Drogista Szemle, 1942 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1942-01-01 / 1. szám

Drogista Szemle M. Kir. Kereskedelem- és Közlekedésügyi Miniszter 150.760/l./b. 1931. számú leirata Drogistaü­zletet gyakorlónak gyógyórunagykereskedői tevékenysége tárgyában Budapest székesfőváros polgármesterének, Budapest. Utalással a fennirt számú felterjesztésére, folyó évi március hó 31-én 12.750/1941 K. K. M. szám alatt a Drogista Alkalmazottak Országos Egyesületéhez intézett és tudomás végett másolatban valamennyi első- és másodfokú iparha­tóságnak megküldött leiratban elfoglalt álláspontom kellő megvilágítása céljából az alábbiakról értesítem Polgármes­ter urat. A 21.000 1936. K. K. M. számú rendeletből megállapít­hatóan a drogériaüzlet és a gyógyáru nagykereskedés enge­délyhez és képesítéshez kötött és a hivatkozott rendelet 1. §-ának (3) bekezdése szerint az 1922. XII. t. c. 15. §-a értelmében vett rokoniparok. Az 1922. XII. t. c. 15. §-ának utolsó bekezdése, továbbá a 78.000/1923. K. M. számú rendelet 24. §-ának második bekezdése szerint engedélyhez és képesítéshez kötött ipa­roknál az üzemek a törvény 15. §-a második bekezdésében említett kiterjesztése, illetőleg valamely rokoniparra átté­rés csak az erre szóló iparengedély megszerzése után nyer­het helyet. Ezeknél az iparoknál tehát nem lehet helye az üzemkiterjesztés, illetőleg rokoniparra áttérés egyszerű bejelentésének, hanem az iparosnak arra az iparra, melyre át akar térni, illetőleg arra az iparra, amelyre üzemét ki akarja terjeszteni iparengedély leállítását kell az illetékes hatósághoz intézett beadványban kérni. Az iparengedély megszerzése cél­jából szakképzettségét és megbízhatóságát nem kell igazolnia, az előírt egyéb követelményeknek azonban eleget kell tennie. Az ismertetett rendelkezések egybevetése után nem lehet kétséges, hogy a drogéria mesterlevéllel rendelkező személy gyógyáru nagykereskedés gyakorlására az emlí­tett mesterlevél alapján iparengedélyt közvetlenül nem kaphat. Viszont az sem lehet vitás, hogy a drogéria ipar gyakorlására jogosító iparengedéllyel rendelkező személy iparát gyógyárunagykereskedésre kiterjesztheti, úgyszintén a gyógyárunagykereskedésre áttérhet és viszont anélkül, hogy a kiterjesztett, illetőleg az áttért iparra nézve képe­sítését igazolnia kellene. Ilyen értelemben tehát a drogéria mesterlevéllel rendelkező egyének jogosultak a gyógyáru­­nagykereskedői iparengedély elnyerésére. Felhívom Polgármester urat, hogy a fentiekről az alá­rendelt iparhatóságokat, valamint a Budapesti Gyógyáru­­nagykereskedők Ipartestületét, a Budapesti Drogisták Ipartestületét és a Drogista Alkalmazottak Országos Egye­sületét megfelelően tájékoztassa. * A miniszter fenti leirata pontot tesz a két rokonipartestület illetve az alkalmazotti tömörülésünk között felmerült vitára.­­ Mi annak idején nem az együvétartozás és a rokonszenv dik­tálta okokból helyeseltük a Budapesti Drogisták Ipartestületé­nek és az alkalmazotti tömörülésünknek ez ügyben elfoglalt álláspontját, hanem azért, mert az a fennálló törvényes rendel­kezéseknek teljes egészében megfelelt, mely törvényes rendelke­zések viszont maradéktalanul a szakmai opportunitást szolgálják. Kötelességünk ezt kijelenteni azon állandó törekvésünk érde­kében, mellyel a két rokonipartestület között a jó viszonyt és a megértést minden rendelkezésünkre álló eszközzel igyek­szünk elősegíteni, a magyar drogista társadalom jobb boldo­gulása érdekében. A m. kir. minisztériumnak 9.080/1941. M. E. számú rendelete az iparban (kereskedelemben) valamint a bányá­szatiban és a kohászatban a munkabérek szabályo­zása tárgyában. A m­. