Épitő Ipar, 1905 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1905-04-09 / 15. szám

132 Czigler Győző elhunytat Nett Béla sz. o. elnök a M. Mérnök- és Építész-Egylet mű- és középítési szakosztályainak április 3-iki ülésén ezekkel a szavakkal jelentette be: T. Szakosztályok! Egy gyászfátyollal letakart arckép függ e terem falán, amelynek eredetijét nem fogjuk látni többé soha. És bizonyára nincs közöttünk senki, akinek szíve e gondolaton össze ne szorulna. Czigler Győző, aki évtizedeken át szinte minden hétfő estjét e körben töltötte, dolgozva, vitázva, vezetve, nem jön el ide többet, nincs többé. Ez a testileg, lelkileg erős férfi, akinek soha sem volt a munka fáradalmából sok, soha sem volt elég, elhagyott minket, elhagyta egyesületünket, szakosztályunkat, örök pihenőre tért. Sokan gyászolják, sokan siratják Őt rajtunk kívül is, de bizony-bizony alig van testület, mely több joggal mond­hatta Őt a magáénak, mint a mi szakosztályaink. Évek során át volt jegyzője, még több éven keresztül elnöke, vezére, vezetője tárgyalásainknak, s ide tért vissza mindig, mint más a családja körébe és méltóan mond­hatjuk : e kör volt az Ő családi köre, itt érezte magát legjobban s volt idő, amikor talán itt volt Ő a legboldo­gabb. És amint a családban sem kizárólagos és folytonos a napfény, hanem egy-egy borulat homályosítja el a látó­határt, azonképpen a szakosztályok egén is föltűnt néha egy sötétebb felhő, amelyből azonban soha sem pattant ki a villámcsapás szikrája, mert az ellentétek is mindig jóakaratból s az ügy iránti lelkességből származtak, és ha Czigler Győzőnek nem volt is talán mindig igaza, de ellenzői is elismerték róla, hogy mindig jót akart. Nem fogunk vele többé vitázni, nem halljuk többször érces hangját és nem érezzük többet korunk iránti ragasz­kodásának és kedélyének melegét, amelylyel tettre, áldo­zatra mindig készen állt: búcsúznunk kell tőle örökre. Elköltözött nemes vezérünk, kedves jó Barátunk! És most már onnan túlról nézed a mi küzdelmeinket, engedd, hogy Tőled nyert örökségünk gyanánt ápoljuk sziveink­ben azt a karunk és irántunk érzett mély szeretetet, mely a Te szivedet eltöltötte, és áradjon át annak melege mind­annyiunk szivébe, lelkébe, elméjébe. És most kérlek Benneteket, kedves kartársaim: szavaz­zátok meg néma föláll­ással, szavazzátok meg, hogy ezt a mai összejövetelünket, az első alkalmat Czigler Győző halála után, kizárólag az Ő emlékének és Iránra való kegyelet-érzelmeinknek szenteljük. Legyen áldott, örökre áldott közöttünk az Ő emlékezete. EPITŐ I­PAR 15. sz. A budapesti Népszínház átalakítása. A Népszínházban, mióta azt a bécsi Hellmer és Fellner cég felépítette, a színházi technika haladásának megfelelően, főleg tűzbiztossági szempontból, számos átalakítás fogana­tosíttatott; ezek az átalakítások azonban mind csak ideig­lenesekül voltak tekinthetők, mert gyökeres, illetőleg a színház beosztásához képest organikus jellegű átalakítás keresztülvitele pénzhiány miatt mindig lehetetlennek bizo­nyult. Ez a színház, melyben 820 néző foglalhat helyet, az Operaház kivételével ma is még a fővárosnak nemcsak leghatalmasabb dimensiója, de bizonyos szempontból oly classicus megoldású színháza, mely megérdemli, hogy, mint a főváros közönségének ápolására bízott alapítvány tulajdona, kellő mértékben figyelembe vétessék és szük­ségleteiben fokozatosan fejlesztessék. A Népszínháznak azonban születésétől fogva egy lényeges nagy hibája van, mely egyedül a pénzhiánynak róható fel. Bármily kedvezően mutatkozik ugyanis e színház kívülről és belülről egyaránt, úgy architectonikus mint constructív szempontból, a való­ság az, hogy a négy fal közé épített szerkezet teljesen fából való. E tekintetben tehát leginkább egy falak közé szorított arénához hasonlítható, így a páholyokat körül­záró fal, valamint a páholyfolyosó fala is teljesen favázas és az igazán csinos plafon, teljesen a fedélszéken