Czipész Szaklap, 1924 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1924-02-01 / 2. szám
12 CZIPESZ-SZAKLAP XXVII. A kölcsön visszafizetése csak újabb terheket fog ránk hozni: a valószínű önkéntes (?) társadalmi önmegadóztatást (gondoljunk csak a pénzlebélyegzésre, a hadikölcsönök nagy részének elvesztése!), a drágaság emelkedését fogja eredményezni stb. De egyébként sem igen bízhatunk abba, hogy a kölcsön az ipar fellendítésére is fordíttatnék nyomatékosabb célzattal. Mindenekelőtt az állami háztartást kell majd általánosságban rendbehozni, aztán — úgy hallszik — új jegybankot teremteni. Sőt, úgy mondják: a mezőgazdasági többtermelést elősegíteni. De az ipari többtermelésről bezzeg szó sincs! Pedig országunk iparának megerősödése is ama tényezők közé sorozandó, amellyel Magyarország gazdasági helyzete orvosolható a tőkeszegény iparosságnak, de különösen a soktermelésre utalt és bizonyára első szükségleti cikknek (lábbelinek) folytonos készítésére irányuló működésű cipésziparosságnak volna szüksége főleg anyagi megerősítésre. Ez okból az ipari hitel jól megalapozott létesítésére volna szükség. De hát látunk-e erre komoly törekvést ? Az iparosság magára van hagyva s csak az egyesülés és szövetkezés által segíthet magán. Az állapotok tehát vigasztalanok. A sötét felhők pedig nemhogy oszlanának felettünk, de mindinkább fenyegetőbbekké lesznek. Javul-e majd közgazdaságunk? Ez a kérdés különösen most, midőn a kormány minden erejét megfeszíti — látszólag — hogy elzüllött, mondhatni végleg elzüllött gazdasági helyzetünket lehetőség szerint megjavítsa, minden állampolgárát országunknak a legnagyobb mértékben érdekli és kell is érdekelnie. Érdekli különösen a magyar iparosságot, amelynek olyannyira vigasztalanok gazdasági viszonyai ; érdekli tehát a cipésziparosságot is, amely iparág egyike a sajnálatra legméltóbbaknak. Ez az oka, hogy ezúttal szaktársaink figyelmét kiváltképen fel kell hívnunk arra a nagyszabású tervezetre, amelynek alapján a kormány a végveszedelemmel fenyegető gazdasági nagy bajainkat orvosolni szándékozik. E tervezetnek I, II, III. és IV. pontjai a legfontosabbak, amelyeket kivonatosan a következőkben adjuk. I. A kormány a külföldi kölcsön folyósításának időpontjáig az államkiadások fedezésére belső kölcsönt vesz fel, amelynek összege 30—40 millió aranykorona. A belső kölcsön behajtása a következő módon történik: a) A kormány felhívást intéz az ország egész lakosságához, hogy jegyezze le a 30 - 40 millió aranykoronát. A jegyzési idő mindössze két hétre terjedne, mert az egyes intézkedéseknek gyorsan kell bekövetkezni. b) Amennyiben ennek a felhívásnak nem volna meg a kellő eredménye, csak abban az esetben gondolna a kormány egyéb intézkedésekre. Kényszerkölcsönről vagy értékek lefoglalásáról azonban akkor se volna szó, hanem csak arról, hogy a hiányzó összeget a jövedelemadó megfelelő felemeléséből fedeznék. Erre az intézkedésre azonban aligha kerül a sor, mert a bankok egymaguk több mint 50 millió aranykorona értékű valutakölcsönt ígértek meg a kormánynak, ami a tervezett összeget már jóval meghaladja. I A belső kölcsön jegyzésétől függetlenül február végéig meg fog történni a magyar jegybank felállítása is, melynek alaptőkéjét 80 millió aranykoronára tervezik. Az alaptőke lejegyzése máris biztosítva van, tekintettel arra, hogy a többjegyzésért erős harc folyik a mezőgazdák és a bankok között. Úgy tudjuk, hogy a kormány a részvényeknek 30—40 százalékát magának fogja megtartani, a többit pedig megfelelő arányban át fogja engedni az érdekeltségnek. Természetes, hogy az új jegybank már csak fedezett bankjegyeket fog kibocsátani iII. A belső kölcsön felvétele és a jegybank felállítása után március 1-ére a bankóprés megáll. Ezzel párhuzamosan tervezik a korona stabilizálását, mégpedig belső értékének megfelelően a mai zürichi jegyzésnél jóval alacsonyabb árfolyamon. A stabilizált korona árfolyama 0017 volna, de lehet, hogy ez a szám még egy-két ponttal módosulni fog. A kormánynak a gazdasági bajok javítását célzó programmját a nemzetgyűlés elé terjeszti. Ha a kormány a fent felsorolt és a londoni tárgyalások alatt jóváhagyott intézkedéseket március 1-éig befejezi, akkor sor kerül külföldi kölcsön jegyzésére, rég pedig március első felében a londoni, párisi és newyorki piacokon. Ha a 250 millió aranykorona lejegyeztetett, akkor a külföldi kölcsön folyósítása megkezdődnék, illetve április elején kapnánk meg a kölcsönt. Tagadhatatlan, hogy minden e jövőbeli intézkedések nagyban előidézik majd rettenetes gazdasági viszonyaink egészségesebb irányba való jutását s talán egyéb körülmények behatása a lábadozást, sőt a lehető megjavulását is eredményezik majd. Az azonban kétségtelen, hogy a javulási folyamatnak mielőbb be kell következni, különben késő lesz különösen — késő a magyar iparosságra nézve, mert ez már az elvérzés állapotába jutott. A láb gipszöntése* A lábnak gipszbe való mintázásához 4—5 kgm. gipszre van szükség; a mintához (modell) mintázó gipsz használandó, a mintába öntéshez pedig — a láb másolatához — finom, tiszta (alabástrom) gipszet használunk, amely ne legyen se avult, se állott, mert ha vízzel keverjük, sokára keményedik meg, ellenben a friss gipsz néhány perc alatt kemény lesz. A művelethez kell egy nagy bádogedény, fakanál, egy tompa élű kés, ecset, olaj, viz, szappan és törülköző. A lábat tisztára kell mosni, melyről a szőrt leborotváljuk. A láb talpát és oldalait beolajozzuk. — Most öntsünk a bádogedénybe 1 liter vizet,’a mintázó gipszből ujjaink között annyit hullatunk a vizbe, mig azt fel nem itta, amikor ez beáll, jól összekeverjük. — * Olvasóink közül többen kértek felvilágosítást a 14b gipszbe öntésének mikénti eljárásáról s ahelyett, hogy levélben különkülön adnánk meg az érdeklődőknek a leírását, a fenti cikkben teszünk eleget a kívánságnak. (A szerk.) A szabászat tanideje — egész napi tanítással — 2—3 hét.