Czukrászok Lapja, 1929 (18. évfolyam, 1-11. szám)
1929-01-10 / 1. szám
XVIII. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1929 JANUÁR 10. 1. SZÁM. lustrássok Is apja (Zuckerbäcker Zeitung) Cukrászok és mézeskalácsosok, finom sülök, cukorka, csokoládé-, és kekszgyárosok iparpolitikai szaklapja. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Szerkesztőség és kiadóhivatal FELELŐS SZERKESZTŐ: Egész évre . . . Félévre .... Negyedévre . . Románia részére 1 S. H. S................... Budapest, VII., Baross-tér 15 STEINER GYULA . . 2.— P Telefon: József 349—78. évre 600 lei, . 300 dinár. . . 8.- P 4. P XVIII. Tehát tizennyolc esztendő óta igyekszik a Cukrászok Lapja a cukrász- és mézeskalácsos-iparosságba haldokló iparunk érdekében lüktető életet önteni azáltal, hogy megpróbálunk a kartársak között összetartást és kartársi szolidaritást teremteni. Sajnos, a magyar cukrász- és mézeskalácsos-társadalom még mindig nem tudja megérteni, hogy egy iparág fejlesztéséhez, a kartársak megszervezéséhez és az összetartás istápolásához nem elegendő a mai egyszerű ügyviteli rendszer, hanems szükséges egy intenzív alkotó és szervezkedési munka, amelyet azonban semmiesetre sem lehet hetenként egyszeri hivatalos óra alatt elintézni. Bocsánatot kérünk őszinteségünkért, és az igazunk érdekében kifejtett kritikát ne vegye senki személyeskedésnek, de őszintén szólva szeretnénk már azt az időt elérni, amikor a cukrászipar kimagasló szakférfiúi meg tudnák végre érteni a Cukrászok Lapja törekvéseit és azt teljes mértékben magukévá tennék. Higgyék el a kortársak, hogy nem volna nehéz a sínylődő cukrászokon segíteni, a cukrász- és mézeskalácsos-ipart naggyá tenni és a munkanélkülieknek munkaalkalmat szerezni, ha akadna a szakmában legalább húsz olyan férfiú, akik felebaráti szeretettel igyekeznének a cukrásztársadalom minden tagjába a múlt idők gyűlölete helyett a szeretet magvát elhinteni. Elvégre nem lehet tétlenül nézni, hogy becsületben megőszült, önálló iparosok tönkremenjenek úgy, mint Stück, Bauer, Wessely, Novák, Verbesz, Gürtelschmidt, Mály stb. Még néhány nevet tudnánk említeni, akik eltűntek a színtérről. Egy kis jóakarattal, de csakis összetartással meg lehetett volna mindazokat menteni, akik öreg napjaikra azt sem tudják, hová hajtsák le fejüket és akik vagy a szegényházban, vagy egy közkórházi ágyon fogják befejezni az egykor oly szépen indult pályafutásukat. Azt hisszük, az újév alkalmával arra kellene gondolniuk a jelenleg még jómódú kartársaknak, hogy összeférhet-e a lelkiismeret Frühwirth Mátyás díszserlege.