Czipész Szaklap, 1914 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1914-01-01 / 1. szám

A CZIPÉSZ-SZAKLAP •­ * ■ XVII. évfolyam czélokra való tekintetekből készült lábbeliek körül Így persze zűrzavar keletkeznék, hogy alkalmas kaptának elkészítéséről szó se lehetne. Az én véleményem mindezek után ebben a kérdésben a következő : A lábat mindig úgy vegyünk, hogy ne legyünk tekintettel a mellékkörülményekre. A bütyök és a feszülés mértékét emeli (lebegő) és álló helyzetben vagy, hogy lássuk, mennyire szélese­dik a láb ez utóbbi helyzetben. Ha a mértékvétel kész, akkor a két méretet azonnal hasonlítsuk össze és az előttünk levő láb közvetlen megfigyelésével a most kapott méret mellett jegyezzük fel a normális kapta méretet is. Tehát nem várunk ez utóbbi mérettel napokig vagy hetekig, tehát egész addig, míg a kaptát elkészíttetni akarjuk, így már biztos alapra teszünk szert, s a meg­rendelő most vagy később tetszés szerinti czipő elkészítésével bízhat meg bennünket, mindig megfe­lelő munka kerül ki a kezeink közül. N. N. A kaptafa és a czipődivat! (II.) Lássuk most már a kapta nyeregrészét. A nyereg ne legyen igen széles (1 V­—2­­cm.), két oldalon a bütyökig ne legyen sok fája, leginkább fent legyen emelkedett. A czipőknek, különösen a hölgyczipőknek így igen elegáns formájuk lesz s igen szépen simulnak a lábhoz és a lábszárhoz. Mily gyakran tapasztaljuk, hogy elül a füzőrészek nem hajlanak össze s mégis mindkét oldalon ránczok vannak. Itt a nyereg igen széles és a két oldalon sok a fája. Ez különösen a hölgyczipőknél tűnik fel. A kétlábas vagyis változtatható kaptánál ez a körül­mény inkább vétetik figyelembe. A sarokrésznél is befelé kell hajlania a kaptának. A kaptának bütyök és az ujjak táját alapos vizsgálat alá vegyük, mert ez a részlet eszközli főleg azt, hogy a czipő jól álljon. Ami sok van a kapta fájából a belső bütyök­nél és amiért ezen a helyen gyakran ráncz képződik, az a láb kis ujjának tájára esik, mivelhogy a legtöbb czipő ezen a helyen szőrít és ezáltal azok a láb­ujjakat megnyomorítják, ha ez már meg nem történt. A legújabb férfi- és gyermekc­ipőknél tekintettel vagyunk az említett bajra, a női formáknál pedig, amelyeknek főképpen keskenyek a bütyök- és ujj­­részei, a kaptát az ujjak táján kidomborítjuk, s így kényelmesebb helyük van lábujjaknak, de ezáltal nem akadályozzuk meg a felsőbőrnek a talpszéleken való kilaposodását, hanem még elősegítjü­k. Valamivel szélesebb bütyökrész a női czipőknél is előnyös volna a jólállásra nézve. Az amerikai stíl legújabb formái már ebben az irányban készülnek, és a czipő hosszában való túlmérést, mely a keskeny orrozatnál föltétlenül szükséges volt, egészen abbanhagyták. Most odaértünk, amit a czipőkereskedők és fogyasztók fazonnak mondanak, az orrozathoz.. E résznél fantáziánknak tág tere van, csak arra kell gondunknak lenni, hogy a lábujjaknak magasságban és*,. szélességben elég helyük legyen. Alábújjak kényelmes helyének kérdését az úgynevezett „angol forma11 már megérlelte, amely formát különben már tiszteletre méltó nagyszüleink is ismerték. Ha ekképp sok fáradság után szép kaptafát alkottunk meg, akkor azon elkészítjük a czipőt és megfigyeljük, hogy az alak így tetszetős-e s hogy a czipő jól áll-e, anélkül, hogy valahol szorítana. Az első pillanatra bizonyos csalódást érezzünk, mert a czipő keményített orrozattal rendszerint más­milyen lesz, mint azt elképzeltük. De azért ne dobjuk mindjárt sutba a czipő kaptáját, mert hát a türelem rózsát terem. A talp rávitele után az orrozat is meg­kapja a maga igazi ábrázatát. Keressünk, illetve reszeljünk csak tovább, mindaddig, míg rátalálunk az igazira. Ezt az igazi kaptát elküldjük aztán a­­gyárba és elkészíttetjük annak a mását, és pedig legkisebb, középszerű és legnagyobb formában s azokat újólag vizsgálat alá veszszük abban a tekin­tetben, hogy a gyár által készített kapták a mi eredetinkkel mindenben egyezők-e ? Mert megtörtén­hetik, hogy a teljes hasonlóság daczára az orrozat egészen más alakot mutat és így a kaptafagyárat egyes körülményekre újólag figyelmeztetnünk kell. A kapta ékét érczcsapszeggel és rugóval láttatjuk el, hogy az ék mindig szoros helyzetben legyen ; aztán a kaptát és az éket megszámozzuk, hogy tud­juk, melyek tartoznak együvé. Az ékek nem mind­vannak egyenlően befürészelve és igy azok össze­­cseréléséből különböző czipőbőségek támadnak. A rámás lábbelik kaptáinak saroklemezeit, a varrott és­ szegezett munkákhoz pedig a talplemezeket horgany­­pléből készíttetjük, mert a vasplé könnyen rozsdáso­dik és igy a talpbéléseken fekete foltokat okoznak. A kaptákat nem nagyon száraz és nem nagyon nedves helyeken tartjuk, mert azokat a gyakori idő­változásoknak ki nem tehetjük. Ha a gyárból a kapták minden sorozata megér­kezett, akkor azokat ismét jól megvizsgáljuk és a legalkalmasabb helyre rakjuk el, illetve számok sze­rint rendezzük. A kaptákat nem ajánlatos szekrények­ben tartani, mert így mindig a felül levőket használ­juk és nem tudjuk pontosan, hogy tulajdonképpen hány kapta van abban a szekrényben. Olyan rend­ben tartsuk kaptafáinkat, hogy azok minden számát és formáját a sötétben is megtalálhassuk. Mivelhogy igaz az, hogy: a rendesség nyereséggel jár! (Vége.) Az iparosok nyugdíjügye. Lapunk már több ízben foglalkozott ezzel a nagyhorderejű és az egész iparososztályra kiváló fontosságú ügygyel. Oly nagyméretű alkotása lenne ez úgy korunknak, hogy bízvást ettől az alkotástól kellene számítanunk az ipari munka világokat bíró erejének teljes fölismerését. Elragadtatással, lelkesedéssel írtunk mindig erről a kolosszális kérdésről, mert átértjük és átérez­­­zük, hogy a társadalom legnagyobb és bizonyára egyik leghasznosabb osztálya csak akkor fog igazán erős alapon állani, ha ennek az alapzatnak az a

Next