Czipész Szaklap, 1918 (21. évfolyam, 5. szám)

1918-03-15 / 5. szám

XXI. A tett erőből, közös munkálkodással gyógyító balzsamot készítsünk. Ne hagyjuk magunkat, ne hagyjuk iparunkat, biztosítsuk jövőnket !*) J. J. *) A hazai czipés/­kézműipar egyik legkiválóbb szakembere által írt eme czikket olvasóink különös figyelemébe ajánljuk. A bérezés Erdély fővárosában, az ősi „kincses“ Kolozsvárott élő jelesünk e czikkében olyan képet ad nemcsak a Királyhágón túli hanem mesteri vonásokkal egyben az általános magyar czipész­­kézműipari viszonyokról is, hogy a kép hű, igaz s természetesen elszomorítóan sötét színét mindeneket megdöbbenthetnek és igazsága mindeneket meggyőzhet. A szerkesztő. Szaktanácskozás. A kereskedelemügyi minisztériumban a népruhá­zati é­vek mai helyzetéről és a további teendőkről, az ipari, kereskedelmi és fogyasztási érdekkörök képvise­lőivel, február hó végén értekezletet tartottak, mely i. e. 10 órától este 9 óráig tartott. Szterényi József miniszter megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy a ruházati ügyek intézésére eddig alakított bizottságok és a központok között nincs meg az eredményes működést biztosító összhang és főleg hiányzik az a betetőző szerv, amely hivatva volna a szóban forgó ügyekben egységesen és megfelelő auto­nómiával eljárni. Enélkül pedig ezek az ügyek ered­ményesen és főleg gyorsan nem intézhetők.­­ Az értekezlet folyamán a czipőügy kérdésében­­ ajánlatba tétetett a jegyrendszer általánosítása és ki­mondása annak, hogy azok, akiknek czipőjük, ruhájuk van, újat csak az esetben kaphatnak, ha eddigi kész­letükből bizonyos részt beszolgáltatnak. A Népruházati Bizottság működése bizonyítja azt, hogy lehetséges a czipőárakat lényegesen leszállítani és jó czipőket ké­szíteni s sikerült már eddig is 107.000 pár olcsó és jó czipőt biztosítani a fogyasztó közönségnek. Az árak: tiszta bőrből való m­unkásczipő 52 K, jobb férfi czipő 57 K, női czipő 55 K, gyermek és leány czipő 31 K, fatalpú munkás­­czipő 22—90, fatalpú gyermek czipő 17—18 K. (Maximális árakon szerzett anyagokból, olcsó hadi munkaerővel. A kézműiparosok olcsó lábbelit nem termelhetnek azért sem, mert nem áll rendelkezésükre '■.kifogyhatatlan mennyiségben maximális áron anyag és­­olcsó hadimunkás. A szerk.) László Pál a bőr- és czipőszakmánál ismertette a bőrosztály eddigi működését és a tárgyalás alatt álló kérdéseket, mint például a használt czipők okszerű felhasználását és a czipőjavítás ügyét. Kiemeli az anyag­hiányt, miért is a bőrtermelés és az árszabályozás kérdésének rendezését kívánja. Schall Antal, a budapesti czipészipartestüület el­nöke, a kisiparosság nevében panaszkodik ennek mel­lőzése miatt. Az elosztást a felosztó­ bizottság végezte, a kisiparosság közreműködésével. Jelenleg olyanok kapnak bért, akik arra semmiféle jogc­ímm­el nem bír­nak. Nem az alkalmi gyárosokat, hanem a tanult czi­­pésziparosokat kell bőrrel ellátni. Hubai János czipészmunkás, a szakszervezet tit­kárja a következőket mondotta: Békeidőben három millió pár czipet hoztak be , és ennek a hiánynak pótlása volna a legszükségesebb. Rámutat arra, hogy noha a bőrárak maximálva vannak, maximális áron nem kapni semmit. Az anyagelosztás terén is nagy