Czukrászok Lapja, 1932 (21. évfolyam, 3-24. szám)

1932-02-20 / 3-4. szám

CUKRÁSZOK LAPJA Az ipar és a nemzetközi vásár. Után útfélen azt halljuk: Magyarország export­ját fejleszteni kell. A népek szövetsége által ki­küldött szakértő bizottság jelölte ki a gyógyu­lásnak ezt a módját, de ugyanezt ajánlják már évek óta a kormány és a gazdasági élet összes szakértői is. Az elgondolás tehát nyilván helyes. Csak a keresztülvitel körül mutatkoznak a köz­ismert, itt tehát részleteiben már nem tárgya­landó nehézségek. A tapasztalat azt mutatja, hogy a ma nemzetközi egyöntetűséggel keresz­tülvitt elzárkózás — élénk ellentétben a min­denki által óhajtott exportfejlesztéssel — az ál­talános gazdasági pangás által indokolt termé­szetes csökkenésen lényegesen túlmenő mérték­ben redukálta majdnem minden állam külkeres­kedelmének összegszerű terjedelmét, ami lénye­gesen hozzájárult a világválság káros következ­ményeinek további kimélyítéséhez. Ezen általános helyzettel szemben tagadhatat­lanul léteznek azonban még eddig ki nem hasz­nált lehetőségek, új exportcikkek bevezetésére, elsősorban azokban az árukban, amelyek az élel­miszerszakmához tartoznak. Ez a szakma tud ugyanis produkálni olyan cikkeket, amelyek egyfelől különleges szükségleteket elégítenek ki, másfelől pedig nélkülözhetetlenek azokban az országokban, amelyeknek termelése élelmiszer­deficitben szenved. Első helyen az e téren számításba jövő szak­mák között a sütőipar áll. Vannak cikkeink, amelyeknek tömeges előállítására már évtizedek óta be vagyunk rendezkedve és amelyek a világ minden országában kurens, a mindennapi szük­séglethez tartozó árak. Ezek legtöbbjénél a piaci ár legjelentékenyebb része a munkabér költsé­gére esik. Az előállításhoz szükséges nyersanyag értéke pedig viszonylag csekély. Gondolunk itt elsősorban a minden háztartásban nélkülözhetet­len zsemlyemorzsára, a világszerte általános népszerűségnek örvendő olcsó tömegélelmiszert jelentő cacesekre, de számításba jönnek az édes sütemények és a cukrászipar számos különleges termékei is. Jelentékeny exportlehetőségek kínálkoznak végül a gyógycncesek és a tápszerek tekinteté­ben is. Nyilvánvaló tehát, hogy a magyar sütő­ipar is hozzá tud járulni jelentékeny tételekkel a magyar export fejlesztéséhez. De ehhez szerve­zett munka, céltudatos propaganda, a külföldi piacok tanulmányozása, a külföld ízlésének meg­ismerése és végül a számottevő külföldi vásár­lókkal való közvetlen nexus megteremtése szük­séges. A Magyar Sütők Országos Szövetsége sokat tett már ily fejlődés érdekében. De bizo­nyos, hogy a további fejlesztésnél szövetségesre, segítőtársra lesz szükségünk. Ilyennek kínálko­zik az 1900 óta fennálló, immár 27 éves múltra visszatekintő, a számbajövő összes propaganda­piacokat évtizedek óta bevált propagandaháló­zattal bevonó Budapesti Nemzetközi Vásár, ame­lyet minden évben több mint félmillió ember, kö­zöttük közel 20.000 külföldi látogat meg és amely tehát a legalkalmasabb arra, hogy egységes pro­pagandaakcióval a magyar sütőipar is, magára vonja a külföld figyelmét új értékes export-ösz­­szeköttetések teremtése érdekében. A magyar sütőiparnak a május 7-én megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásáron való részvétele lényegesen hozzájárulhat azonban a szakma bel­földi üzletének fellendítéséhez is. A magyar kö­zönség szemében a sütő egyszerűen csak a zsemlye és a kenyér készítője. Nem tudja a kö­zönség, hogy a sütők egy része gyógyáruk ké­szítésével is foglalkozik, nem tudja, hogy min­denki részére hozzáférhető áron, cukorbaj és gyomorbaj esetén nélkülözhetetlen diétás kenye­rek, sütemények és lisztek is kaphatók a péknél A Budapesti Nemzetközi Vásárt minden évben kereken félmillió belföldi látogatja, 40.000 köz­tük a vidéki. Amit a vásáron bemutatunk, arról tehát tudomást szerez az egész ország. Úgy érezzük, a sütőipar vitális érdekeit szolgáljuk tehát akkor, amikor azt javasoljuk minden egyes sütőnek, járuljon hozzá oly szervezkedés­hez, melynek célja az, hogy a most májusban rendezendő Budapesti Nemzetközi Vásár hatal­mas magyar sütőipari demonstráció színhelye is legyen. Indítsuk meg a munkát! Sürgős, mert nem könnyű feladat kiválasztani a legjavát, be­mutatni mindazt, ami exportra alkalmas és gon­doskodni arról, hogy előre is biztosítsuk erő­feszítésünk gyümölcsét, a külföld megmozdu­lását. Nehéz ma az iparosság helyzete. A régi eszközök a mindenki által jól ismert, kitaposott, de szűk mindennapi utak nem vezethetnek ki a válságból. Szükség van a szervezett munkára. De nem lehet kétség abban, hogy ha a magyar sütők kellő komolysággal és áldozatkészséggel látnak munkához, elérik céljukat. És tudnak olyan eredményt felmutatni, mint amilyent irigy­ 5. oldal.

Next