A Munkaadó, 1931 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1931-01-05 / 1. szám

4. oldal. ■■■gMejMTnrTmrafiCTmmBhBBBaMMMBaww, sMWMsmimmiuummm BOLDOGSÁGOT szokás kívánni az új esztendő virradtakon a földi lét szegény vándorinak, akik egész életükön át sóvárgó, eltikkadó ajakkal, égő, tágra nyílt szemek­kel, ziháló mellel, kalapáló, végsőkig megfeszített, csaknem szétpattanó szívvel űzik, hajtják ezt az elérhetetlen, folytonosan előttünk táncoló, hol kö­zelinek, hol végtelenül távolinak tűnő, pillanatokra reánk mosolygó, majd szétfoszló tüneményt. Bol­dogságot várunk remegő félelemmel, lopva remélő tekintettel, szalmaszálba kapaszkodó bizakodással minden új esztendőtől. Mindig felcsillan bennünk a „Hátha? ..ragyogó szivárványa, hogy az év végeztével szertefaszoltan tűnjön el a fekete köd­ben. Az idén még nehezebbem, vontatottabban akar kibontakozni a tovaszállt óesztendő sötétségéből, komor, lehangoló, fojtó atmoszférájából ez a kis önámító újévi szivárvány. A Trianon óta bekövet­kezett magyar éjszaka egére felcsalja-e várjon az új esztendő, amelynek küszöbét átléptük, a remény hajnalhasadását? Hihetjük-e aggódó szívű, remegő sóhajú, árva magyarok Kelet, Nyugat, Észak és Dél magyar hajnalát? Remélhetjük-e ma, amikor az egész világ testét marcangolja a szörnyű, pusz­tító gazdasági vész, hogy a megcsonkított Haza kétségbeejtő válsága, megenyhül, a nyomorgók mil­lióinak szenvedéseire jótékony íz fakad? Várhat­juk-e, hogy a pusztuló, eltűnő gazdasági egziszten­ciák romlásának okai megszűnnek? Feltételezhet­jük-e, hogy az építőiparosság elleni irtóháború korát a béke, nyugalom és alkotás áldásos korszaka váltja fel? ... Nem, nem, ne tegyünk fel ilyen sajgó kérdéseket most, amikor szemünket bizalom­mal és reménnyel kell a jövőre szegeznünk. Higg­­jünk a magyar nemzet elhivatottságában, bízzunk a magyarság élniakarásában, életerejében, amely­nek ezer év során annyi fényes tanúbizonyságát adta. Egy év egy porszem csupán az örökkévalóság homokóráján, egy pillanat csak a nemzet életében. Mégis sokat fordíthat jobbra a világgazdaság kor­mánykerekén, sokat érhet el a nemzetek és az egyé­nek egymáshoz való közeledése terén. Reméljük, hogy ez az új esztendő is megteszi e téren a maga kötelességét, mert­­ha a világ nemzetei és az egyes nemzeteken belül minden foglalkozási ág vállvetve és békés harmóniában dolgozik a maga hivatása mezején és ahelyett, hogy mások helyzetét irigyel­né, minden gyűlölködést szívéből kivetve igyekszik tudása szerint munkálni az emberi haladást, akkor csakugyan reánk köszönthet egy szebb jövendő pirkadása. Ebben a hitben és reményben kívánunk mi is minden kedves olvasónknak egy áldásos, bé­kés és szerencsés új esztendőt. H. J. cw«1 " Karácsonyi képes mellékletünk nagy sikere arra indítja szerkesztőségünket és kiadóhivatalunkat, hogy mint azt eddig is tettük, időközönként képes beszá­molót adjunk olvasóinknak az újstílusú épületekről, modern építési módokról stb. Arra kérjük az igen tisz­telt kartársainkat s olvasóinkat, hogy ezirányú tevé­kenységünkben bennünket támogatni szíveskedjenek ss ez újításunkat olyan szeretettel fogadják, amilyennel azt mi olvasóink kezeihez juttatjuk. Új kőműves- és ácsmesterek. A kőműves-, kőfa­ragó- és ácsmesteri vizsgabizottság előtt Budapesten a megtartandó vizsga alkalmával a következők nyer­ték el a képesítő bizonyítványt: Kőművesmesterek let­tek: Müller György (Zalamerenye, Zalam­.); Pesti Já­nos (Zomba, Malom-u. 290); Zsebők Jenő (Balaton­szentgyörgyi; Otolecz Vendel (Drávaszentes); Szabó István (Miskolc, Urak­ utca 104); Stipula Ádám (Olasz­­liszka, Zemplén m.); Nikolausz János (Szülök, So­mogy m.); Deák Mihály (Csepel, Levente­ u. 8.) — Ács­mesterek