Czukrászok Lapja, 1935 (24. évfolyam, 1-16. szám)
1935-01-01 / 1-2. szám
сэ SJ) XXIV. évfolyam. Budapest, 1935. január 2 *1 1—2. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST,VII., BAROSS TÉR 15 Telefon: József 349—78. FŐSZERKESZTŐ: STEINER GYULA a Magyar Sütők Országos Szövetségének elnöke FELELŐS SZERKESZTŐ STEINER LÁSZLÓ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre........ ... ... .. 6.— ar. P Félévre .............................. 3.— ar. P Negyedévre......................... P50 ar. P Romániába egy évre ......... 600 Lei Jugoszláviába ........ 300 dinár (Zuckerbäcker Zeitung) ukrászok és mézeskalácsotok, finom sütők, cukorka, csokoládé- és kekszgyárosok iparpolitikai szaklapja Megjelenik minden hó 5-én és 20-án.__________ Lemondottak a budapesti cukrászipartestület ellenzéki elöljárósági tagjai — A lemondás indokai— Az ipartestület ellenzéki elöljárósági tagjai, névszerint tirader Ede, Szabó Endre és Bauer Károly kartársak január hó 14-én írásban bejelentették tisztségükről való lemondásukat. A kartársak megfelelő tájékoztatása érdekében az elhatározás okai iránt kérdést intéztünk Hrader Edéhez, aki a következőkben válaszolt: Kétségtelen tény, hogy az ipartestület tagjainak egy le nem becsülhető, jelentékeny csoportja az ipartestület munkájával, amelyet lényegtelen változásokkal több mint egy évtizede ugyanazon kartársak irányítanak, elégedetlen. Az elégedetlenség oka kizárólag szakmai. Az ok az, hogy az állandóan azonos összetételű vezetőség az iparnak évről-évre növekvő bajai elleni küzdelemben energiátlan és nem eléggé mozgékony s ez a lassúsága azzal fenyeget, hogy az oly múlhatatlanul szükséges szakmai konszolidáció időpontjának folytonos későbbre tolódása folytán addig mindig több és több kartársunk fog gazdaságilag összeomlani. Ennek felismerése indított bennünket arra, hogy az elöljáróságnak nem célként, hanem eszközként való felfrissítését kívánjuk azon elégedetlen kartársak soraiból, akiknek az elöljárósági munkába való bekapcsolásától egyrészt serkentő, ösztökélő hatást és egészségesebb vérkeringést várunk ott, másrészt az ipartestület tagjai között is az eredményes elöljárósági munka alapját képező harmonikusabb légkör kialakulását reméljük. Ezek a szempontok eredményezték azt, hogy amikor a rendkívüli közgyűlés után Tomay Lajos kortárs azzal jelent meg körünkben, hogy az elnök úr kívánt bennünket meglátogatni, de akadályoztatása folytán ő jött el helyette és annak hangsúlyozása mellett, hogy a különböző felfogású tagok között békét akar teremteni, arra kért bennünket, hogy az ipartestület csütörtöki értekezletein jelenjünk meg, s a helyes és fontos cél érdekében azonnal úgy határoztunk, hogy a felhívásnak eleget teszünk. Ezen alkalommal a béke tényleges létrehozása érdekében azt javasoltuk, hogy annak módját megállapítandó, egy hattagú bizottság küldessék ki, amelybe három tagot a mai elöljáróság, három tagot pedig az elégedetlen kartársak delegáljanak. Tomay kartárs azt válaszolta, hogy ezt megítéli tárgyalni a illetékesekkel. Ezt követően Tomay kartárs ipartestületi értekezleten bejelentette, hogy a vezetőség részeiből Iparom kartárs ki van jelölve és azt kívánta, hogy mi is azonnal jelentsük be a három delegáltat. Ugyanakkor megtörtént ez is. Ez a bizottság meghatározott napon, az ipartestület, helyiségében össze is ült. Az elégedetlen kartársak a békés összemunkálkodás előfeltételeként az ipartestületi irodai jegyzői kérdés megoldását, a kontárkérdésben való erőteljesebb küzdelmet és az elégedetlen kartársaknak az elöljáróságban az eddiginél nagyobb számban való képviseletét jelölték meg. Utóbbi vonatkozásban is kellő mérsékletet tanúsítottak, amennyiben az eddigi három helyen kívül csak két további rendes tagsági helyet és az egyik alelnökséget igényelték, amely kérelmük teljesítése esetén az elnökkel és két alelnökkel együtt