lóg, mely maga is — 26‘so­m fesztávolsággal — fa- és vaskombi­­natiójú Polonceau-szerkezet. Az összes födémszerkezetek deszkahéjalással borított fagerendákból állanak, ilyenek a galériák pódiumai, a páholysorok födémei, valamint a színpadi részen az összes födémszerkezetek. E faalkotó­részek még tűz ellen impr­egnálva sincsenek, csupán a nádazással ráerősített vakolás isolálja őket, a nézőtéren pedig kasírozott és gipsz díszítések takarják a farészeket. Ennek a veszedelmes állapotnak a felismerése bírta a népszínházi alapítványt kezelő s a mindenkori polgármester elnöklete alatt álló bizottságot arra az elhatározásra, hogy a színházat — melynek falai és egyéb constructív szerkezetei mégis oly nagy értékű összeget képviselnek, hogy ez megokolja a színház gyökeres átalakítását a teljesen új épület emelésével szemben, — haladéktalanul átalakítják s a munkát az 1905. évi nyár folyamán el is végzik. Kauser József építész — ki 20 esztendeje ez alapítványnak tiszteletbeli műszaki tanácsadója, s ki a főváros mérnöki hivatalának kiküldöttjével együtt végzi a műszaki teendőket — bízatott meg ennek az egyelőre csak a színpadi részre szoruló átalakításnak tervezésével és végrehajtásával. Hogy az átalakítást a színpadi részen kezdik meg — minthogy pénzügyi viszonyok nem engedik meg egyszerre az egész épület átalakítását, másrészt erre a nyári szünet­idő nem is volna elegendő — azért történik, mert tapasztalás szerint a színházi tüzek 85—90'/6-a innen veszi eredetét. Ami a színpad szerkezetét illeti, ennek berendezését teljesen vasconstructióban contemplálják. E berendezésnek egyik csoportjába sorozhatók: a) a színpad tetőszerkezete, melyet az ábrákban mutatunk be; b) a színpadi függöny­­tartók, a karikapad, a csigaállások, a munkapadok, munka­­hidak és ellensúlyvezetékek; c) a színpad és az alatta levő emeletek, sülyesztők és lépcsők. Egy másik csoportba tartoznak azután a színpadot körülövező épületrészek tetői, a zongora-(ballet)-terem, a festőterem és a kis színpad feletti menyezetek vastartószerkezetei. A színpad új nagy tetejét teljesen a jelenlegi külső alakjának megtartásával alakítják át. A bizottság különben határozatilag meg is állapodott abban, hogy az épület architectonikus szempontból az átalakítás folyamán válto­zást ne szenvedjen. A vastető sarló alakú rácsozott főtartókból áll; tetején egy plateau létesül, melyen két automatikusan működő füstelvonó csappantyú lesz. E csappantyúknak kocsi­alakjuk lesz, amennyiben kereken tova gördülhetnek. A tetők domborodó lejtős oldalán is hasonló csappantyúk lesznek, melyek megfelelő oldalukon összeköttetésben állanak a plateaun mozgó kocsikkal (lásd az ábrát). Vesze­delem esetén, abban a pillanatban, midőn az alulról kezelt drótkötél (A) a lejtős oldalakon levő csappantyúkat (B) megereszti, ezek a lejtőn lefelé zuhanva magukkal rántják, vagyis tovagördítik a plateaun mozgó csappantyúkat (C), illetőleg tetőkocsikat is. Egyidejűleg a tető alsó részén levő ablakok (D) is megnyílnak. A két felső csappantyú oldalméretei 2*so, illetőleg 2*so­m, az oldalt levőké quadratikus alakú 2*50 m­ oldalhoszszal; összesen tehát a kitóduló füstnek 26*50 /772-nyi szabad felületet nyitnak meg. Úgy tudjuk, Kauser József e szerkezetét, mely egyszerűbb alakban a Népszínház mai tetőszerkezetén is megvan, már a kolozs­vári új színházban is felhasználták. Gondoskodni kellene azonban arról is, hogy e szerkezet hirtelen szükség esetén ne mondja fel a szolgálatot, mint annak idején a bécsi Ring-Theater vasfüggönye, melyet, bár fel volt szerelve, nem lehetett lebocsátani. Azért, mint ahogy ama borzalmas katastropha tanúsága alapján a vasfüggöny állandó fel és lebocsátása által ma már annak rendes üzemképességét biztosítják, épp úgy e füstelvezető csappantyúk üzem­­képességét is hasonló eljárással minden időre bizto­sítani kell. A színpadi résznek másik lényeges szerkezeti alkotó- 1905. április 9

Next