Czukrászok Lapja, 1935 (24. évfolyam, 1-16. szám)

1935-01-01 / 1-2. szám

сэ SJ)­ XXIV. évfolyam. Budapest, 1935. január 2 *1 1—2. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST,VII., BAROSS TÉR 15 Telefon: József 349—78. FŐSZERKESZTŐ: STEINER GYULA a Magyar Sütők Országos Szövetségének elnöke FELELŐS SZERKESZTŐ STEINER LÁSZLÓ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre........ ... ... .. 6.— ar. P Félévre .............................. 3.— ar. P Negyedévre......................... P50 ar. P Romániába egy évre ......... 600 Lei Jugoszláviába ........ 300 dinár (Zuckerbäcker Zeitung) ukrászok és mézeskalácsotok, finom sütők, cukorka­, csokoládé- és kekszgyárosok iparpolitikai szaklapja Megjelenik minden hó 5-én és 20-án.__________ Lemondottak a budapesti cukrászipartes­tület ellenzéki elöljárósági tagjai — A lemondás indokai­­— Az ipartestület ellenzéki elöljárósági tagjai, névszerint tirade­r Ede, Szabó Endre és Bauer Károly kartársak január hó 14-én írás­ban bejelentették tisztségükről való lemondásu­kat. A kartársak megfelelő tájékoztatása érde­kében az elhatározás okai iránt kérdést intéz­tünk H­r­a­d­e­r Edéhez, aki a következőkben válaszolt: Kétségtelen tény, hogy az ipartestület tag­jainak egy le nem becsülhető, jelentékeny cso­portja az ipartestület munkájával, amelyet lé­nyegtelen változásokkal több mint egy évtizede ugyanazon kartársak irányítanak, elégedetlen. Az elégedetlenség oka kizárólag szakmai. Az ok az, hogy az állandóan azonos összetételű ve­zetőség az iparnak évről-évre növekvő bajai el­leni küzdelemben energiátlan és nem eléggé moz­gékony s ez a lassúsága azzal fenyeget, hogy az oly múlhatatlanul szükséges szakmai konszoli­dáció időpontjának folytonos későbbre tolódása folytán addig mindig több és több kartársunk fog gazdaságilag összeomlani. Ennek felismerése indított bennünket arra, hogy az elöljáróságnak nem célként, hanem eszközként való felfrissíté­sét kívánjuk azon elégedetlen kartársak sorai­ból, akiknek az elöljárósági munkába való be­kapcsolásától egyrészt serkentő, ösztökélő ha­tást és egészségesebb vérkeringést várunk ott, másrészt az ipartestület tagjai között is az ered­ményes elöljárósági munka alapját képező har­monikusabb légkör kialakulását reméljük. Ezek a szempontok eredményezték azt, hogy amikor a rendkívüli közgyűlés után T­o­­may Lajos kortárs azzal jelent meg körünkben, hogy az elnök úr kívánt bennünket meglátogat­ni, de akadályoztatása folytán ő jött el helyette és annak hangsúlyozása mellett, hogy a külön­böző felfogású tagok között békét akar terem­teni, arra kért bennünket, hogy az ipartestület csütörtöki értekezletein jelenjünk meg, s a he­lyes és fontos cél érdekében azonnal úgy hatá­roztunk, hogy a felhívásnak eleget teszünk. Ezen alkalommal a béke tényleges létrehozása érde­kében azt javasoltuk, hogy annak módját meg­állapítandó, egy hattagú bizottság küldessék ki, amelybe három tagot a mai elöljáróság, három tagot pedig az elégedetlen kartársak delegálja­nak. Tomay kartárs azt válaszolta, hogy ezt meg­ítéli tárgyalni a illetékesekkel. Ezt követően Tomay kartárs ipartestületi értekezleten bejelentette, hogy a vezetőség ré­szeiből Iparom kartárs ki van jelölve és azt kí­vánta, hogy mi is azonnal jelentsük be a három delegáltat. Ugyanakkor megtörtént ez is. Ez a bizottság meghatározott napon, az ipartestület, helyiségében össze is ült. Az elége­detlen kartársak a békés összemunkálkodás elő­feltételeként az ipartestületi irodai jegyzői kér­dés megoldását, a kontárkérdésben való erőtelje­sebb küzdelmet és az elégedetlen kartársaknak az elöljáróságban az eddiginél nagyobb szám­ban való képviseletét jelölték meg. Utóbbi vo­natkozásban is kellő mérsékletet tanúsítottak, amennyiben az eddigi három helyen kívül csak két további rendes tagsági helyet és az egyik al­­elnökséget igényelték, amely kérelmük teljesí­tése esetén az elnökkel és két alelnökkel együtt

Next