lettek: Allmann István (Vecsés, Anna­ u. 1.); Majoros Iván (Balatonföldvár); Béres K. János (Jász­apáti); Majoros József (Monor); Bene József (Bala­­tonujlak, Somogy m.) A Kisfaludy Társaság két művészt tüntetett ki a Gregus-díjjal. Az egyik: a budapesti IBaár-Madas re­formátus leánynevelő intézet épülete, Medgyaszay Ist­ván munkája, a másik pedig a győrgyárvárosi római katolikus templom, Árkay Aladár műve. A­­Kisfaludy Társaság indokolása szerint Medgyaszay épülete a magyaros törekvésű építőművészetnek legkiválóbb ter­méke az utóbbi hat év alatt, a győri templom pedig az utóbbi hat év modern irányú építőművészetének legki­válóbb alkotása.­­ i " A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara felter­jesztése az OTI-ügyben. A kamara­­arra kéri a kor­mányt, hogy a lex Vass I-et módosító törvényterveze­tet bővítse ki egy felhatalmazási szakasszal, mely módot ad­­a népjóléti miniszternek az önkormány­zattal való tárgyalás és egyetértés alapján arra, hogy rendeleti úton módosítsa a következőket: A Társada­lombiztosító igazolványok kérdését a­­közszállításokban való részvétel szempontjából, az üzemátruházás kérdé­sét, a kereskedelmi törvény hatálya alá tartozó munka­adók hátrányos helyzetének megszüntetését, hogy ne legyenek kötelesek ezek a munkaadók az első hatheti fizetést a megbetegedő alkalmazottnak megfizetni. Azonkívül adjon módot a régi tartozások adóamnesz­tia módjára való elintézéséhez, hogy részben töröltes­senek, részben pedig részletfizetés formájában szaba­dulhassanak meg a már régóta hátralékos munkáltatók járuléktartozásaiktól. A MUNKAAB, Olv­asóink 1 02 és Előfizetői­nkhez ! Az új esztendő mai első számával új elő­fizetést nyitunk lapunkra. Lapunk szerkesztősége az elmúlt esztendő­ben is bebizonyította, hogy minden, az építő­ipar körébe tartozó eseményről elsőnek tájé­koztatja az olvasót. Rovataink minden aktuális kérdést napirenden tartanak s az építőipar minden sérelmének kiegyengetése érdekében igen sok esetben eredményesen küzdöttünk. Lapunk ily módon olyan kapcsot terem­tett Olvasóival, mely által az olvasó „A MUN­­KAADó”-t saját lapjának tekinti. Arra kér­jük tehát minden olvasónkat, barátunkat, tartsanak ki mellettünk, olvassák lapunkat olyan szeretettel, mint ahogy azt mi Olvasóink kezéhez juttatjuk. Miután az „A MUNKAADÓ” egyben a legolcsóbb hetilap is, mely az összes versenytárgyalási hirdet­ményeket hivatalból hozza, hisszük, hogy a lap továbbra is nélkülözhetet­len lesz Olvasóink kezében. Felkérjük tehát­­. Olvasóinkat és Előfi­zetőinket, hogy lejárt előfizetéseiket a mai szá­munkhoz mellékelt befizetési lap se­gítségével újítsák meg s új hírek szerzésével erősítsék lapunkat, hogy megizmosodva, minél többet nyújthas­sunk s hatványozottabban szolgálhassuk Ol­vasóink érdekeit. Kortársi üdvözlettel „A MUNKAADÓ” szerkesztősége és kiadóhivatala. Értesítés. Tisztelettel közöljük azon igen tisztelt olvasóinkkal és előfizető­inkkel, akik még az elmúlt évi előfizetési díjat teljesen ki nem egyenlítették, hogy részére a hátralékos összegekről szóló postai megbízási lapot küldöttünk s ezúton is arra kérjük, hogy annak összegét kiegyenlíteni szívesek legyenek.