Építőmesterek Lapja - A Munkaadó, 1935 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-03 / 1. szám
4. oldal ÉPÍTŐMESTEREK LAPJA — A MUNKAADÓ 1935 január 3. Motoros tűzfecskendő, desintegrátor, víztartályok, frictiósprések mentes nyomócsövek, drótfonatok, vasoszlopok, hullámlemezek,szádfalak tégla- és habarcsfelvonók, kokszkosarak, világítási Agregátor olcsón karnisló V., Fáik Miksa utca 11. ség felkérte a MÁK igazgatóságát, hogy írásban nyilatkozzék. 3. A bizottság elkészítette az építőanyagok kartellárainak felülvizsgálata tárgyában a kereskedelmi miniszterhez intézendő felterjesztést is, amelyben kéri, hogy ez ügyben 1932-ben előterjesztett és részletes számadatokkal kísért emlékirata alapján az építési anyagok árait a miniszter újból vizsgálja felül és ennek alapján az anyagtermelőket az árak lényeges leszállítására kötelezze. Tájékoztatja Havas Sándor alelnök az elöljáróságot, hogy Sógor József a felterjesztéssel kapcsolatban külön véleményt jelentette be, mert azt nem tartja elég erélyesnek és célravezetőnek. Sógor azt kívánja, hogy a kormány 240-ben állapítsa meg a cement gyári árát, s az esetben, ha a cementgyárak nem volnának hajlandók az áraikkal lemenni,hogy a kereskedelmi miniszter indítson pert a kartell ellen, és sajátítson ki a környéken levő egy-két cementgyárat, hogy ezzelaz árakat szabályozza. Kivárta továbbá, hogy a kartellbizottságot a miniszter oszlassa fel és újabb bizottságot a fogyasztókból és a termelőkből egyenlő arányban állítsa össze. A bizottság Sógor túlzott javaslatait nem tette magáévá, mert a fix ár tekintetében az iparterület csakakkor tehetne előterjesztést, ha a cementgyártásra vonatkozó árelemezéssel szolgálhatna. A kartellbizottság tekintetében pedig nem tudta osztaniazt a nézetét, hogy az Árelemező Bizottság nem szakértőkből van összeállítva. Végül nem tette magáévá a kisajátításra vonatkozó javaslatot sem, mert az iparosoknak rossz tapasztalataik vannak a hatósági kezelésben működő üzemekről, amelyek mindig megdrágítják a termelést. Sógor József, Molnár Sándor, dr. Kálmán László, Nándor Pál, Havas Sándor és vitéz Gorondy István hozzászólása alapján kifejlődött beható vita után az elöljáróság hat szavazattal öt ellenében úgy határozott, hogy a felterjesztéshez Sógor különvéleményét is mellékeli. Ezen határozat ellenére azonban Sógor József az elöljárósági ülés után különvéleményétől elállott, minthogy az elnökség hivatalos előterjesztését úgy, módosította, hogy az Sógor kívánságát is kielégítette anélkül azonban, hogy túlzásokba merült volna. A jóléti bizottság munkája. A jóléti bizottság tárgyalásairól Bajor Hugó számolt be, aki előadta, hogy az Ipartestület lapjában közzétett felhívásra és magánfelszólításokra alig húszan jelentkeztek. A kérdés megoldásása elé azonban jogi akadályok is gördülnek, mert az ipartestületi törvény és az alapszabályok szerint csak olyan segélyalapot lehet létesíteni, amelyre a tagnak igénye nem lehet, hanem csak az Ipartestülettől független, külön jóléti csoport alakításáról lehet szó, amelyet az Ipartestület évenként esetleg bizonyos összeggel támogathatna. A konkrét javaslat kidolgozását akadályozza a jelentkezők csekély száma, mert a temetkezési csoportot csak az esetben lehetne létesíteni, ha a csoportban minél többen vennének részt. Havas Sándor alelnök rámutatott arra, hogy a bizottság még csak problémákkal foglalkozott, az elöljáróság pedig a bizottságot konkrét javaslattételre hívta fel. Addig is, amíg ilyen javaslat nincs, a kérdést az elöljáróság nem