Czipész Szaklap, 1929 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1929-01-01 / 1. szám

4 CIPÉSZ-SZAKLAP helyre melyen 5 év előtti békében megélhetést nyújtó ü­zletünk állott . . . És most apró gyermekünk már öt éves lett, ki még nem ismerte az apját. A feleségünk a folytonos hadi munkában fáradtan százféle bánattal és nyomortól gyötörve, szánandóan megöregedetten szivettépő fuldokló zokogás­sal borult a nyakunkba. A tragikus sors elmon­dásának : se vége se hosszú. Első elgondolásunk az volt, hogy tán jobb lett volna a csatatéren maradni holtan — siratatlan, temetetlen — mint az elkövetkező végeláthatlan szenvedések­ben tovább bukdácsolni. Később aztán rájöttünk, hogy a beígért megsegítés helyett megfigyelés alá kerültünk. Féltek tőlünk, hogy azt a sok szenvedést melyet át kellett élnünk valaha is elfeledhessük és a háború haszonélvezőitől számon kérjük. Taktikázó, rosszhiszemű, segélyigéretekben ugyan nem volt hiány. De a megsegítés helyett, a régi sok adószedés mellé újabb terhes adók jöttek — kereset pedig nem volt és nincs még máig se. És mindezt betetőzte a 3 százalékos forgalmi adó és annak növelése . . . Most 10 év után, a gazdasági helyzet nem csak, hogy nem javult, de egyre válságosabb lesz — bár a fiktív konsolidáció tagadja. — A helyzet tényleg reménytelen . . . Mi segíthet ? ki segít rajtunk ? Könnyű, rövidlátó fajsúlyúnknál fogva tekin­télyünk senki előtt nincsen. Bár nagy tömeg vagyunk, de az országgyűlésen képviselve nem vagyunk. Ámbár ez egyre megy mert ott is csak az ellenségünk szekerét húznák-tolnák — méltóságos iparosmester képviselőink. Lehet, hogy a szocialisták erkölcsi támo­gatásával talán mi is döntő súlyú tényezők lennénk — de ez hazaárulás volna ... ezt nem tehetjük. Inkább szenvedünk tovább, míg az utolsó pár rendelést is elveszi tőlünk a gyár. De a rend maradjon. Bele se egyeznénk, hogy az ezer és ezer munkással, racionálással dolgozó óriási cipő­gyárak, a szakma javára szocializáltassanak. . . Cipőminta-szabászatot mindazok a cipé­szek, akik rövid idő alatt sürgősen kell, hogy megta­nulják, kétségkívül legalkalmasabb magántanulás céljá­ból, a „Cipész-Szaplap“ szerkesztőségét keresik fel, mert itt egész napi tanidő mellett egyedül a tanulásnak szentelt idejét a cipész annyira felhasználhatja, hogy a sokoldalú minta-szabászat, kaptafa-alakítás technikájá­­ban minden várakozást felülmúló eredménnyel képez­heti ki magát. — Megkereső levelek Bodr József szak­tanító címén küldetnek. Szabászatban való kiképzés nélkülözhetetlen. Feljajdulások. A magyar kereskedelem szakmai közlönyeiben az utóbbi időben már gyakran találkozunk — egészen komoly megállapításokkal, melyek a fogyasztási forga­lom katasztrofális elmaradását panaszolják. Különösen a cipész szakmában! Különös a cipész szakmát érinti súlyosan az el-el­akadt fogyasztási forgalom. A „Cipő­­szemle" is fájdalmasan felzokog ezen a szakmai pusz­tuláson. Mi már évek óta rámutattunk arra, hogy mint zsugorodik össze a tömegfogyasztás piaca, az egyre fokozódó tömeges munkanélküliség miatt. És rámutat­tunk arra is, hogy ez a tömeges munkanélküliség, mely elsősorban ugyan a munkás­osztályt sújtja, azon­ban a tömeges fogyasztás elmaradása folytán­ a köz­vetítő kereskedelmet is el fogja pusztítani. Felhívtuk a kereskedő urakat, hogy küzdjenek szintén ellene. Hogy a tömeges munkanélküliség miatti segély — mint a külföldi államokban — úgy Magyarországon is intéz­ményesen bevezetést nyerjen. De a kereskedelemnek egyetlen szava se volt ebben a sorsdöntő gazdasági kérdésben. Pedig első­sorban itt kellett volna komolyan ankétozni. * Az „OMKE.“ pedig m. é. december hó 17, 18 és 19-én adó­ügyi ankétot tartott a kereskedelem súlyos sérelmeinek érdemében, melyre meghívta az összes gazdasági érdekképviseleteket, az adókérdések speciális szakértőit, valamint az egyes minisztériumokat. Nem hisszük, hogy ennek a szaktanácskozásnak — esetleges ígéreteken kívül — érdemleges eredménye lenne. A „rendszer“ szinte kizárja azt . . . Legfeljebb megismétlődik : Az éhes kecske és az érinthetetlen káposztafej legendája. Itt is csak az segíthetne, ha a csupán a dolgozó polgárságot sújtó, 45 féle, nyílt és burkolt fogyasztási adók helyébe az egyetlen fokozatos jövedelmi adó rend­szer hozatnék be. * 13­7 fillér közteher drágít meg 1 pengő áru­húst, mondta a minap a húsiparosok naggyűlésén Pogány Jenő a budapesti mészáros ipartestület alelnöke. Alig kell kommentárt fűzni a közhatóságok ilyen szenzációs mérvű élelmiszerdrágításához. A közszolgál­tatások által ilyen, szinte hihetetlen mértékben felcsigá­zott elsőrendű fogyasztási cikk ára, körlelete egész gazdasági életünknek. Az iparűzők és kereskedők tönkremennek, minden fogyasztó életnívója lecsökken, egyenes következmé­nyeként az adók és egyéb közszolgáltatások példátlan magas voltának. A budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a minap napvilágra került jelentésében megállapítja, hogy „Kétségbeeséssel kell látni, hogy az állami háztartás évről-évre feleslegekkel zárul és hogy ezek a feleslegek valóban nem mindig kellőképen megokolt célokra köt­tetnek el, míg ugyanakkor, az ipar és kereskedelem menthetetlenül pusztul a közterhek hallatlan súlya alatt és enyhülést kérő szava sehol sem talál meg­hallgatásra“. Nem lehet e kérdéseket továbbra is szép ígére­tekkel, rózsaszínű nyilatkozatokkal megoldatlanul hagyni. Igenis, meg kell hallgatni úgy az államnak, mint a XXXII.

Next