­­ A belügyminiszter rendelete a kötbérekről. A bel­ügyminiszter rendeletben utasította a városokat és a főváros polgármesterét, hogy a szerződéseket nem teljesítő­ iparosoknak ne engedjék el a kötbéreket. A közszállítási szabályok értelmében ugyanis a különböző közmunkáknál és közszállításoknál a szerződés nemtel­jesítéséből kifolyólag fizetett és levont kötbéreket az ipari és kereskedelmi alap javára kell idefizteni. A belügyminiszter azonban az alapról vezetett könyvekből most megállapította, hogy az iparalap javára az utóbbi­ időben igen kevés tétel folyik be, ami arra en­ged következtetni, hogy egyes hatóságok a szabályokat nem tartják be és a kötbéreket elengedik a szerződést nem teljesítő iparosoknak. Vagy ha le is vonják, azt nem fizetik be az alap céljaira. A belügyminiszter nagy súlyt helyez arra, hogy ezek a kötbérek bevo­nassanak és rendelkezési céljukra, az iparosság felse­gítésére fordíttassanak. Még hatszázezer pengőre van szüksége a Nemzeti Múzeumnak a főépületre húzott harmadik emelet befe­jezéséhez és berendezéséhez. A­­mai nehéz gazdasági helyzet súlyosan érezteti hatását a Magyar Nemzeti Múzeumra is. A jövő év legfontosabb programpontja a harmadik emelet építkezésének berendezése és befe­jezése. A tél folyamán ennek öthatod része teljesen el is készült. Az építkezés hátralevő egyhatod részéhez még kétszázezer pengőre van szükség az 1931—32-es költségvetés­­keretén belül, a berendezéshez pedig több évi részletben remélt négyszázezer pengőre. A főépület ezzel a kibővítéssel 3250 négyzetméterrel növekedik és az épület befogadóképessége harminchárom százalék­kal emelkedik, mindössze 1.200.000 pengő költséggel. Helyreigazítás. Karácsonyi számunkban a„Új adó­­kedvezmények” címen írt dr. Halom Dezső kormány­főtanácsos, a Magyar Általános Ingatlanbank vezér­­igazgatója nagy érdeklődést keltő cikket, melybe két helyen értelemzavaró hiba csúszott be. A­ két bekezdést helyesen itt adjuk: „Ha ebben orvoslást nem kapunk, az átalakítási kedvezménynek elmélet az értéke és gyakorlati haszna nem lesz.” A cikk végén: b) „hogy oly ingatlanok vagy ingatlanrészek, amelyek az­­átalakítás előtt egyáltalán házadó alap­jául nem szolgáltak, a megállapított adómentesség tartama alatt egyáltalán teljesen adómentességet nyer­jenek (például gyárépület vagy valamely részének át­alakítása lakássá, amely azelőtt házadó alapjául nem szolgált).” 1931 január 5. Újévi üdvözlések Az építőmesterek testületeinek vezetőségével az élén az építőmesteri kar színe-java gyűlt egybe igen szép számban az építőmesterek Irányi­ utcai székhá­zában, hogy bagosi Pucher István kormányfőt taná­­csost, az Ipar­testület és Egyesület elnökét az új esz­tendő alkalmából üdvözölje. A székház halljában az egybegyűltek előtt Mann Mihály, a Szövetség ügy­vezető alelnöke, üdvözölte Sorg Antalt, a Szövetség elnökét, keresetlen, meleg szavakkal, hangsúlyozva, hogy arra az irányításra, amelyben a kari érdekek előbbrevitelében igen nagy rész­e van, továbbra is nagy szüksége van nemcsak a Szövetségnek, hanem az egész építőmesteri karnak. Sorg Antal meleg közvetlenség­gel köszönte meg az üdvözlést s ő mond köszönetet munkatársainak s elsősorban az agilis Mann alelnök­­nek és Farkas Elek igazgatónak s kéri, hogy a ka­marai kérdésben továbbra is azzal a gerinces hatá­rozottsággal folytassuk a harcot, amilyennel eddig. Az elhangzott beszédek után az egybegyűltek bagosi Pucher Istvánhoz vonultak fel őt ü­dvözölni. A három testület vezetősége nevében Bloch Leó, ipartestületi alelnök mondott szép és hatásos beszédet. — Mikor Alpár Ignácot, néhai nagynevű elnö­künket elveszítettük és fa gyászév letelt, megállapod­tunk abban, hogy az ő örökének, e nagy feladatnak, betöltésére csak egy férfi vállalkozhatok, az, akiben nemcsak egyesül az iparunk szeretete az önzetlen munkássággal,­­hanem áld valamennyi építőmesteri testületet össze tudja tartani és aki már lapától kezdve közbecsülésben álló nevet is visel. Ez a férfi Te vagy. Amikor felmentünk Hozzád néhányan és kértünk, hogy vállald ezt a hivatást, meg voltunk győződve arról, hogy a Te személyedre van szükségünk, hogy a fennálló éles ellentéteket elsimíthassuk. Ezt tartva szem előtt, kértünk, hogy az elnöki tisztet fogadd el. Most­­azután látjuk, hogy