visszaélések vannak. Például rámutat arra, hogy noha a Központi Hitelszövetkezet kapja a földol­gozandó bőr 7°/„-át és noha ennek a Hitelszövetkezetnek magának is van gyára , ez a gyár anyaghiány miatt nem dolgozhatik, mert a Hitelszövetkezet a bőr nagy részét vidéki kereskedőknek adja el és három-négy közvetítő kezén keresztül jut a fogyasztóhoz. Ahol tervszerűen dolgoznak és maximális áron kapnak árut, ott olcsón lehet előállítani czipőket! Csak gyári termeléssel lehet némileg kielégíteni — a mai munkaerőhiány mellett — a legégetőbb szükségletet. Az e téren levő szerve­zetlenség legnagyobb bizonyítéka, hogy a Wolfner-gyár néhány hét alatt 20.000 pár gyermekczipőt tudott gyártani. Ha a kormány a Wolfner-gyárhoz hasonlóan szervezné­­ a gyermekezipők készítését, 200—300.000 pár gyermekezipőt tudna előállíttatni. Helyesnek tartja, hogy a kormány végre erős kézzel a termelést is szer­vezni akarja. A munkások nagy része már a háború kezdete óta hatósági kényszerrel vesz részt a termelés­ben. Ha a munkások és kisjövedelmű tisztviselők köz­ellátása szükségessé teszi, úgy a czipőgyárakat is lehet rekvirálni. Szterényi József kereskedelemügyi miniszter ösz­­szegezi az elhangzott kívánságokat és megállapítja, hogy a felszólalások a népruházati szervezet teljes ki­építését, szakbizottságok alakítását, vidéki szervezetek létesítését és altruista alapon szervezendő üzleti szerv felállítását kivárnák. Kapcsolatot kell létesíteni a külön­böző központok és a Népruházati Bizottság között, hogy egységesen irányítsák a beszerzést és a terme­lést. E végből egy kormányzó közeg kirendelése volna kívánatos, amely felelősség mellett rövid úton intézked­nék. A szervezetet, az ipart, kereskedelem, a fogyasz­tók és a munkásság belevonásával életbe fogja léptetni. Gondoskodni kíván a köz- és magántisztviselők és a munkásság szükségletének olcsóbb ellátása végett al­truista alapról. Ha az állam áldozatot hoz, azt azokért teszi, akik arra legjobban rá vannak szorulva. Nem szereti a hatósági üzemeket. Az ilyenek ne csináljanak versenyt. CZIPÉSZ-SZAKLAP Szterényi és a kisipar. Az új kereskedelemügyi miniszter program­beszé­­déből vesszük a kézműiparra vonatkozólag mondott részt: „egyet kell sajnálnom, hogy azt a kisipari politikát, melyet szinte húsz éven keresztül a kereskedelmi minisztérium folytatott, azzal a nappal, mikor az ak­kori Wekerle-kormány hivatalából távozott, abbahagy­ták. A kisipar, mely Magyarországnak egy nagy tár­sadalmi osztályát, amely a legsúlyosabb anyagi exisztenc­iájának nehézségeivel küzd, a legsúlyosabb feltételek közt él, amely lényegében nemzeti és ma­gyar, amely a városok polgárságát alkotja, teljesen magára hagyatott ismét és én biztosíthatom a t. Há­zat, hogy vissza fogunk térni hamarosan ahoz a po­litikához, mely az egész iparfejlesztésbe belekapcsolja a kisipar fejlesztését is, amely kisiparral nemzeti, anyagi, gazdasági és szociális politikát kell folytatni.“ Köztudat, hogy Szterényi amikor a kereskedelem­ügyi minisztérium iparfejlesztési­ osztályának volt a fő­nöke, vezetője, később pedig államtitkára, a czipész­­kézműipar fejlesztése iránt érzett jóindulatával e szak­mának szakoktatási ügyét szélesbbí tette, a vándortani- 45

Next