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939 . il. L­c. 112. és 212. §-aiban kapott felhatalmazás alapján a követ­kezőket rendeli: A jelen rendelet hatálya kiterjed: 1. §• 1. az 1884 : XVII. törvénycikk és az ezt kiegészítő és módosító törvények, valamint a­­bányatörvény hatálya alá eső ipari (kereskedelmi), bánya- és kohóüzletekben, üzemek­ben vagy vállalatokban, 2. a közhasználatú villamos műveknél, 3. a közforgalmú közlekedési vállalatoknál, valamint ezek szemeiben, műhelyeiben és fenntartási munkálatainál, 4. a közhasználatú gépjárművállalatoknál, 5. a törvényhatóságok és a községek által fenntartott vagy kezelt üzemekben vagy vállalatokban foglalkoztatott iparossegédekre, kereskedősegédekre, munká­sokra, napszámosokra,­­szolgákra, altisztekre, tanoncokra■ és hasonló munkavállalókra (pL művezető, mester, segédmester, előmunkás, szakmunkás, segédmunkás, kocsis, gépjárművezető, gépjárműkísérő, kocsikísérő, pincér, takarító, tűzoltó, éjjeliőr, kapus, vájár, segédvájár, csillés, stb.). Kiterjed továbbá a rendelet hatálya a nyilvános és házi gyógyszertárakban és az ezekkel összefüggő üzemekben alkal­mazott műszaki segéderőkre, raktári alkalmazottakra, csoma­­golókra, laboránsokra, takarítókra, kifutókra. . Nem terjed ki a rendelet­­hatálya a tisztviselőkre, az üz­letszerzőkre, az ügynökökre, az utazókra, a pénzbeszedőkre és mindezekhez hasonló munkavállalókra, valamint a köz­­szolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak illetmé­nyei, továbbá a nyugdíjasok, özvegyek és árvák ellátási díjai tárgyában kiadott 8.500/1941. M. E. számú rendelet hatálya alá tartozó tisztviselőkre és egyéb alkalmazottakra. 2. 8­ A rendelet hatálya alá tartozó m­unkavállalónak az 1941. évi november hó 30. napja után teljesített munkájáért fizetett egységbére (órabére, napibére, hetibére, havibére, teljesítmény­bére, az eladott áruk meghatározott darabszáma vagy más mennyisége után előre meghatározott összegben megállapított jutaléka stb.) nem lehet kevesebb, mint az illető munkaadó üzletében, üzemében vagy vállalatában az 1940. évi október hó 5. napján érvényben vett megállapodás vagy szokás (gya­korlat) alapján járó egységbér. Ha a munkaadó az 1940. évi okt. hó 5. napján valamely munkakörben munkavállalót nem fog­lalkoztatott, az illető munkakörben későbben alkalmazott mun­­kavállaló egységbére nem lehet kevesebb, mint a munkaadó üzletében, üzemében vagy vállalatában az illető munkakörbe tartozó munkáért az 1­940. évi október hó 5. napját megelő­zően utóllára fizetett egységbér. Az üzleti forgalom (az eladott áruk árának stb.) megha­tározott százalékában megállapított jutalék vagy más elneve­zéssel adott hasonló­­természetű járandóság tekintetében az első bekezdés rendelkezésének alkalmazásában az egységbér összege helyett az említett járandóság százalékszerűen meg­­állapított kulcsa mérvadó. A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter­­0 százalék­szerűen megállapított kulcsa mértékének leszállítását kivételesen indokolt esetben megengedheti. A jelen §-ban foglalt rendelkezéseket a visszafoglalt dél­vidéki területen azzal az eltéréssel ke­l alkalmazni, hogy az 1940. évi október hó 5. napja helyett a határnap az 1941. évi április hó 30. napja. 3. §. A rendelet hatálya alá tartozó munkavállalóknak az 1941. évi­­november hó 30­. napja után teljesített munkájáér­t a munkaadó külön bérpótlékot is köteles fizetni. A bérpótlék a bérelszámolási időszakban elért munkabér 30 (harminc) száza­léka. E rendelkezés alkalmazásában munkabér az összkereset, ideértve a túlóradíjat és az eladott áruk meghatározott da­rabszáma vagy más mennyisége után előre meghatározott ösz­­szegben megállapított jutalékból származó keresetet is, de nem számítva ide az üzleti forgalom — az eladott áruk árának stb. — meghatározott százalékában megállapított jutalékból szár­mazó keresetet, vagy más elnevezéssel adott hasonló termé­szetű járandóságot, valamint a jelen rendelet alapján járó bérpótlékot sem. Az üzleti forgalom — az eladott áruk árá­nak, stb. — meghatározott százalékában megállapított jutalék­ból származó kereset vagy más elnevezéssel adott hasonló -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------3

Next