Épitő Ipar, 1887 (11. évfolyam, 1/522-52/573. szám)

1887-09-11 / 37. (558.) szám

II ! 1887. BUDAPEST. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 8 frt Félévre.............4 frt | Negyedévre ... 2 frt | Egy szám ára 25 kr. 37.—558. sz. — Vasárnap, szeptember 11-én. liiiiiiimmu'iiiiiiiimiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiimiiiiiiiiimii.-jimimiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiii immimíiimiimHiiii!Himmiiiiiiiiiiinmuiiiiimmimniniiiiimiiiimmi!iiiiiiiimiiiiiiiiiuiiiiiiiiiimuimnitiimiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiii!i ÉPÍTŐ ipar MŰSZAKI HETILAP. XI. ÉVFOLYAM. iHiiiiiiiiiiiiiinniuiiiiiiiliiiítiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiíiiiiiuiiiiiiiiiiiiii Szerkesztő- és kiadó­ iroda: VII. kerület, Kerepesi­ út 24. szám, III. em., 4. ajtó. Minden a lapot illető kül-,­demény ide intézendő. AZ építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett bizottság, valamint a budapesti építőmesterek, KŐMŰVES-, KŐFARAGÓ- ÉS ÁCSMESTEREK IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Kiadják: Ámori József, Sinkó Károly, Bukovics Gyula, Czigler Győző, Deveois Delvecchio Ferenc, Dötzer Lipót, Fanda József, Feszti Adolf, Ganz ér Társa, Hauszmann Alajos, Hieronymi Károly, Hofhauser Lajos, Kallina Mór, Kauser János, Kéler Napoleon, Krajcsovits Lajos, Kund Endre, Langenfeld Frigyes, Lechner Lajos, Lukse-Fábry Béla, Mechwart András, Neuschloss Emil, Neuschlosz Ödön és Marcell, Ney Béla, Pártos Gyula, Puch­er József, Schlick Béla, Steindl Imre, Tolnay Lajos, Weber Antal, Ybl Miklós, Zellerin Mátyás, Zsigmondy Béla.—A kiadótulajdonosok képviselője: Pártos Gyul­a, .............nini..Iliim.......................... iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim››iii›iiiiiiiiiiiiiimiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimB Mihály­fi József, főmunkatárs. Felelős szerkesztő: Ney Béla. Tartalom. Vasúti iparcikk-kiállítás. — A víz lehűtése cső­vezetékben. — A vasúti tisztképző tanfolyam. — Vegyesek. — Fővárosi ügyek. — Ajánlati árlejtések. — Hirdetések. ll!lllll[llllllllllll!llllllll!l!illllllllllllllllllll!1ll!Hfllllllllllllllllllllllll[lll!IIIIIIIIIIIIIIIIIHII!lllllllllltlll!lllllllllllll!l!llllllllllllllllllllllllllllllll!llll!llllllllllllllllllllll!IINIIIIIIHIIIIIIIlllll!lllillllllll!llllli[l Vasúti iparcikk-kiállítás. in. A vasutaknál használt cikkek és anyagok közül eddig úgyszólván a pályának és tartozékainak elké­szítéséhez és fenntartásához szükséges tárgyak­ról emlékeztünk meg; szólanunk kell tehát még azokról a szükségleti cikkekről, a­melyek a vasútüzem foly­tatásához, illetőleg gyakorolhatásához kíván­tatnak meg. Ezek rendszeres tárgyalása egyértelmű lenne egy teljes vasúti technológia összeállításával; a kiállításnak ezen szempontból való ismertetése tehát szintén csak vázlatos lehet, s meg kell elégednünk azzal, hogy a főbb csoportok megnevezése közben egy két észrevételt tegyünk. A kőnemek és agyagáruk csoportjáról már második közleményünkben volt szó; ezek után vannak bemutatva a használt különféle szenek, úgy a kő­szén-, mint a faszénszükségletet a hazai bányák és erdők fedezik; a koksz külföldi szállítmány, bár hazánkban is van kokszolható kőszén, s így a kellő akarattal lehetne a szükséglet fedezhetéséről másként is gondoskodni. Az üvegneműek­ leginkább hazai készítmények, s ez mondható a bőrnemű gyártmányokról is; a szö­vött és fonott áruk már csak részben hazaiak, a na­gyobb mennyiségben fogyasztott és drágább cikkek úgy­szólván mind külföldiek. A vasúti kocsikban használt különböző kelmék, függönyök, kárpitok, szőnyegek, pa­szománycikkek