Czipész Szaklap, 1929 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1929-01-01 / 1. szám
4 CIPÉSZ-SZAKLAP helyre melyen 5 év előtti békében megélhetést nyújtó üzletünk állott . . . És most apró gyermekünk már öt éves lett, ki még nem ismerte az apját. A feleségünk a folytonos hadi munkában fáradtan százféle bánattal és nyomortól gyötörve, szánandóan megöregedetten szivettépő fuldokló zokogással borult a nyakunkba. A tragikus sors elmondásának : se vége se hosszú. Első elgondolásunk az volt, hogy tán jobb lett volna a csatatéren maradni holtan — siratatlan, temetetlen — mint az elkövetkező végeláthatlan szenvedésekben tovább bukdácsolni. Később aztán rájöttünk, hogy a beígért megsegítés helyett megfigyelés alá kerültünk. Féltek tőlünk, hogy azt a sok szenvedést melyet át kellett élnünk valaha is elfeledhessük és a háború haszonélvezőitől számon kérjük. Taktikázó, rosszhiszemű, segélyigéretekben ugyan nem volt hiány. De a megsegítés helyett, a régi sok adószedés mellé újabb terhes adók jöttek — kereset pedig nem volt és nincs még máig se. És mindezt betetőzte a 3 százalékos forgalmi adó és annak növelése . . . Most 10 év után, a gazdasági helyzet nem csak, hogy nem javult, de egyre válságosabb lesz — bár a fiktív konsolidáció tagadja. — A helyzet tényleg reménytelen . . . Mi segíthet ? ki segít rajtunk ? Könnyű, rövidlátó fajsúlyúnknál fogva tekintélyünk senki előtt nincsen. Bár nagy tömeg vagyunk, de az országgyűlésen képviselve nem vagyunk. Ámbár ez egyre megy mert ott is csak az ellenségünk szekerét húznák-tolnák — méltóságos iparosmester képviselőink. Lehet, hogy a szocialisták erkölcsi támogatásával talán mi is döntő súlyú tényezők lennénk — de ez hazaárulás volna ... ezt nem tehetjük. Inkább szenvedünk tovább, míg az utolsó pár rendelést is elveszi tőlünk a gyár. De a rend maradjon. Bele se egyeznénk, hogy az ezer és ezer munkással, racionálással dolgozó óriási cipőgyárak, a szakma javára szocializáltassanak. . . Cipőminta-szabászatot mindazok a cipészek, akik rövid idő alatt sürgősen kell, hogy megtanulják, kétségkívül legalkalmasabb magántanulás céljából, a „Cipész-Szaplap“ szerkesztőségét keresik fel, mert itt egész napi tanidő mellett egyedül a tanulásnak szentelt idejét a cipész annyira felhasználhatja, hogy a sokoldalú minta-szabászat, kaptafa-alakítás technikájában minden várakozást felülmúló eredménnyel képezheti ki magát. — Megkereső levelek Bodr József szaktanító címén küldetnek. Szabászatban való kiképzés nélkülözhetetlen. Feljajdulások. A magyar kereskedelem szakmai közlönyeiben az utóbbi időben már gyakran találkozunk — egészen komoly megállapításokkal, melyek a fogyasztási forgalom katasztrofális elmaradását panaszolják. Különösen a cipész szakmában! Különös a cipész szakmát érinti súlyosan az el-elakadt fogyasztási forgalom. A „Cipőszemle" is fájdalmasan felzokog ezen a szakmai pusztuláson. Mi már évek óta rámutattunk arra, hogy mint zsugorodik össze a tömegfogyasztás piaca, az egyre fokozódó tömeges munkanélküliség miatt. És rámutattunk arra is, hogy ez a tömeges munkanélküliség, mely elsősorban ugyan a munkásosztályt sújtja, azonban a tömeges fogyasztás elmaradása folytán a közvetítő kereskedelmet is el fogja pusztítani. Felhívtuk a kereskedő urakat, hogy küzdjenek szintén ellene. Hogy a tömeges munkanélküliség miatti segély — mint a külföldi államokban — úgy Magyarországon is intézményesen bevezetést nyerjen. De a kereskedelemnek egyetlen szava se volt ebben a sorsdöntő gazdasági kérdésben. Pedig elsősorban itt kellett volna komolyan ankétozni. * Az „OMKE.“ pedig m. é. december hó 17, 18 és 19-én adóügyi ankétot tartott a kereskedelem súlyos sérelmeinek érdemében, melyre meghívta az összes gazdasági érdekképviseleteket, az adókérdések speciális szakértőit, valamint az egyes minisztériumokat. Nem hisszük, hogy ennek a szaktanácskozásnak — esetleges ígéreteken kívül — érdemleges eredménye lenne. A „rendszer“ szinte kizárja azt . . . Legfeljebb megismétlődik : Az éhes kecske és az érinthetetlen káposztafej legendája. Itt is csak az segíthetne, ha a csupán a dolgozó polgárságot sújtó, 45 féle, nyílt és burkolt fogyasztási adók helyébe az egyetlen fokozatos jövedelmi adó rendszer hozatnék be. * 137 fillér közteher drágít meg 1 pengő áruhúst, mondta a minap a húsiparosok naggyűlésén Pogány Jenő a budapesti mészáros ipartestület alelnöke. Alig kell kommentárt fűzni a közhatóságok ilyen szenzációs mérvű élelmiszerdrágításához. A közszolgáltatások által ilyen, szinte hihetetlen mértékben felcsigázott elsőrendű fogyasztási cikk ára, körlelete egész gazdasági életünknek. Az iparűzők és kereskedők tönkremennek, minden fogyasztó életnívója lecsökken, egyenes következményeként az adók és egyéb közszolgáltatások példátlan magas voltának. A budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a minap napvilágra került jelentésében megállapítja, hogy „Kétségbeeséssel kell látni, hogy az állami háztartás évről-évre feleslegekkel zárul és hogy ezek a feleslegek valóban nem mindig kellőképen megokolt célokra köttetnek el, míg ugyanakkor, az ipar és kereskedelem menthetetlenül pusztul a közterhek hallatlan súlya alatt és enyhülést kérő szava sehol sem talál meghallgatásra“. Nem lehet e kérdéseket továbbra is szép ígéretekkel, rózsaszínű nyilatkozatokkal megoldatlanul hagyni. Igenis, meg kell hallgatni úgy az államnak, mint a XXXII.