Czipész Szaklap, 1928 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-01 / 1. szám
A CIPÉSZ-SZAKLAP nézve nagyon szomorú tényt, de világszerte, hogy sok az eszkimó és kevés a fóka, —ha mindezeket mérlegelés tárgyává tesszük, úgy világosan látjuk, hogy ha létesítünk is termelő szövetkezeteket, az általunk kitermelt iparcikkek emelje/cset eladását, biztosítani nem tudjuk, minek következtében kátyúba kerülünk a termelő szövetkezetünkkel együtt. Itt egy kiút van, a tőkés termelési rendszer tisztességes, avagy tisztességtelen versenyen épült (ez elbírálandó) az említett verseny ma már azt a fokot érte el, hogy az egész világ befogadó képessége kicsinek bizonyult a versengésre. — Áttérni a tőkés termelési rendszerről a kollektív termelési rendszerre, — vagy pedig következik világméretekben az, hogy aki bírja az marja. Egy önálló cipész (Rimaszombat.) * * # tény, hogy a termelt cipőáruk elhelyezése, értékesítése — különösen ma — nagy feladat, mert a befogadó piacok le vannak foglalva és a cipőben járó közönség fogyasztóképessége is alacsonyanáll, de ezek az okok — idővel javulnak — nem állhatják útját annak, hogy a kisiparosok saját érdekükben ne foglalkozzanak a termelőszövetkezeti műhelyek szervezésének eszméjével, megvalósításával. Egyenként úgy ahogy ma dolgoznak nem maradhatnak fenn, a sok-sok átlagos munkát készítő mestereket a nagy cipőgyárak fölöslegessé fogják tenni, ds nyomasztó erejét már ma is érzi a közönségesebb cipészkisipar. A fejlődés s haladás útjába állani nem lehet, mert az olyan erejű mint az árvíz . . . Be kell tehát látni, hogy az ipari géptechnika igénybevételével kifejlődött gyáricipő készítmények oly tökéletesek, hogy a kevés pénzű és nagy fogyasztó közönség igényeit minden tekintetben kielégíti.A. i. azt a közönséget akit a cipészmesterek szolgáltak ki amig a cipőgyáripar nem fejlődött azzá amilyen ma. Kell tehát, hogy ezek a cipészek jövőjükről gondoskodjanak, és mégis csak előnyösebb ha termelőszövetkezetekben találnak védelmet, melynek részvényeivel egyben tulajdonosai is a szövetkezetnek, az év végén a forgalomból osztalékban részesülnek. A szövetkezeti műhelyekben való tömörülés csak javára válik mindazoknak a cipészmestereknek, akiknek tőkeszegénységük mellett hiányos a szakképzettségük is, ilyeneket, sajnos a gyáripar meg fog semmisíteni, de megmarad a kényes igényeket kielégíteni tudó, a pénzes úriosztály számára dolgozó egyéni munkát készítő “finomabb és jobb“ cipészkézműipar, amely munkakészítésére a gyáripar berendezve nincs. A közönséges munkát előállító cipészkisipart helyettesíteni fogja a cipőgyáripar, példa erre az angol, francia, német és amerika cipőgyáripara. Ez ellen nem lehet tenni semmit, de védekezni idejében lehet, ugyancsak tömegtermelésre, kézi vagy gépi erőre berendezett termelőszövetkezeteket alapításával. És ha ez nem megy, úgy a sok kisiparos belekerül a gyáripar műhelyeibe és közönséges gyári munkásokká válnak. A szerkesztő: Cipészek! Ne mulaszátok el beiratkozni a Cipészek Rokkantsegélyző Egyesületébe. Tíz évi tagság után ha rokkanttá lesztek rendes havi segélybe részesültek. AKIK A SZAKLAPOT figyelemmel nem olvassák végig, azok ártanak saját érdekeiknek. A szaksajtó