tárgyalhatja és az ügyben nem határozhat. Éppen ezért a bizottság legutóbbi ülésén az előadók határozott felszólítást kaptak, hogy most már konkrét javaslatot terjesszenek elő. A heti járulékok leszállítása. Kosáry Ödön számvizsgáló előadta, hogy a múlt ülés határozatából kifolyólag a számvizsgáló bizottság megvizsgálta az Ipartestület pénzügyi helyzetét, s feltételezve, hogy, a jövő évi viszonyok változatlanok maradnak, javasolja, hogy az elöljáróság 1935 januártól kezdve egy évi próbaidőre kísérletképpen szállítsa le a heti járulékot 40 fillérről 36 fillérre. Sógor József a 40 fillér fenntartását javasolja arra való tekintettel, hogy a múlt évben az ínséges tagok segélyezése céljából a téli hónapokra a hetijárulékot fel kellett emelni, illetve a külön inségjárulékokat kellett kivetni. Bajor Hugó szintén a 40 filléres hetijárulék fenntartását javasolja azzal, hogy annak 10%-a, tehát a leengedni szándékolt 4 fillér jóléti alapra fordíttassék. Minthogy szükség esetén nincs akadálya annak, hogy a járulék újból 40 fillérre emeltessék fel, az elöljáróság két szavazat elenében kimondatta, hogy 1935 január 1-től kezdődően kísérletképpen egy évre a heti járulékot 36 fillérre leszállítja. Új tagok bevezetése. Havas Sándor felhívta az elöljáróság figyelmét arra, hogy az újonnan önállósult tagok felvétele eddig száraz hivatali formák között történt és ,a további kapcsolat az Ipartestülettel szintén a hivatalos érintkezési utakon történik. A kari együttérzés kifejlesztése és az érintkezés közvetlenebbé tétele szempontjából javasolja, hogy a jövőben a hivatalos elintézést a következő eljárás váltsa fel: 1. A jelentkező új tagot az elnökség az elöljárósági ülésre meghívja, az elnök üdvözli és erről a jegyzőkönyvnek idevonatkozó kivonatával értesíti. 2. A jegyzőkönyvi kivonat megküldésével egyidejűleg az Ipartestület minden új beiktatott taghoz levelet intéz, amelyben értesíti, hogy az építőmesteri érdekeket három szervezet szolgálja. Mégpedigaz Ipartestület az ipar gyakorlásához szükséges hivatalos segítséget nyújtja, az Egyesület a társadalmi, műszaki és gazdasági kérdéseket szolgálja, a Szövetség pedig a munkáskérdésekkel és ezzel kapcsolatos vállalati ügyekkel foglalkozik. Éppen ezért felhívja az elnökség az új tag figyelmét, a másik két testületbe való belépés szükségességére is. Molnár Sándor, Havas Ernő, Sógor József és Bajor Hugó felszólalásai után az elöljáróság a javaslatot helyessel fogadta. Magyar Vilmos jutalomdíja. Magyar Vilmos építész, kép építőmester három részben megírta Alpár Ignácnak, az Ipartestület boldogult nagynevű elnökének életrajzát. Építész és építőmesterről és általában műszaki emberről Magyarországon hasonló tanulmány még nemjelent meg. Ez az életrajz nemcsak Alpár korszakos működésébe világít be, de rendkívül érdekes műtörténeti értekezést és a banképítkezések történeti fejlődésére nézve is egyedülálló. Magyar Vilmos építész Alpár életrajzának megírására tisztán ügyszeretetből, Alpár iránti tiszteletből vállalkozott. A feladatot várakozáson felül toldotta meg és éppen ezért az elöljáróság szükségét érezte annak, hogy Magyar Vilmos kiváló, önzetlen munkáját maradandó módon ismerje el. Ebből a célból több lelkes ipartestületi tag 1000 pengőt adott össze azzal a szándékkal, hogy egyben Pucher István ipartestületi elnök nevét is megörökítse, akinek elnöksége alatt kapta Magyar Vilmos a megbízást és jelent meg az értékes tanulmány. Az elöljáróság egyhangú helyesléssel ítélte oda Magyar Vilmosnak a Pucher István díjat, amelyről