Építészeti szemle, 1905 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1905-01-01 / 1. szám
gépek majdnem minden kézi munkát fölöslegessé tesznek és a legpontosabb, egyenlő munkát biztosítanak. A hosszfával szemben a harántfának az az előnye, hogy tartósabb és — kivált ha kisebb darabokban használtatik — a vetemedés és beszáradás ki van zárva. A Bürkle-féle harántfa kockapadolatnál ezek az előnyök a legjobban vannak egyesítve. Az egyes mozaikszerűen összerakott részek nagysága 40 X 40 mm. Ezen kockák 25 mm, vastagságban vashuzallal 40x40 centiméteres lapokba szövetnek össze, úgy hogy hosszban és szélességben 10—10 kocka fekszik egymás mellett. Lásd az 1. számú ábrát. Feldolgozásra kerülnek tölgy, bükk, dió, jávor, akác és mahagóni törzsek, amelyek legtöbbnyire 1645 milliméteres lécekre vágatnak. Ezen lécek elsősorban úgy rakatnak össze, hogy a levegő minden oldalon érje őket. Mikor már a levegőn jól kiszáradtak, még a szárító kemencébe tétetnek. Ezek után a lécek egy négyoldalú gyalugépen mennek át, melyet pontos 40X 40 mm. vastagságban hagynak el. A következő gép 25 mm. magasságban vágja el őket és egyúttal mind a négy oldalon kimarja a vashuzal felvételére szolgáló horongokat. Azután 100 darab kocka (10 sor, minden sorban 10 darab) mintákban egy táblába rakatnak össze és a huzalszövőszékbe tétetnek. Ezen huzalszövőszék ugyanazon módon dolgozik, mint a közönséges szövőszék. A tíz kocka részére, melyek a lap szélességét képezik, van 11 láncsodrony és ezek felváltva úgy emeltetnek fel és lefelé, hogy a vetélő felváltva az egyik 1. ábra. 2. ábra.