igen szép összeget képviselnek évenként, s ezen anyagoknak belföldön való biztosításával a vas­utak hatalmas lendületet adhatnának szövetiparunknak. Tagadhatatlan, hogy ezen anyagoknak a gyártásával je­lenleg a hazai gyáraink részben nem foglalkoznak, rész­ben nem készítik azokat a kellő minőségben és mennyi­ségben. Azonban éppen az ilyen esetben van helyén az illető iparág segítése, mert hiszen egy versenyképessé vált gyár már a maga erejéből is megküzd a külföld be­hozatalával. És a jelen esetben a dolog meg volna köny­­nyítve az­által, hogy a vasutak szükséglete bizonyos szabályos mértéket öltött már eddig is, és ezután még inkább szabványosnak lesz nevezhető. E mellett nincs szükség reá, sőt nem is lenne célszerű, de maguk a vaspályák sem teszik azt, hogy az elfogadott kelméket időnként más szinűekkel és más minőségűekkel cseréljék fel. Ekként egy biztos mennyiségű és minőségű szükség­leti csoport fedezéséről van szó, a­melyre bátran beren­dezhetné magát az illető gyár, mihelyt az egyes vasutak jóakaratú támogatásáról biztosítva volna. A hazai gyártmányok csoportjaiból csak futólag em­lékszünk meg a különféle cégektől beszerzett s különböző célú vaskályhákról és egyéb tűzhelyekről; a különféle bádogos munkákról és világítási eszközökről, mely utóbbiakból Krolupper, a »ma­gyar lámpásár­ugy­ár« és Knuth Károly szállítják leg­inkább a változatos alakú és rendeletezésű cikkeket. Belföldi ipar szolgáltatja a legtöbb olyan berendezési tárgyat, a­mely az egyes szolgálatágak különféle helyi­ségeinek felszerelésére, vagy a személyzet működéséhez segédeszközül szükségeltetik ; Így p. o. a p­a­p­i­r­o­s n­e­­m­ű­e­k, általában az irodai anyagok, bútorzat, szolgálati ruházat, stb. mind hazai készítmények. Változik a viszony már az olyan iparcikkeknél, a­melyek nem oly tömeges fogyasztásnak örvendenek vagy a­melyek fejlettebb gyáripart feltételeznek, hogy jutá­nyosan legyenek a kereskedelembe bocsáthatók, így p. o. már az olajok és festékek csoport­jában akadunk több külföldi cikkre, még többre aztán a vegyszerek közt, és teljesen külföldről szereztetnek be a gummiből és kaucsukból való különféle ké­szítmények. Ez utóbbiakra, mint egyidőben hallottuk, akart már magyar cég­gyárat berendeztetni, de feltételül tűzte ki, hogy néhány vasút cikkeit több éven át biztosan nála rendelje meg. Az ily feltétlen biztosítás nagyon kétélű fegyver, mert ha esetleg a vállalat vagy nem akar, vagy nem képes jó minőségű gyártmányokat szolgáltatni, akkor a vaspálya tetemes veszteséget szenved buzgó hazafisá­­gáért. A pályák érdeke minden esetben megkíván tehát bizonyos fokú előleges biztosítást, a­mi a legtermészet­szerűbben abban áll, hogyha a vállalat előre megmu­tatja, hogy a kellő minőségben képes a cikkeket gyártani. A tömeges megrendelés aztán biztosíthatja a vállalat lételét. Még két főbb csoport van a vasúti szükségletek ki­állításában, a­melyekben a vasúti gépészet, illetőleg a vas­utak járóműveit és egyéb felszereléseit jó karban tartó, s részben újonnan készítő műhelyi szolgálat használati cikkei vannak egybefoglalva, s ezek a szerszámok és különféle készülékek, továbbá a mozdonyok, szerkocsik és kocsik alkotórészeinek a cso­portjai. Mind a két csoport tárgyai, valamint már az azokhoz való nyers­anyagok is részben belföldiek, részben még külföldiek. A szerszámok és készülékek közül az asztalos és bog­nár mesterséghez valókat az utóbbi években nagyon jól készíti és szállítja a Horváth M. J. erdélyi cég; a géplakatosok szerszámait pedig szintén kifogástalan mi­nőségben szolgáltatja Neuhold János budapesti gyára; valamint többféle olyan szerszám is van bemutatva, a

Next