Épitő Ipar - Építő Művészet, 1920 (44. évfolyam, 1/2301-24/2324. szám)

1920-08-15 / 16. (2316.) szám

Vasárnap, 1920. augusztus 1516- 2316. szám Negyvennegyedik évfolyam KZ ÉPÍTŐMESTERI KÉPZETTSÉG MEGVIZSGÁLÁSÁRA SZERVEZETT BIZOTTSÁG, A MAGYAR ÉPÍTŐMESTEREK EGYESÜLETE, A BUDAPESTI ÉPÍTŐMES- tEREK, KŐMŰVES-, KŐFARAGÓ- ÉS ÁCSMESTEREK IPARTESTÜLETE, A VÁROSI MÉRNÖKÖK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA PÉCSY EVRE 60 KOR. A.AJ Ferenc Felelős szerkesztő : MIHÁLYFI JÓZSEF A kiadótulajdonosok képviselője: GERSTER KÁLMÁN EGY SZÁM 3 KOR. ÍRÓK ÉS KIADÓTULAJDONOSOK Aigner Sándor, Alpár Ignác, Anton József, Bayer Béla, Benkó Károly, Bukovics Gyula, Czigler Győző, Devecis Delvecchio , Feszti Adolf, Ganz és Tsa, Gersler Kálmán, Hauszmann Alajos, Hauszmann Sándor, Heidrichi László, Hieronymi Károly... Hofhauser Lajos, Hipfhauser Elek, Horváth József Junofer Gyula, Kalina Mór, Kauser János, Kéler Napoleon Kund Endre, Langenfeld Frigyes, Lechnner Lajos, Lechner Ödön, Lukse Fábry Béla, Mechwart András, Vícz’Alajos, Neuschlosz Emil, Neuschlosz Marcel, Neuschlosz Ödön, Név Béla, Pártos Gyula, Pecz Samu, Bucher József, Bucher István, Quitner Zsigmond, RottV.its., Schlick Béla, Slavek Vince, Steindl Imre, Steinhausz László, Szepessy Sándor, Tandor Ottó, Tolnay Lajos, Weber Antal, Ybl Miklós, Zellerin Mátyás, Zsigmomfy Béla. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII. BAROSS-U. S8. HIRDETÉSEKET fölvesz a kiadóhivatal és a Pátria-nyomda (IX. III Öi-ut 21. ) TARTALOM: Magyarország építőművészettörténeti emlékeinek tervszerű feltárása. — Budapest műszaki ügyeinek adminisztrációja. — Vegyesek. — Magyar Mérnökön Építész-Egylet. — Magyar Építőmesterek Egyesülete. — Az építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett bizottság. — A budapesti építőmesterek, kőműves-, kőfaragó- és ácsmesterek ipartestülete. — Városi mérnökök országos szövetsége. — Építőiparosok Szövetsége. Hirdetések. 9 9 99 ff 9 EPN6 iPflHPNO MUVESZET HIDÉSZE1I ES H&SZftBI 1EI1L1PwsürAm» J.M« Magyarország építőművészettörténeti emlékeinek tervszerű feltárása. (Folytatás.) Irta és a Kir. József-Műegyetem aulájában i. é. május hó 29-én előadta dr. Kotes Iván okl. építész, műegyetemi m.-tanár. A Műemlékek Országos Bizottsága főfeladatául tekintette a múltban a lehetőség keretei közt a műemlékekkel kapcsolatos teendők első részét. Nevezetesen a műemlékeknek a konzerválását és restaurálását — a rendelkezésére állott csekély anyagi eszközökkel. Azt hiszem, a megfelelő anyagi eszközök hiánya okozta, hogy a nevezett bizottság a műemlékekkel kapcsolatos és már említett második teendőt, nevezetesen azoknak közismertté tételét és népszerű alakban való közreadását nem fejleszthette. Bizonyára az is akadályozta ebben, hogy az aránylag szerény anyagi eszközöket az építészet, szobrászat és festészet múltjának gondozására egy mértékben kellett fordítani. Nem hiszem, hogy dotálás tekintetében ott egyhamar oly mértékű előnyös változás következzék be, amely a nevezett ügyet érdemlegesen előre vinné, sőt félős, hogy az ország leromlása és a súlyos békefeltételek által az államháztartás költségeinek minden téren követelt redukálásai a Műemlékek Országos Bizottsága dotálásában is hátrányosan fogják hatásukat éreztetni. Éppen ezért vélem a mai körülmények között azt a megoldást keresztülvihetőnek, hogy a nevezett korbeli