next