külön oklevelet is fog átnyújtani. Egyben köszönetet szavazott az elöljáróság Sorg Antal ipartestületi tb. alelnöknek, aki a díjhoz 570 pengővel járult hozzá. Lechner Ödön szobrának felállítása. A Lechner Ödön szoborbizottság megkereste az Ipartestületet, hogy a kiváló építőművész szobor felállítási munkálatait elősegítse. Az Ipartestület az alapozási munkák létesítését vállalta. A Wellisch Sándor-alapítvány odaítélése. Wellisch Gyula építőmester elhalt fivére, Wellisch Sándor építőmester, kir. tanácsos emlékére a birtokukban volt 1600 pengő névértékű kötelező jegye alapítványul adományozta azzal, hogy a kamatokból évenként építőmesteri árvák részére segély osztassák id. Az elöljáróság a beérkezett pályázatok alapján az Ipartestület által 100 pengőre kiegészített kamatokat két egyenlő részletben Chalupkja Károly, győri és Mann Károly hősi halált halt budapesti építőmester árvái részére ítélte oda. Miután az elöljáróság az elöregedett tagok és özvegyek havi segélyét további három hónapra meghosszabbította, a leventék karácsonyi ünnepélyére adományt szavazott meg és a november havi pénztári forgalomról szóló jelentést tudomásul vette, elnök az ülést bezárta. Halálozások. Az építőmesteri karnak tiszteletreméltó tagja dőlt ki az élet küzdelmeiből Nagrand Szilárd építőmester halálával, aki december 6-án fejezte be földi pályafutását. A gyászoló család és a kartársak 9-én történt temetésén adták meg az elhunytnak a végtisztességet. Nagrand Szilárd a karnak szerény, de odaadó tagja volt, aki csendes munkásságával tette az építőmesteri hírnevet megbecsültté. Az építőmesteri kar egyik legidősebb tagja, Hlavay György, aki hosszú évtizedeken át s közbecsülésnek örvendve működött az építőmesteri pályán, december 20-án, 78 éves korában elhúnyt. Most értesültünk arról, hogy Nágel Pál kartársunk, aki a megcsonkított hazában nem talált lehetőséget képességeinek kifejtésére, Egyiptomba tette át működésének színterét és skkor, amikor a magyar tudásnak és munkának becsületet szerzett, hivatásának teljesítése közben, napszúráskövetkeztében elhalt. Mindhármuk emlékét kegyelettel őrizzük. Ugyancsak utólag értesülünk arról is, hogy vitéz Kókay István építőmestert az év folyamán súlyos veszteség érte, édesanyjának, özv. Kókay Miksáné szül. Greskovics Viktóriának március 31-én, Csongrádon történt elhalálozásával. Mély gyászában nagy részvétünk kíséri. A közgyűlési meghívó helyesbítése A január 31-iki rendkívüli közgyűlésre kibocsátott meghívó az Ipartestület tanácskozási és szavazati joggal bíró tagjaihoz van intézve. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy az Ipartestület közgyűlésén minden tag résztvehet, ha azonban valamelyik tanácskozási joggal bíró tag a közgyűlésnek zárttá nyilvánítását kéri, úgy az elnök ezt elrendeli. Helyesbítjük a közgyűlési meghívónak a határozatképes számra vonatkozó részét is, amennyiben az új alapszabályok 15. §-a értelmében a határozatképességhez a tagok 10%-ának jelenléte elégséges. A rég ismert és jól bevált CERESZT habaros- és betontömítőanyag ismét kapható Magyarországon gyártja és forgalomba hozza •. / RimflPPQf x” Nosztopy u 2. Tel.:48-5-14 DUUmFLOI VIII. Sándor tér 4. Tel.: 38-8-54 FLINTROTE hideg aszfalt emulzió szigetelési, víztelenítési és tetőfedési célokra Díjtalan műszaki tanácsért és ismertetésért forduljon a kőolaj Rt.