építőművészettörténeti emlékek fölvételének, földolgozásának és közreadásának terhét áthárítsam egy lelkes és fiatal építészgárdára, amely belátva az ügynek fontosságát, továbbá hazafias és tudományos célját egyaránt, magáévá teszi azt és az anyagi hiányokat az ügy iránti szeretetéből kifolyó szellemi áldozatkészségével pótolja. Ez a munkakör igen sok tanulságot rejt magában, sőt a formaérzék közvetetlen fejlesztésére is hathatós és jótékony befolyással van, főként a kezdő építészekre; úgy, hogy — ha szabad így kifejeznem magamat — szerencsésnek mondható a fiatal építészgárda azért, mert egy olyan szép és tanulságos feladatot tartogatnak a számára, mint a XVIII. és XIX. század első felének magyarországi építészeti emlékeinek föltárása. Én a munkának azonnali megkezdését tartom célravezetőnek és pedig oly módon, hogy minden építészhallgató, vagy végzett építész abban a városban, amelyben lakik vagy ahová életfeladati munkája köti, vagyis ahol hivatalban van vagy praxisát folytatja, vagy ahol tartósan és gyakorta megfordul, például szülővárosában vagy szüleinél, összeállítja az érdemleges és felvételre alkalmas építmények lajstromát, és megkezdi azoknak tervszerű felmérését és felrajzolását. Amennyiben két-három kortárs él ama helyen, akkor természetesen összedolgoznak és kisegítik egymásnak a munkáit. A munka neme olyan, hogy abba annak folyamán mindenki hamar beletanul, sőt az rövidesen igen élvezetes is lesz, túlságosan sok időt nem vesz igénybe; egy gyakorló vagy hivatalban dolgozó építész, kivált ha mint ez utóbbi napjának a fele szabad, könnyen szakíthat magának erre időt, hiszen ez nem is terhes munka, hanem szellemi üdülés. Azonkívül, mivel a munka jó része a szabadban folyik és meglehetős testmozgással jár, annak az építésznek, aki ideje jó részét irodában vagy hivatalban tölti, egészségi szempontból is hasznos. A szellemi hasznot, amit az illető — nem tekintve most a köz részére szolgáltatott nagy hasznot — e munkákkal saját magának szerez, fölösleges itt kidomborítanom, az oly nagy és kézen fekvő. A fölvételeket kiegészíti az épületre vonatkozó históriai adatok összegyűjtése: az építtetők, építészek megállapítása, évszámok, építő költségek stb. Ezek a helybeli építészek részére ismeretségeiknél és összeköttetéseiknél fogva szintén könnyen hozzáférhetők: legyenek az ide vonatkozó okmányok akár magántulajdonban, akár városi, megyei vagy egyházi levéltárakban, ők ezekre hamar rátalálhatnak és könnyebben, szívesebben rendelkezésükre bocsátják azokat nekik, mint egy idegennek, aki iránt, mint többször tapasztaltam, vidéken eléggé tartózkodóak, főleg magános családok. S a helybeliek ismerik is már városuk hagyományait, szeretik is azokat, s sarkalja őket eme munkájukban nem kis mértékben a szülővárosuk, vagy lakóhelyük iránti speciális vonzalom is. S ha a munkának e két része kész, akkor a dolog szellemi része meg van oldva, a többi azután gyorsan megy. A sajtó alá rendezésben legcélszerűbb összeállítás szempontjából is mintaképül venni németországi vagy külföldi hasonló kis építészettörténeti monográfiákat. Kezdődik a városnak régi korbeli, vagy abból a korból származó térképével, amelyet különösen fel akarunk tárni; tanulságos mellé kérjük !. Olvasóinkat, legyenek szívesek az eltüzetést (egész évre 60 K.) az 1. számban szétküldött postautalványnyal minél előbb megújítani.