Építészeti szemle, 1899 (8. évfolyam, 1-7, 1-16. szám)
1899-01-01 / 1. szám
Vill. Évfolyam. I. Füzet. Budapest, 1899. szerkeszti: BOBULA JÁNOS. ELŐFIZETÉS: ÉPÍTÉSZETI SZEMLE Egész évre 2 frt. — Félévre 4 frt. — Negyedévre 2 frt. SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VII., SZÖVETSÉG U. 45. hová a kéziratok és az előfizetések küldendők. Kéziratokat vissza nem küldünk. ------Megjelen havonta 2-szer. —§»Hirdetések felvétetnek a szerkesztőségben . VII., SZÖVETSÉG UTCA 45. 1891). Ezennel meleg köszönetet mondunk szíves olvasóinknak és híveinknek, hogy rokonszenves érdeklődésük és ügybuzgalmuk hozzájárulása által a kedvezőtlen viszonyokkal megküzdve, jelen számmal megindítottuk az ÉPÍTÉSZETI SZEMLE nyolcadik évfolyamát. Midőn ezt tesszük, egyszersmind búcsúpillantást vetünk az elmúlt esztendőre, s nem csekély örömünkre szolgál konstatálhatni, hogy az, törekvéseinkre nézve, nem volt eredménytelen, sőt képzőművészetünk történetében oly nevezetes mozzanatot jelez, amelynek alapján méltán felbuzdulhat egy szebb jövendőbe vetett reménységünk heve. Mert, ki kételkedhetnék abban, hogy a magyar képzőművészet diadalmasan fog fölvirágzani, ha tápláló erejét majdan a legtermékenyítőbb forrásból, a nemzet egyetemes közérzületéből merítendő. De amíg ez a boldog állapot a valóságban bekövetkeznék, addig a legfontosabb előmunkálatok feladata háramlik a különböző szereplésre hivatott egyénekre, akiknek helyes belátásától és buzgalmától fog függni, hogy teljes lesz-e a siker ? Ez pedig nem képzelhető más úton-módon, mint ahogy a művészetek története mutatja, melynek tényei a logikában nyernek igazolást. Ebben ugyanis azt látjuk, hogy a képzőművészetek egyes ágainak egybehangzó tevékenységéből fejlődtek ki minden idők és nemzetek nagy stíljei, s hogy ez a kölcsönösség, mely a műfajokat stíljük által összefűzi, fokozza maradandóságukat és tartalmuk értékét. Ettől a törekvéstől talán leginkább eltértek a mi művészeink, azonban mentségük meglelhető a század szellemében. A szociális életnek a fizikai vívmányok révén bekövetkezett rohamos átalakulása, mely szerint az emberiség közlekedésének útjából egész planétánkon el vannak enyésztve a térviszonyokban rejlő akadályok, vonta maga után azt a lázas tevékenységet, amelylyel egyes nemzetek az előrehaladottabbak kulturális előnyeit elsajátítani törekednek. Ez a versengés kétségtelenül nagy előnyökkel csábít, másrészt azonban a századvég kórjelenségei bizonyítják, mily nevezetes veszélyeket rejt magában. A fejlődés természetes procedúráját megzavaró sietség és túlterhelés, amennyire megtámadja a modern ember idegrendszerét, fizikai egészségét, ép úgy maga után szokta vonni szellemi és morális tulajdonságainak