Építészeti szemle, 1904 (13. évfolyam, 1-21. szám)
1904-01-01 / 1. szám
BUDAPESTI ÉPÍTÉSZETI SZEMLE MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁSLAKÁSOK ÉPÍTÉSE. Az a sok betegség és az a morális züllés, amely a mezőgazdasági munkáslakóházak helytelen építési módjából és túlzsúfoltságából ered, méltán gondolkozóba ejtette a munkásviszonyokkal szakszerűen foglalkozó elméket. A kérdés alapos megvitatása a szaksajtóban arra az általános meggyőződésre vezetett, hogy a gazdatársadalom szorult anyagi helyzetében önerejéből nem képes a közegészség és közmorál igényeit kielégítő munkáslakóházakat építtetni. Ennek tudatában a külföldön pénzintézetek vették kezükbe az ügyet és igyekeznek azt saját előnyükre, a gazdák és munkások igényeinek kielégítése mellett megoldani. Amint olvassuk, a keletporoszországi biztosítóintézet legújabban szintén elhatározta, hogy munkáslakások építésére kölcsönöket ad. Jelentékeny összegekről van itt szó, melyeket munkáslakások építésére nyújtana. Hogy a munkásoknak nyújtott eme kedvezmény ne legyen egyoldalú, csak a városi munkásoknak nyújtott kedvezmény, ami a vidéki munkásoknak a városokba való tódulását eredményezné, gondoskodni kellett arról, hogy úgy a gazdaságokban alkalmazott, mint a falvakban elhelyezett munkások hasonló kedvezményekben részesüljenek. A poroszországi biztosítóintézet hajlandó mezőgazdasági munkáslakások építésére is kölcsönöket adni. A gazdák dolga most az, hogy ama feltételeknek, melyek az intézetet is kötik, megfeleljenek. A birodalmi biztosítóhivatal által jóváhagyott szabályzat szerint a kölcsönök csak egyesületeknek stb. — soha személynek — adhatók. — Házépítő egyesületeket kell tehát létesíteni a vidéken, a birtokon úgy, mint faluhelyen. Nagy nehézségekkel kell itt megküzdeni. A ritka népességű vidékeken a szövetkezetek elnöke nagy költségek nélkül a nagy távolságokban szétszórt lakóházak építtetését, a lakások bérbeadását és az épületek jó karban tartását egymaga nem képes elvégezni. E célra tehát egymaga is érdekelt harmadik személyt kell megnyerni. Az épületeket a birtokon a földbirtokos, a falvakban a földmíves vagy a napszámos tulajdonába kellene adni, dacára annak, hogy bizonyos összeg lerovásáig a szövetkezet — a jövő magyar építészi generatiot helyes művészi irányban vezetni, — nem lehet csak egy ember nevéhez, — annak művészi qualitásához kötve — szervezete nem lehet csak annak az egy művész subjectiv felfogásának alárendelve —• mert akkor nem állandó — hanem csak időleges intézményt létesítenénk. A mesteriskolának kell, hogy magasabb céljai legyenek mint aminek a memorandumban vannak lefektetve. Ez az iskola nem kísérletezhetik épülő műveken és ha csak az volna a feladata, hogy oly épületeket létesítsen, amelyeket jelenleg a kormány alárendelt közegei végeznek, akkor vajmi kevés művészi inspirációt kapnának a fiatal művészek — és alig nyílnék alkalom az emlékszerű szobrászat és festészet bevonására. E nézetpontok oly correctek és annyira elvi alapon állók, hogy azokat minden helyesen gondolkodó és tisztán látó embernek el kell fogadnia. De nekünk subjectív érzésünk az, hogy maga Berzeviczy miniszter is, akkor amidőn a nála járt küldöttségnek óvatos feleletét adta, kiérezte finom tapintatával és a magasabb rendű kérdések iránti correct érzékével azt, hogy itt az eszme és az ajánlott kiviteli mód között egy óriási elvi szakadék van. A napi, de még a szaksajtóban is hallatszottak olyan hangok, amelyek azt imputálták a miniszternek, hogy az egész kérdést csak »elaltatja«, meg hogy »első osztályú temetést« rendez a kérdésnek az által, hogy az orsz. képzőművészeti tanácshoz teszi át. Nem a mi hivatásunk, de nincs is szüksége semmiféle képen Berzeviczy miniszternek arra, hogy ily feltevések és támadások ellen őt megvédjük. Sokkal inkább is a köztudatban él az ő lelkes, ideális, rajongó szeretete, mondhatnám imádata a szép és a művészet iránt és sokkal lucidusabb, praktikusabb államférfiú ő, mintsem hogy ennek az eszmének elkallódását nála féltenie kellene. Ha van Magyarországon államférfiú akinek kezében, gondozásában jó helyen van az építészeti mesteriskola ideája, úgy az Berzeviczy Albert cultus miniszter.