lankadatlan felkéré­sünknek megvolt a kellő eredménye egyrészt abban a meleg szeretetben, mellyel az iparunkat felkarolod, másrészt hálásak vagyunk azért, hogy békés nyugal­madból kilépve, tovahárítod ellenfeleink azon törek­vését, mellyel az építőmesterek hatáskörét meg akar­ták csonkítani és gondoskodni arról, hogy túlzásokba ne menjünk, de viszont ki is tartsunk­­az igazunk mellett. Adjon az Isten erőt ennek a fontos irányító sze­repnek a további betöltésére! Éljen Pucher István! Pucher István válaszában a következőket mon­dotta: — Megengedjenek, ha kissé el vagyok­­fogódva, egyrészt, mert nem gondoltam, hogy ilyen nagy szám­ban tisztelnek meg ma, másrészt, mert ilyen meg­tisztelő módon nyilatkozott a szónokuk rólam. Amidőn ő­­felsorolta, hogy mik voltak az indítóokai annak, hogy engem felkerestek, akkor látnom ,és éreznem kell, milyen nehéz feladatra vállalkoztam és hogy eb­ből­­milyen keveset sikerült megvalósítanom. Sajnos, amiben leginkább kellett volna a kiegyenlítő szerepet teljesítenem, a Mérnöki Kamarával szemben, azt kel­lett látnom, hogy ennek a kérdésnek a hullámai mind­egyre viharosabban tornyosulnak. Eleinte azt hittem, hogy az urak túlzásba mennek, mikor a harcot elke­rülhetetlennek tartjá­k, de most be kell látnom, hogy békés eszközökkel alig tudunk valamit elérni. Mi a csendes munka emberei vagyunk. Építő emberek vagyunk, nem romboló emberek. Amit mi építünk, azt ők lerombolják. Ma két malomkő között erőlődünk. Köszönöm mindannyiuknak, hogy meg­tiszteltek azzal, hogy eljöttek. Mély köszönettel és hálával fogadom a tolmácsolt érzéseiket és ugyan­ilyen érzéssel viszonzom önöknek. Kívánom, hogy ezt a harcot sikeresen állják meg és nemcsak ezt, de a harcot­­a mai nyomorúságos viszonyokkal is. S most — ha megengedik­­— hogy csendes meg­egyezés alapján mindazt, amit hivatalos szónokuk, szépet és jót koszorúba font ,és­­nekem átadott, én neki ismét visszaadjam, meg kell állapítanom, hogy nem az a szerencse, hogy én vagyok­­az elnök, hanem az a szerencse, hogy Bloch Leó az alelnök. Azt a nagy fáradságot és szeretetet, amellyel ő a munkát végzi, mind ismerjük. Bloch Leó nem egy személy, hanem egy fogalom. Kérem őt, hogy ajándékozza meg az Ipartestületet még sokáig az ő fáradságos, nagy mun­kájával és kérem az Istent, hogy adjon neki ehhez erőt.Bloch Leó alelnök hálásan mond köszönetet az elnöknek megtisztelő szavaiért és megígéri, hogy amíg csak bírja, azt folytatni is fogja azzal a szere­tettel, amilyennel azt eddig is végezte. Alvállalkozók követelésének biztosítása. A buda­pesti kereskedelmi és iparkamara felterjesztéssel for­dult az igazságügyminiszterhez, melyben az alvállal­kozó követeléseinek biztosítására kért törvényes jog­alapot. Az igazságügyminiszter értesítette a budapesti kamarát, hogy a hitelezőket károsító cselekményekről szóló legközelebb benyújtandó törvénytervezetben az építkezésekkel kapcsolatos visszaélések meggátlásáról gondoskodik. Megalakult a Hungária Villamossági r.-t. A Salgótarjáni Kőszénbánya elhatározta, hogy villamos érdekeltségeit és üzleteit külön részvénytársasággá alakítja át. Az új részvénytársaság Hungária Villa­mossági r­­t. néven 10 millió pengő alaptőkével meg­alakult. Az új társaság további tőkeszükségletét meg­felelő feltételek mellett hosszú időre biztosította. Az új részvénytársaságban érdekeltséget vállalt Svájc leg­hatalmasabb villamosítási vállalata. E­ tranzakció célja az, hogy Magyarország elektrifikálásának fejlesztésé­re újabb jelentős tőkék álljanak rendelkezésre, melyek új területeknek a bekapcsolását és a már Villamos­árammal ellátott területeken a v­i­lla­mosf­ogy­asztás emelését célzó berendezések létesítését lesznek hi­vatva szolgálni.

Next