-hez V., Józsefér 5.sz. Még egy reflexió . . . Igen tisztelt Szerkesztőség! Szomorú gondolattal olvastam, mint egy vidéken szintén „aggódó építőmester” 1. évi és hó 21-én kelt egy „aggódó” kartársam levelét, amelyben helyesen rámutat arra, mi a „konstruktív és destruktív” irányzat, amely a lefolytak után jobb és szebb jelzőt nem érdemel. Mi vidékiek egy betűig aláírjuk az egész levél tartalmát, mert minden szó igaz és mi is ismerjük a nevezett támadó egyéniségét, volt szerencsénk több ízben hallani robbantásait. Mi, vidékiek is megnyugtatjuk Báthory István elnök urunkat, habár távol vagyunk is, de tudjuk és érezzük azt, hogy ilyen kis „csipkedések” nem veszik el kedvét és nem tántorítják el attól a megkezdett, érettünk való becsületes munkájától, hanem az ilyen megtévesztő törtetés erőt és kitartást ad neki a további önzetlen és annyira kívánatos munkára, amely „nemesít”. Bár gyenge vigasz az, hogy nekünk is van pár akarnok, magukat „építőmesternek” nevező egyénünk, akik minden plakáton s lapokban elszívelik a meg nem illető címet és szintén támadnak, ha kint vannak, befelé, ha bentvannak, kifelé,de mindég támadnak, ha a tyúkszemükre lépnek), de azután jó fiúknak mutatkoznak be mindenütt, ahol csak lehet és azok után akadályokat sem ismernek a megtévesztettek hátán való felkapaszkodásuk után az „elnöki, vagy igazgatói”székig, addig nyargalnak, még célt nem érnek. Hisz az egész „ország ma egy falu” s így könnyű az ilyen „elvtársaknak” a találkozása akár elméletben, akár gyakorlatban. Ennek az eljárásnak a legjobb ellenszere az ú. n. folytonos „megfigyelés és leleplezés”, ha másképpen nem lehet, az ilyen levelek formájában, de még másképpen is. Mindenhova beválasztani őket és számon kérni tőlük azt, mit végeztek? (De figyelni minden lépésüket, mert az ilyenek a legnagyobb opportunisták.) Mutassa meg mit tud, de ne plagizáljon, hanem élő saját tudásával, adjon előadást, alkosson, arra örömmel látjuk ténykedését még akkor is, ha „ellenzékieskedik”, fő az, hogy közérdekű legyen. Elnökünket úgy ismerem, hogy az ilyenek ellen kifogása nem lesz, mert szereti a szépet, jót, üdvösét és nemeset. Tehát hadd dolgozzon az, aki akar, tud és alkotni vágyó, de ne rakoncátlankodjon más tudásán és munkáján. Anélkül is érvényesülhet. De ha csak úgy tud alkotni, mint nekünk van az említettek közül pár emberünk, akik egyike más eszével és úgy tornázta fel magát, hogy a többízbeni előadások alkalmával 8—10 előadót meghallgatva, a komoly viták hevében összegezte valamennyi előadó szakszerű magyarázatát, helyes érveléseit, ő pedig leste az utolsó szó jogán az összefoglaltakat és plagizálta az előtte szólók szakszerű előadásait, persze más szavakkal és mezben. Monda: „Elhallgatom azt a sok beszédet, huzavonát, mely közül egy sem jó, csekélység az egész, nem akartam szólani, stb.”. Ekkor azután ő mond minden előadó és hallgatónak szakszerű és olyan javaslatot, amelyet természetes, hogy a fentiek után minden hallgató és előadó elfogad s magáévá tesz. Tehát ő lett az „alkotó” és azt hiszem, sok és mindenütt van ilyen és így ő kihasználva az alkalmat és ha alkalom nyílik, támadásba men át, mert senkit előtte nem tűr, ellök előle mindenkit és győzött. Az önök támadója sem különb és ezért vigyázni kell a tényezőre! Mi már ezen túl vagyunk. Mi már lelepleztük őt és őket, ami azután jön, az ú. n. „új élet, új emberek” elnevezéssel telített gondolat világából fog kisarjadni, mert az állandó, minden lébem kanál „törtetők” az önző céljaik elérésért küzdők bennünket a védekezésre, sőt a támadásra is megtanítottak, sőt kényszerítettek is. Jelszavunk „előre” a becsületes építőmesteri jogokért és kenyérért! Vigyázat, mázolva”. Egy másik, vidéki, aggódó építőmester.