Czipész Szaklap, 1928 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1928-01-01 / 1. szám

A CIPÉSZ-SZAKLAP nézve nagyon szomorú tényt, de világszerte, hogy sok az eszkimó és kevés a fóka, —ha mindezeket mérlege­lés tárgyává tesszük, úgy világosan látjuk, hogy ha lé­tesítünk is termelő szövetkezeteket, az általunk kitermelt iparcikkek emelje/cset eladását, biztosítani nem tudjuk, minek következtében kátyúba kerülünk a termelő szö­vetkezetünkkel együtt. Itt egy kiút van, a tőkés termelési rendszer tisz­tességes, avagy tisztességtelen versenyen épült (ez el­bírálandó) az említett verseny ma már azt a fokot érte el, hogy az egész világ befogadó képessége kicsinek bizonyult a versengésre. — Áttérni a tőkés termelési rendszerről a kollektív termelési rendszerre, — vagy­­ pedig következik világméretekben az, hogy aki bírja az marja. Egy önálló cipész (Rimaszombat.) * * # tény, hogy a termelt cipőáruk elhelyezése, értékesí­tése — különösen ma — nagy feladat, mert a befogadó piacok le vannak foglalva és a cipőben járó közönség fo­gyasztóképessége is alacsonyan­­áll, de ezek az okok — idővel javulnak — nem állhatják útját annak, hogy a kis­iparosok saját érdekükben ne foglalkozzanak a termelőszö­vetkezeti műhelyek szervezésének eszméjével, megvalósítá­sával. Egyenként úgy ahogy ma dolgoznak nem maradhat­nak fenn, a sok-sok átlagos munkát készítő mestereket a nagy cipőgyárak fölöslegessé fogják tenni, ds nyomasztó erejét már m­a is érzi a közönségesebb cipészkisipar. A fejlődés s haladás útjába állani nem lehet, mert az olyan erejű mint az árvíz . . . Be kell tehát látni, hogy az ipari géptechnika igénybevételével kifejlődött gyáricipő ké­szítmények oly tökéletesek, hogy a kevés pénzű és nagy fogyasztó közönség igényeit minden tekintetben kielégíti.A. i. azt a közönséget akit a cipészmesterek szolgáltak ki amig a cipőgyáripar nem fejlődött azzá amilyen ma. Kell tehát, hogy ezek a cipészek jövőjükről gondoskodjanak, és mégis csak előnyösebb ha termelőszövetkezetekben találnak védel­met, melynek részvényeivel egyben tulajdonosai is a szö­vetkezetnek, az év végén a forgalomból osztalékban része­sülnek. A szövetkezeti műhelyekben való tömörülés csak ja­vára válik mindazoknak a cipészmestereknek, akiknek tőke­­szegénységük mellett hiányos a szakképzettségük is, ilyene­ket, sajnos a gyáripar meg fog semmisíteni, de megmarad a kényes igényeket kielégíteni tudó, a pénzes úriosztály számára dolgoz­ó egyéni munkát készítő “finomabb és jobb“ cipészkézműipar, amely m­unkakészítésére a gyáripar beren­dezve nincs. A közönséges munkát előállító cipészkisipart helyette­síteni fogja a cipőgyáripar, példa erre az angol, francia, német és amerika cipőgyáripara. Ez ellen nem lehet tenni semmit, de védekezni idejében lehet, ugyancsak tömegter­melésre, kézi vagy gépi erőre berendezett termelőszövetke­zeteket alapításával. És ha ez nem megy, úgy a sok kisi­paros belekerül a gyáripar műhelyeibe és közönséges gyári munkásokká válnak. A szerkesztő: Cipészek! Ne mulaszátok el beiratkozni a Cipészek Rokkantsegélyző Egyesületébe. Tíz évi tagság után ha rokkanttá lesztek rendes havi segélybe részesültek. AKIK A SZAKLAPOT figyelemmel nem olvas­sák végig, azok ártanak saját érdekeiknek. A szaksajtó az