Czipész Szaklap, 1924 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1924-02-01 / 2. szám

12 CZIPESZ-SZAKLAP XXVII. A kölcsön visszafizetése csak újabb terhe­ket fog ránk hozni: a valószínű önkéntes (?) társadalmi önmegadóztatást (gondoljunk csak a pénzlebélyegzésre, a hadikölcsönök nagy részé­nek elvesztése!), a drágaság emelkedését fogja eredményezni stb. De egyébként sem igen bízhatunk abba, hogy a kölcsön az ipar fellendítésére is fordít­­tatnék nyomatékosabb célzattal. Mindenekelőtt az állami háztartást kell majd általánosságban rendbehozni, aztán — úgy hallszik — új jegy­bankot teremteni. Sőt, úgy mondják: a mező­­gazdasági többtermelést elősegíteni. De az ipari többtermelésről bezzeg szó sincs! Pedig országunk iparának megerősödése is ama ténye­zők közé sorozandó, amellyel Magyarország gazdasági helyzete orvosolható a tőkeszegény iparosságnak, de különösen a soktermelésre utalt és bizonyára első szük­ségleti cikknek (lábbelinek) folytonos készíté­sére irányuló működésű cipésziparosságnak volna szüksége főleg anyagi megerősítésre. Ez okból az ipari hitel jól megalapozott létesíté­sére volna szükség. De hát látunk-e erre ko­moly törekvést ? Az iparosság magára van hagyva s csak az egyesülés és szövetkezés ál­tal segíthet magán. Az állapotok tehát vigasztalanok. A sötét felhők pedig nemhogy oszlanának felettünk, de mindinkább fenyegetőbbekké lesznek. Javul-e majd közgazdaságunk? Ez a kérdés különösen most, midőn a kormány minden erejét megfeszíti — látszólag — hogy elzüllött, mondhatni végleg elzüllött gazdasági helyzetünket lehe­tőség szerint megjavítsa, minden állampolgárát orszá­gunknak a legnagyobb mértékben érdekli és kell is érdekelnie. Érdekli különösen a magyar iparosságot, amelynek oly­annyira vigasztalanok gazdasági viszo­nyai ; érdekli tehát a cipésziparosságot is, amely ipar­ág egyike a sajnálatra legméltóbbaknak. Ez az oka, hogy ezúttal szaktársaink figyelmét kiváltképen fel kell hívnunk arra a nagyszabású terve­zetre, amelynek alapján a kormány a végveszedelem­mel fenyegető gazdasági nagy bajainkat orvosolni szándékozik. E tervezetnek I, II, III. és IV. pontjai a legfontosabbak, amelyeket kivonatosan a következők­­ben adjuk. I. A kormány a külföldi kölcsön folyósításának időpontjáig az államkiadások fedezésére belső kölcsönt vesz fel, amelynek összege 30—40 millió aranykorona. A belső kölcsön behajtása a következő módon történik: a) A kormány felhívást intéz az ország egész la­kosságához, hogy jegyezze le a 30 - 40 millió arany­koronát. A jegyzési idő mindössze két hétre terjedne, mert az egyes intézkedéseknek gyorsan kell bekövetkezni. b) Amennyiben ennek a felhívásnak nem volna meg a kellő eredménye, csak abban az esetben gon­dolna a kormány egyéb intézkedésekre. Kényszerköl­­csönről vagy értékek lefoglalásáról azonban akkor se volna szó, hanem csak arról, hogy a hiányzó összeget a jövedelemadó megfelelő felemeléséből fedeznék. Erre az intézkedésre azonban aligha kerül a sor, mert a ban­kok egymaguk több mint 50 millió aranykorona értékű valutakölcsönt ígértek meg a kormánynak, ami a terve­zett összeget már jóval meghaladja. I­ A belső kölcsön jegyzésétől függetlenül február végéig meg fog történni a magyar jegybank felállítása is, melynek alaptőkéjét 80 millió aranykoronára terve­zik. Az alaptőke lejegyzése már­is biztosítva van, tekin­tettel arra, hogy a többjegyzésért erős harc folyik a mezőgazdák és a bankok között. Úgy tudjuk, hogy a kormány a részvényeknek 30—40 százalékát magának fogja megtartani, a többit pedig megfelelő arányban át fogja engedni az érdekeltségnek. Természetes, hogy az új jegybank már csak fedezett bankjegyeket fog kibo­csátani iII. A belső kölcsön felvétele és a jegybank fel­állítása után március 1-ére a bankóprés megáll. Ezzel párhuzamosan tervezik a korona stabilizálását, még­pedig belső értékének megfelelően a mai zürichi jegy­zésnél jóval alacsonyabb árfolyamon. A stabilizált ko­rona árfolyama 0­017 volna, de lehet, hogy ez a szám még egy-két ponttal módosulni fog. A kormánynak a gazdasági bajok javítását célzó programmját a nemzetgyűlés elé terjeszti. Ha a kormány a fent felsorolt és a londoni tár­gyalások alatt jóváhagyott intézkedéseket március 1-éig befejezi, akkor s­­or kerül külföldi kölcsön jegyzésére, r­ég pedig március első felében a londoni, párisi és newyorki piacokon. Ha a 250 millió aranykorona leje­gyeztetett, akkor a külföldi kölcsön folyósítása megkez­dődnék, illetve április elején kapnánk meg a kölcsönt. Tagadhatatlan, hogy minden e jövőbeli intézkedé­sek nagyban előidézik majd rettenetes gazdasági viszo­nyaink egészségesebb irányba való jutását s talán egyéb körülmények behatása a lábadozást, sőt a lehető meg­­javulását is eredményezik majd. Az azonban kétségte­len, hogy a javulási folyamatnak mielőbb be kell követ­kezni, különben késő lesz különösen — késő a ma­gyar iparosságra nézve, mert ez már az elvérzés álla­potába jutott. A láb gipszöntése* A lábnak gipszbe való mintázásához 4—5 kgm. gipszre van szükség; a mintához (modell) mintázó gipsz használandó, a mintába öntéshez pedig — a láb másolatához — finom, tiszta (alabástrom) gipszet használunk, amely ne legyen se avult, se állott, mert ha vízzel keverjük, sokára keményedik meg, ellenben a friss gipsz néhány perc alatt kemény lesz. A művelethez kell egy nagy bádogedény, faka­nál, egy tompa élű kés, ecset, olaj, viz, szappan és törülköző. A lábat tisztára kell mosni, melyről a szőrt leborotváljuk. A láb talpát és oldalait beolajozzuk. — Most öntsünk a bádogedénybe 1 liter vizet,’a mintázó gipszből ujjaink között annyit hullatunk a vizbe, mig azt fel nem itta, amikor ez beáll, jól összekeverjük. — * Olvasóink közül többen kértek felvilágosítást a 14b gipsz­be öntésének mikénti eljárásáról s ahelyett, hogy levélben külön­­külön adnánk meg az érdeklődőknek a leírását, a fenti cikkben teszünk eleget a kívánságnak. (A szerk.) A szabászat tanideje — egész napi tanítással — 2—3 hét.

Next