az igazi összekötő kapocs a szakemberek között. Előfizetési ár: Félévre 7 pengő, Bodh József jubileuma, a modern cipésziparosság ünnepe! Kedves szerkesztő barátom Bodh! Midőn 40 éves szakírói munkálkodásod, 35 éves szaktanítói és 30 éves szaklapalapításod évfordulója mérföld jelzője előtt levett kalappal áll ma a művelt cipészség, Románia újabb területének cipészsége is meghajtja fejét előtted, az elismerés, és a mély tisztelet jeléül. Nagyságod, tudományod és iüvészeted ismeretes mesze országokban A tanítványaidnak tekintélyes száma van külföldön is elhelyezkedve, s ott a te tanításodat követve elismerést vívtak ki iparunk gyakorlásában. Nevezetes, és hármas jubileumod alkalmára írott és e sorokkal mellékelve küldött röviden összefoglalt közlést, mellyel eredetileg évforduló ünneped alkalmával a Kolozsváron megjelenő ,,Cipészek Szaklapja“ részére írtam, becses lapodban megjelentetni szíveskedjél. Íme itt a cikkem : Ünnepünk van Cipész iparunk országhatárokon túl is, hírneves szakírójának, nagy szaktudósának, Bodr Józsefnek, 40 éves szakirói és 30 éves szakalapítói évfordulóját ünnepeljük. Ezen szakmai ünnep alkalmával, midőn kezembe veszem e puritán jellemű, nagyműveltségű, aranytollú szakíró saját alapítású XXX-ik évfolyam 12. számú, tetszetős külsejű lapját s annak 3-ik oldalán megpillantom kedves személyét ábrázoló képét, amint hajtányos kocsiján, melyhez immár 15. esztendeje odaszegezetten ül, könny tolul a szemembe, a fájdalom könnye, a visszaemlékezés és a nagyrabecsülés soha ki nem apadó forrásából. E gyönyörű ünnepre, nagynevű szaktudósunk iránt táplált mélységes hódolata jeléül az Erdély és Bánság cipészsége is elküldi a szeretet szárnyán üdvözletét, hogy ezzel a jubiláns homlokát ékesítő babérkoszorút dúsabbá, ünnepélyesebbé tegyük. Ha a cipészszakma történelemkönyvét visszalapozzuk, a visszaemlékezés derűje kisimítja homlokunk fedőit néhány pillanatra, midőn képzeletileg valamely iskola padjain ülve, előttünk rajzpapír és eszközök, a katedrán az ihletett lelkű professzort, a ma ünnepelt szaktudóst, Bodr Józsefet látjuk az ő szelidtekintetü szemével, amint figyeli előadó szavainak hatását s amint várja a hozzáintézett kérdéseket, melyre lélekzetvétel nélkül azonnal útbaigazító választ ad. Románia újabb területének 17. városában u. m. Szászsebes, Brassó Szentágota Arad, Nagyvárad, Szatmár, Nagykároly, Nagyenyed, Biszterce, Szilágysomlyó, Kolozsvár, Szamosújvár, Dicsőszentmárton, Gyergyószentmiklós, Fogaras, Mármarossziget és Gyergyóditrón vezetett le szaktanfolyamokat és pedig oly hozzáértéssel, hogy hallgatóit utolsó befejezési óráig lebilincselte és maradandó benyomást hagyott a lelkekben utána. A felsorolt erdélyrészi városok cipészsége már akkor a szakma apostolaként tekintette a ma háromszoros jubileumát ülő nagy szaktudóst. Kolozsváron 1907. évben a Kér. és Iparkamara által kezdeményezett cipészipari tanfolyamra, a jelentkezett iparosok egyhangú kívánságára, Bodr József lett a vezetéssel megbízva. Ebben az időben bizonyos és szándékos rosszindulatú mellőzést éreztettek e kiváló szakférfiúval szemben. Ezt a bántó esetet mi, kolozsvári cipészhallgatók ismertük, éppen azért erős megfigyelés alá vettük tanú- XXX.