igazi össze­kötő kapocs a szakembe­rek között. Előfizetési ár: Félévre 7 pengő, Bodh József jubileuma, a modern cipésziparosság ünnepe! Kedves szerkesztő barátom Bodh! Midőn 40 éves szakírói munkálkodásod, 35 éves szaktanítói és 30 éves szaklapalapításod évfordulója mérföld jelzője előtt levett kalappal áll ma a művelt ci­­pészség, Románia újabb területének cipészsége is meg­hajtja fejét előtted, az elismerés, és a mély tisztelet jeléül. Nagyságod, tudományod és i­üvészeted ismeretes me­sze országokban A tanítványaidnak tekintélyes száma van külföldön is elhelyezkedve, s ott a te tanításodat követve elismerést vívtak ki iparunk gyakorlásában. Ne­vezetes, és hármas jubileumod alkalmára írott és e so­rokkal mellékelve küldött röviden összefoglalt közlést, mellyel eredetileg évforduló ünneped alkalmával a Ko­lozsváron megjelenő ,,Cipészek Szaklapja“ részére ír­tam­, becses lapodban megjelentetni szíveskedjél. Íme itt a cikkem : Ünnepünk van Cipész iparunk országhatárokon túl is, hírneves szakírójának, nagy szaktudósának, Bodr Józsefnek, 40 éves szakirói és 30 éves szakalapítói év­­fordulóját ünnepeljük. Ezen szakmai ünnep alkalmával, midőn kezembe veszem e puritán jellemű, nagyművelt­­ségű, aranytollú szakíró saját alapítású XXX-ik évfolyam 12. számú, tetszetős külsejű lapját s annak 3-ik olda­lán megpillantom kedves személyét ábrázoló képét, amint hajtányos kocsiján, melyhez immár 15. eszten­deje odaszegezetten ül, könny tolul a szemembe, a fáj­dalom könnye, a visszaemlékezés és a nagyrabecsülés soha ki nem apadó forrásából. E gyönyörű ünnepre, nagynevű szaktudósunk iránt táplált mélységes hódolata jeléül az Erdély és Bánság cipészsége is elküldi a sze­retet szárnyán üdvözletét, hogy ezzel a jubiláns homlo­kát ékesítő babérkoszorút dúsabbá, ünnepélyesebbé te­gyük. Ha a cipészszakma történelemkönyvét visszalapoz­zuk, a visszaemlékezés derűje kisimítja homlokunk fe­­dőit néhány pillanatra, midőn képzeletileg valamely is­kola padjain ülve, előttünk rajzpapír és eszközök, a ka­tedrán az ihletett lelkű professzort, a ma ünnepelt szak­tudóst, Bodr Józsefet látjuk az ő szelidtekintetü szemé­vel, amint figyeli előadó szavainak hatását s amint várja a hozzáintézett kérdéseket, melyre lélekzetvétel nélkül azonnal útbaigazító választ ad. Románia újabb területének 17. városában u. m. Szászsebes, Brassó Szentágota Arad, Nagyvárad, Szat­­már, Nagykároly, Nagyenyed, Biszterce, Szilágysomlyó, Kolozsvár, Szamosújvár, Dicsőszentmárton, Gyergyószent­­miklós, Fogaras, Mármarossziget és Gyergyóditrón ve­zetett le szaktanfolyamokat és pedig oly hozzáértéssel, hogy hallgatóit utolsó befejezési óráig lebilincselte és maradandó benyomást hagyott a lelkekben utána. A fel­sorolt erdélyrészi városok cipészsége már akkor a szakma apostolaként tekintette a ma háromszoros jubileumát ülő nagy szaktudóst. Kolozsváron 1907. évben a Kér. és Iparkamara által kezdeményezett cipészipari tanfolyamra, a jelentkezett iparosok egyhangú kívánságára, Bodr Jó­zsef lett a vezetéssel megbízva. Ebben az időben bizonyos és szándékos rosszin­dulatú mellőzést éreztettek e kiváló szakférfiúval szem­ben. Ezt a bántó esetet mi, kolozsvári cipészhallgatók ismertük, éppen azért erős megfigyelés alá vettük tanú- XXX.

Next