Czipész Szaklap, 1922 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1922-01-01 / 1. szám

XXV. évfolyam Budapest környéke, Szentendre, 1922. január I­­I. szám. MAGYARORSZÁGI CZIPÉSZEK ANYAGIT ÉS SZAKÉRDEKEIT KÉPVISELŐ KÖZLÖNY. Megjelenik minden hónap­­-én divat- és sza­bás melléklettel. CZIPÉSZ-SZAKLAP Arany-érem , Pécs. Előfizetési dijak Egy évre . . .160 kor. Fél évre ... 80 „ Egyes szám ára 30 korona. Külföldre egész évre 300 K Hirdetések díjszabás szerint. Apróhirdetések ára 100 kor. Depóid József A melléklet minden előfize­tőnek ingyen jár. Nyilt-téri közlemény 200 K 5 sorig. Szerkesztőség : SZENTENDRE. Budapest környéke. Szerkeszti és kiadja BODH JÓZSEF czipészipari szaktanító itaasTTSUS^'.SSnBRDRSi MBBBBBMBB—Ml — ' Az Országos Czipészkisiparos Szövetség központjának, a Vidéki Czipész-, Csizmadia és Papucskészitő-kisiparosok Országos Szövetségének az Aradi, Brassói, Bajai, Beret­tyóújfalui, Czeglédi, Erzsébetfalvai, Esztergomi, Győ­rvárosi, Gyulai, Kalocsai, Kecske­méti, Kolozsvári, Miskolczi, Mezőkövesdi, Nagyszombati, Nagykárolyi, Pécsi, Szabadkai, Szatmárnémeti, Szegedi, Újpesti Ipartestületi Czipész-Szakosztályok, és az „Első Budapesti Magán Czipész­ Szakiskola“ hivatalos lapja. Munkatársak : Krazsof János, Németh Imre, Szabó Lajos, Unger Alajos, Schaffer Márkus, Gaál Lajos czipészek Ezüstérem Budapest Kiadóhivatal: SZENTENDRE István­ u. 266. sz. AZ 1922. ÚJÉV beköszöntével alig van, sőt semmi reményünk sincs olyan megújuló esztendőre, amelyet oly sóvárogva várunk, nem tudjuk igy átérezni an­nak a napnak a varázsát, amelyet társadalmunk, tehát a czipésziparosság is egykoron az új év kezdő óráiban átérzett s nem hajtott ki a re­ménynek boldogító érzelme sem lelkeinkben — az átélendő újabb évre nézve. Ezeréves, nemzeti, hagyományos szokás volt az év első napján „Boldog újévet“ kívánó kö­szöntéssel üdvözölni egymást. És valóban — talán még a legszegényebb emberre nézve is bizonyos enyhülést, bizakodást jelentett az újév bekövetkezése ... éppen a jobb jövőt ígérő káp­rázatos remény feltámadtával. Ma a „Boldog újévet“ hangoztató köszön­tést szinte visszafojtott szóval, csak mintegy em­lékezetből, tehát majdnem akaratlanul mondjuk ki, mert úgy gondoljuk, érezzük, hogy vigasz­talan, reménytelen újév vár ránk. Hogyne jelentene nekünk, czipészeknek, már t. i. tőkében szegényebbeknek vigasztalan hely­zetet az újév — csak éppen úgy, mint az el­múlt 6­ esztendő — mikor csak arra lehet ki­látásunk, hogy a szinte megcsontosodott viszo­nyok megváltozhatatlanok. Pedig óriási a pan­gás a mi iparunk terén is. Mennyi szép reményt tápláltunk magunkban, mi czipésziparosok, hogy a világháború után rövidesen helyreáll a rend­szeres állami és ipari élet, kezdetét veheti az áldásos termelő munka. Hiszen remélhettünk jobb jövőt, mert a háborús évek iparunkat az elismertebb, értékesebb foglalkozási pályák közé emelték s igy akkoron a czipész szinte elvétette magától rossz szokásait s várható volt az igy meghonosult „jobb“ és rendszeresebb, számí­tani tudó ipart fog folytathatni a jövőben is.. . Az úgynevezett béke, a szomorú béke be­következtével azonban nem eredményezte a c­i­pészek jobb gazdasági helyzetének állandóságát: az utóbbi három év napról-napra kedvezőtlenebb helyzetbe döntötte rendelő és illetve fogyasztó közönségünket s a helytelenül és egyoldalúan irányított kormányzat különösen, mely csak drá­gaságot teremtett és ápolt, a középosztályt sor­vasztotta el s a munkásságot keresetképtelenné tette, aztán a tőkés ipari vállalatok természete­sen csak korlátolt arányokban termelhettek, de ezzel kapcsolatosan meggyengültek a czipész­­kézmőipari üzemek is; ez utóbbiak persze azért is, mert hiányzik éltető elemük : a fogyasztás és munka. Be kellett következnie a kézműipari osztály elszegényedésének. Az utóbbi három év alatt — mint tudjuk — Szerkesztőségünkben a modern szabászatot meg lehet tanulni.

Next