Élelmezési Ipar, 1979 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

A magyar élelmiszeripar többre képes• KOMÁNY­I PÁL Tisztelettel és szeretettel köszöntöm tanácskozásunk valamennyi résztvevőjét. Külön köszönöm a társ­­intézmények, tárcák vezetőinek, hogy eljöttek, vagy képviselőiket elküldték hozzánk. Munkatanácskozást tartunk, ezért engedjék meg, hogy ne köszöntsek név szerint mindenkit, egyedül Szakszervezetünk elnökét, Pártunk Központi Bizottságának tagját, Dabrónaki elvtársat szeretném külön köszönteni. Tanácskozásunk célja a meghívóból mindenki által ismert. Ilyen összejöveteleken az a szokás, hogy összegezzük a tapasztalatokat, az eredményeket, hová, meddig jutottunk el a két évvel ezelőtt, nagyjából hasonló körben megtartott tanácskozásunk óta. Ja­vaslom inkább arról szóljunk és tanácskozzunk ma meg holnap, hogy túl az V. ötéves terv félidején, mit kell még tennünk a tervidőszak céljainak el­éréséért, hogyan kell előkészítenünk, mire kell már most tekintettel lennünk a VI. ötéves terv feladatai­val összefüggésben. Természetesen fontos a múlt, az okok, a tanulságok összegezése, de igazi jelentőségét csak az adhatja meg, ha a teendők kijelöléséhez nyújt biztosabb, jobb eligazodást. Kiinduló gondolat — talán tanácskozásunk mot­tója is — az lehet, hogy a magyar élelmiszeripar többre képes jelenlegi eredményeinél. Úgy gondolom, hogy az elmúlt évek bizonyítják és ugyanakkor sürgetik is ezt a,,többet” mindabban, amire valóban többre is képe­sek vagyunk. Többre van igény is, és többre van lehe­tőség is, de nem mindegy, hogy ez a több miből legyen, milyen áron és milyen mennyiségben. Ezt az igényt sürgeti országgyűlésünknek az a határozata is, amelyben az élelmiszertörvény meghozatalával tör­vényerőre emelte az élelmiszertermelésben és forgal­mazásban feltétlenül megtartandó szabályokat. A tör­vény előírásait néhány éven belül, pontosan 1981-től, már mindenben teljesítenünk kell. A többre és a minőségileg más igényekre vonatko­zólag szólhatnék mai belföldi és export feladatokkal összefüggésben is, de úgy gondolom Kovács Sándor elvtárs, tanácskozásunk előadója ezeket a témákat, feladatokat bőven, sokoldalúan értékeli és megjelöli. Arra azért mégis szeretnék utalni, hogy a magyar élelmiszeriparban igenis van erő és lehetőség erre a többre, mert nagy eredmények állnak mögöttünk. Nagy teljesítmény van a trösztök, az iparágak, a vál­lalatok, a mezőgazdaságban található feldolgozó telepek, ipartelepek mögött. Ez a megállapítás hosszú távlatban is, de nyugodtan elmodhatjuk, hogy rövid idő távlatában is helytálló. A legutóbbi néhány évben az élelmezéstudomány, az élelmiszeripar területén többen kaptak magas kitüntetést, elismerést. Állami Díjak és Eötvös Dí­jak jelölik ennek az ágazatnak, ennek a szakmának a teljesítő erejét, képességét. Hiszem, hogy most is vannak már jelöltek, és lesznek a jövő év április 4-én is. Szép eredmények születtek az elmúlt években több iparágban. Hadd említsek néhányat: például a tej­iparban, a tartósítóiparban és a dohányiparban. Gratulálok a Tejipari Vállalatok Trösztjének és a gazdaságközi termelőszövetkezeti vállalkozásoknak, mezőgazdasági feldolgozó üzemeknek, a BUDATEJ- nek és sok más hasonló vállalatnak, szervezetnek a teljesítményéért, az új, megkedvelt árukért, azokért, amelyekért helyenként még sorban állás is keletkezett, mert gyorsan slágerré váltak. Lehet, hogy ezek egyike­­másika nem képvisel nagy tömeget, az iparági összes teljesítményben csak kis százalékot jelent, de mutatja, hogy mire vagyunk képesek, mire érdemes és szüksé­ges új forrásokat, új lehetőségeket teremteni. Hasonló példákat mondhatnék a húsüzemekről, főleg a mező­­gazdasági üzemek húsüzemeiről, a tartósítóipari teljesítményekről, a tartósítóipari termékek új piaci pozícióiról. Ne mudják, hogy én nem dohányzom, és ezért nem gondolok a dohányosokra, a dohányiparra is; megvettük, elkezdtük gyártani azokat a márkákat, amelyeket már előbb megkedveltek nálunk. Az új gyártmányok bevezetése még akkor is érték, ha mond­juk a szocialista országok között az utolsók között vettük is meg ezeket a licenceket. Az új módszereket alkalmazók között említeném a baromfiipart is, amely a nyúlvágással teljesen át­alakította az export szerkezetet, mert az élőnyúl exportját a feldolgozott termékek kivitelére váltotta fel. Hadd ne soroljam tovább az új árukat, hiszen azoknál a vállalatoknál is, amelyeket az iparágaknál nem említhetek, mindenütt van valami, ami haladó, ami biztató a jövőre nézve is. Mit kell sürgetnünk? Miért ez a mottó? Alapvetően a jobb és gyorsabb cselekvést, az alkal­mazkodást a vevő igényeihez. A vevő igényein egy­aránt értem a belföldi és a külföldi vevőkét. Alkal­mazkodóképességünket erősítenünk kell. Meg kell teremtenünk ebben a személyi érdekeltséget is. Erő­sítenünk kell, és erősíteni fogjuk az érdekeltséget úgy, ahogyan az a Központi Bizottság legutóbbi ülésén elhangzott és a ma közreadott közleményben olvasható. A Romány elvtárs megnyitó beszéde az 1978. dec. 8—9- élelmiszeripari tanácskozáson

Next