Építészeti szemle, 1895. január-június (4. évfolyam, 1-6. szám)

1895-01-31 / 1. szám

télén, mert vezető férfiúi mindannyian függő állásban lévén, szabadon nem nyilatkozhatnak, ha akarnának is. (Hogy várjon akarnának-e, azt nem tud­juk.) Hisz ily alkalommal kellene ennek a tisztes testületnek a gátra állani, hogy a kar érdekeit megvédje. — De szegény nem teheti, meg van bénítva, meg van kötözve az által, hogy vezetői nem önálló, nem független emberek; a nem vezetők pedig uszályhordozók lettek csak azért, hogy adott alkalommal némi konc, vagy legalább némi csontváz nekik is jusson a szétosztandó javakból. Pedig ez a tisztes egylet lenne a mi fejünk, a mi elöljárónk, a mi útmutatónk, a mi tanácsadónk ha lehetne. A hiba nincs is az emberek­ben, akiknek a jóaakaratát egy pillanatra sem vonjuk kétségbe, hanem a hiba a rendszerben keresendő, t. i. abban a rendszerben, hogy az ilyen egyesületet nem függő emberek által, hanem független férfiakkal kell vezettetni. De különben jól mondja a közmondás, hogy minden testületnek olyan elöljárói vannak, mint a minőket megérdemel. — Mi is igy vagyunk. Oly letargikus, oly szellemi sülyedésbe merült test, mint aminő a magyar építészek nagy kara, mely mindazt, mit fent említettünk, bárány­ nyugalommal eltűri, s nem érdemel más elöljárókat, mint a­minek az élén állanak. Kérdés támad: Lehet-e ez másképpen? Lehet-e a dolgokon változtatni? Lehet. Igenis lehet, mert dacára a magyar építőművészek függő, önál­lóban nagy seregének, lehetséges az egészséges irány inaugurálása,­­ ha a csekélyebb számni ugyan, hanem annál nagyobb súlylyal bíró önálló elemek tömörülnek és emancipálják magukat a magyar mérnök- és építész-egylet, nem független és nem önálló elemeinek járma alól. Addig, m­íg ezt nem teszik, addig csak hivatalos, servilis képviseletünk lehet, mely az egyesek érdekeit előmozdíthatja ugyan hatalmasan, hanem az általánosság, a közügy érdeké­nek a szolgálatában sohasem állhat. E cél elérésére állott és áll lapunk mindenkor szolgálatra készen. Lapunk hasábjai arra valók, hogy azokon mindenki szabadon, nyíltan előadhassa véleményét, melylyel a közügynek akar szolgálni. Lapunk nem áll egyesek, hanem az egész építészeti kar szolgálatában. Lapunkban tehát mindenki független módon nyilváníthatja nézeteit. Ha kartársaink építészeti dolgokban hallatni akarják szavukat a mérvadó körökben, akkor azt lapunk útján szintén elérhetik, mert e körök lapunkat megfigyelésre és méltatásra érdemesítik. Azonban munka nélkül ez lehetetlen: ha a tollat nem veszszük a kezünkbe, akkor nem is fogjuk sem egyéni, sem karunk, sem pedig a közügy érdekeit előmozdíthatni. Manapság már nem elégséges, hogy csak a körzőt és az iránt tudjuk forgatni, hanem múlhatlanul szükséges, hogy a tollal is tudjunk bánni, mert ha mi nem teszszük, majd teszik mások úgy, ahogy az nem a mi karunknak az érdeke megköveteli, hanem teszik úgy, tekintet nélkül reánk, ahogy az ő érdekük diktálja. Építőművészeink tevékenységének kiegészítő része az irodalmi működés is,­­ és ha ezt meg nem tagadják, akkor rendszertelenül dolgoznak és soha nem lesznek urai saját helyzetüknek. Ha építőművészeink nem fognak irodal­­milag munkálkodni, ez esetben mindig mások fognak sorsuk felett intézkedni. Kérjük kortársainkat ezek felett elmélkedni. A szerkesztőség.

Next