Élelmezési Ipar, 1975 (29. évfolyam, 2-12. szám)

1975-02-01 / 2. szám

Energiagazdálkodás és bepárlás az élelmiszeriparban (I. rész) ZSIGMOND ANDRÁS ÖSSZEFOGLALÁS Bevezetésként ismerteti az élelmiszeripari energiagazdál­­kodás és a sűrítés tanulmányozásának fontosságát. A hő­hatás következtében pl. a cukoripar bepárló készülékeiben évenként 4—5000 t cukor bomlik el. Majd ismerteti számos különböző típusú bepárló berendezés minősítésére végzett kísérletei eredményét. Vizsgáltan hő okozta bomlás alakulá­sát, a tartózkodási időt, a hőátbocsátási tényezőket és az ezeket befolyásoló körülményeket. Összehasonlítást végez a cirkulációs és kényszeráramlású bepárló rendszerek között és végül ismerteti az általa szerkesztett gyorsáramú bepárló kialakításának szempontjait. A magyar cukoriparban a besűrítőkben elpárologtatott víz 80%-át ezzel a bepárlóval űzik el. * 1. A bepárlás 1.1 Bevezetés Az élelmiszerek gyártásának egyik alapvető mű­velete a bepárlás. A technológiák során nyert híg oldatokból, vagy a tartósítás érdekében, vagy a végtermék előállítása, kristályosítása céljából a felesleges vizet forralás útján el kell távolítani. E feladat hatásának nagyságát megítélhetjük, ha megbecsüljük, hogy mennyi az a lémennyiség, amely az élelmiszeriparban bepárlásra kerül, illetve mennyi az a vízmennyiség, amelyet a technológia során el kell párologtatni. A szükséges teljesítmény legnagyobb része a cukor- és a konzerviparban merült fel. Ha e két iparág teljesítményét kiszá­mítjuk és a többi fogyasztó igényét 10—15%-ra becsüljük, úgy megállapíthatjuk, hogy évente mintegy 5,5 millió m3 az az oldat­mennyiség, amely­ből általában a víztartalom 80%-át, tehát 4,5 millió tonna vizet el kell távolítani. Ez évente 750—800 ezer tonna szenet, vagy ezzel egyenérté­kű más tüzelőanyagot és közel 100 000 m2 bepárló fűtőfelületet igényel. Látható, hogy a felhasznált energiahordozók csökkentése országos viszonylat­ban is már jelentős gazdasági eredményekhez vezet. A szükséges fűtőfelületek mértékét tekintve érzé­kelhető a nem kielégítő műszaki állapot és kor­szerűtlenség következtében előálló beruházások nagysága, valamint az időszakonként ismétlődő csőcserék költsége. Ez utóbbi költségeket növeli még, hogy a 100 000 m2 fűtőfelülethez tartozó kb. 850 000 db fűtőcső kb. 35%-a igen drága rozsda­­mentes KOR anyagból készül. Az említett tetemes beruházási költség nagy gondosságot és műszaki megalapozottságot igényel a bepárlók korszerűsítésével és rekonstrukciójával kapcsolatban. A bepárlási feladatok elvégzésénél figyelembe kell venni a bepárolt termékek hőérzékenységét is. A hőhatás következtében pl. a cukoripar bepárló­készülékeiben évente kb. 4—5000 tonna cukor bomlik el. Hasonló veszteségek lépnek fel más élel­miszeripari termékek bepárlásánál is. A közvetlen veszteségek mellett a keletkezett bomlástermékek miatt megnő az értéktelenebb melléktermékek mennyisége és kevesebb, illetve rosszabb minőségű lesz az előállított késztermék. Az energiagazdálkodási, a veszteségi és minőségi jellemzők, valamint a beruházás nagysága legtöbb­ször szembenálló tényezők, melyek optimális érté­két csupán egyedi, alapos vizsgálat után lehet el­dönteni. Ma már nincsenek olyan készüléktípusok és gyár­tási mód, mely minden igényt kívánság szerint ki tudna szolgálni. 20—25­ évvel ezelőtt az igényeket általában egy Robert-rendszerű bepárló és egy gömbsűrítő is kielégítette. A gyártás­technológia korszerűsítése, az új gyártmányféleségek megjele­nése (választékbővítés), a különböző nagymennyi­ségű nyersanyag feldolgozása azonban ma már maga után vonja az energiaköltségek jelentős emel­kedését is. Ezért szükségessé vált specializált ké­szülékek kialakítása és az adott berendezés megfe­lelő, gazdaságos üzemeltetése. A fenti okok indokolttá teszik, hogy a régebbi keletű szakkönyveinket, valamint az ebből szár­mazó szemléletünket is időnként felülvizsgáljuk. Másként kell elbírálnunk egy 80—100 t évi telje­sítményű must-, vagy szörpsűrítőt, mint a 350 —40 000 t víz elpárolásához szükséges cukorgyári berendezést. Az előbbi esetben elsőrendű fontossá­gú az anyagminőség megóvása és a kis költséggel járó beruházás, míg a cukorgyári nagy teljesítmé­nyek esetében az anyagminőség megőrzése mellett döntő jelentősége van a ráfordított energiának. Az alkalmazott technológiák különbözősége, valamint a felhasznált nyersanyagok közötti különbözőség következtében a bepárlókkal szemben támasztott igények is eltérőek. Más paramétereket kell válasz­tanunk a hőre érzékenyebb illóanyagokat, rosta­

Next