Építészeti szemle, 1895. január-június (4. évfolyam, 1-6. szám)
1895-01-31 / 1. szám
télén, mert vezető férfiúi mindannyian függő állásban lévén, szabadon nem nyilatkozhatnak, ha akarnának is. (Hogy várjon akarnának-e, azt nem tudjuk.) Hisz ily alkalommal kellene ennek a tisztes testületnek a gátra állani, hogy a kar érdekeit megvédje. — De szegény nem teheti, meg van bénítva, meg van kötözve az által, hogy vezetői nem önálló, nem független emberek; a nem vezetők pedig uszályhordozók lettek csak azért, hogy adott alkalommal némi konc, vagy legalább némi csontváz nekik is jusson a szétosztandó javakból. Pedig ez a tisztes egylet lenne a mi fejünk, a mi elöljárónk, a mi útmutatónk, a mi tanácsadónk ha lehetne. A hiba nincs is az emberekben, akiknek a jóaakaratát egy pillanatra sem vonjuk kétségbe, hanem a hiba a rendszerben keresendő, t. i. abban a rendszerben, hogy az ilyen egyesületet nem függő emberek által, hanem független férfiakkal kell vezettetni. De különben jól mondja a közmondás, hogy minden testületnek olyan elöljárói vannak, mint a minőket megérdemel. — Mi is igy vagyunk. Oly letargikus, oly szellemi sülyedésbe merült test, mint aminő a magyar építészek nagy kara, mely mindazt, mit fent említettünk, bárány nyugalommal eltűri, s nem érdemel más elöljárókat, mint aminek az élén állanak. Kérdés támad: Lehet-e ez másképpen? Lehet-e a dolgokon változtatni? Lehet. Igenis lehet, mert dacára a magyar építőművészek függő, önállóban nagy seregének, lehetséges az egészséges irány inaugurálása, ha a csekélyebb számni ugyan, hanem annál nagyobb súlylyal bíró önálló elemek tömörülnek és emancipálják magukat a magyar mérnök- és építész-egylet, nem független és nem önálló elemeinek járma alól. Addig, míg ezt nem teszik, addig csak hivatalos, servilis képviseletünk lehet, mely az egyesek érdekeit előmozdíthatja ugyan hatalmasan, hanem az általánosság, a közügy érdekének a szolgálatában sohasem állhat. E cél elérésére állott és áll lapunk mindenkor szolgálatra készen. Lapunk hasábjai arra valók, hogy azokon mindenki szabadon, nyíltan előadhassa véleményét, melylyel a közügynek akar szolgálni. Lapunk nem áll egyesek, hanem az egész építészeti kar szolgálatában. Lapunkban tehát mindenki független módon nyilváníthatja nézeteit. Ha kartársaink építészeti dolgokban hallatni akarják szavukat a mérvadó körökben, akkor azt lapunk útján szintén elérhetik, mert e körök lapunkat megfigyelésre és méltatásra érdemesítik. Azonban munka nélkül ez lehetetlen: ha a tollat nem veszszük a kezünkbe, akkor nem is fogjuk sem egyéni, sem karunk, sem pedig a közügy érdekeit előmozdíthatni. Manapság már nem elégséges, hogy csak a körzőt és az iránt tudjuk forgatni, hanem múlhatlanul szükséges, hogy a tollal is tudjunk bánni, mert ha mi nem teszszük, majd teszik mások úgy, ahogy az nem a mi karunknak az érdeke megköveteli, hanem teszik úgy, tekintet nélkül reánk, ahogy az ő érdekük diktálja. Építőművészeink tevékenységének kiegészítő része az irodalmi működés is, és ha ezt meg nem tagadják, akkor rendszertelenül dolgoznak és soha nem lesznek urai saját helyzetüknek. Ha építőművészeink nem fognak irodalmilag munkálkodni, ez esetben mindig mások fognak sorsuk felett intézkedni. Kérjük kortársainkat ezek felett elmélkedni. A szerkesztőség.