Építőmesterek Lapja - A Munkaadó, 1937 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1937-01-01 / 1. szám

2. oldal. ÉPÍTŐMESTEREK LAPJA — A MUNKAADÓ 1937 január 1. Biehn János R.-T. Budapest, u., alkotmány­ utca 21. ÚTBURKOLATOK: öntött és hengerelt aszfaltból Kátrányos és bitumenes kezelések. Olajos portalanítás. TETŐFEDÉS: facement-, préseltkavics-, fedélleneztelék. SZIGETELÉS: nedvesség és talajvíz ellen, falak, padlók, erkélyek és lapos tetőkön *1-153-50 Gyártmányok: Aszfalt és kátrányos fedéllemez, szigetelőlemezek, bőrlemez, kátrány, szurok, fa­cement, bitumen, aszfalt ragacs, útépítő kátrány, porkátrány, kátrányolaj, karbolineum, gyümölcs­­fa-karbolineum, kátrány-paraffin, kocsikenőcs, eljutottunk odáig, hogy van egy tör­vényjavaslat, amely talán törvénnyé is válik, mire e sorok megjelennek és eb­ben a törvényben lesz egy felhatalma­zás, amely a minisztert feljogosítja az alvállalkozók követelésének biztosítá­sára. Az alvállalkozók követelését bizto­sítani, természetszerűleg a fővállalkozó­val szemben lehet, így különböző meg­gondolásokra ad alkalmat a törvényter­vezet. A háborút jóval megelőzött éveket, sőt évtizedeket, a lázas építőtevékeny­ség jellemezte. Ez különösen a fővárosra terjedt, de a vidéken is szépen dívott. A fővárosban azonban a lázas tülekedé­seknél legtöbbször kifejlődő olyan épít­­tetőtípus is kifejlődött, amely építeni ugyan igen, de fizetni, azt már nem sze­retett. Ez a fizetni nem szerető építtetőtípus azután ennek a tulajdonságának aka­dálytalan gyakorolhatására és ezútán az építőiparosok megkárosítására, a leg­többször tönkretételére egész tanrend­szerét alkotta meg a nemfizetés miként­jének. Ez a rendszer egészen jól bevá­­lott, mert az azt gyakorló építtető szé­pen meggazdagodott, míg az áldozato­kul kiszemeltek, a vállalkozó építőipa­rosok, a legtöbbször elpusztultak és le­tűntek a további szereplés színteréről. Akkoriban, jó pesti kifejezéssel, „Bau­­schwwindler“-nek nevezték ezt az építtető­típust, ezek száma pedig szépen fejlő­dött, amíg az építőiparosok fel nem esz­méltek és valamelyes gyenge védelmet nem találtak. A védelem nem volt in­tézményes, hanem csak amolyan ad hoc jellegű, kiterjedésében pedig csak az egyénig, a közvetlenül érdekelt egyé­nig hatott. Vagyis tehát, mindenki úgy védekezett, ahogyan tudott. A háború utáni vállalkozógeneráció ezekről a Bau Schwindler időkre és ak­kor dívott építési csalásokra kiterjedt kártételekről nem sokat tud, legfeljebb, ha az idevágó irodalmat tanulmányozta. Úgy látszik azonban, hogy a hidra is­mét kezdi felütni a fejét, mert ma, az említett törvényjavaslat már megemlíti az építőipari követelések biztosításának szükségét, de csak az alvállalkozók ér­dekében. Ebből az látszik, mintha a „Bauschwindler“-eket most már nem is ni, építtetők sorában, hanem inkább a „fővállalkozók“ között kellene keresni és ezekkel szemben kell az „alvállalko­zóknak“ védelmet biztosítani. N­em kívánunk maliciával élni, de a dolog úgy fest, mintha a háború után megváltozott volna a „Bauschwindler“ szerep és ezt nem az építtetők, hanem a jámbor és ártatlan építtetők helyett a „fővállalkozók, mondjuk ki nyíltan, az építőmesterek között kellene keresni. Szeretik ugyanis az építőmestereket „fővállalkozóknak“ titulálni és erre nem is kell más hivatkozásterü­letet ke­resni, mint a tatarozási és átalakítási adókedvezményről szóló rendeletek szö­vegét, ahol a „fővállalkozó“ alatt az építőmestert szeretik érteni, mint aki az összes építőmunkáknak hivatott iparos­vállalkozója. Talán más lapra is tartoznék, de élén­ken tiltakozni szükséges minden olyan szándék ellen, amely az építőmestert nem építőiparosnak, hanem „fővállalko­zónak“ kívánja degradálni. Igen! Degradálni! Degradálni Pedig azért, mert az építő­mester annak ellenére, hogy jogosult elvállalni az építkezésnél előforduló összes munkákat, még mindig nem „fő­­vállalkozó“, hanem „építőiparos“, még­pedig abból a fajtából, amely minden, az építkezésnél előforduló összes munkák elvállalására képe­sítéssel és jogosultsággal bír. Ezt a kérdést egyszer már tisztázni és expressis verbis fixírozni kellene! Visszatérve azonban a dolog meritu­mára, szükségesnek látszik felelevení­teni azt a gyakorlatot, amelyet a „Bau­schwindler“ folytatott, hogy az újabb vállalkozógeneráció — ha netán nem ismerné, — tájékozást nyerjen arról, mi­ként folyt az építési csalások rend­szere, hogy lássuk, miért és hogyan kell védekezni ellene. Természetes, hogy a rendszer minden fázisa itt fel nem vá­zolható, éppen ezért talán a legjellem­zőbbre szorítkozhatunk. A vastag aranyláncos, aranyórás, aranykeretes szemüvegű, jól festő és nagy vagyont mutató, bizonyos fölényes nonchalance birtokában levő építtető úr, tehermentes telekkel rendelkezett. El­készíttette az építeni tervezett bérka­szárnya terveit és költségvetését, jónevű építésszel, lehetőleg elég „biztonsággal“ beállított költségvetési árakkal kiszá­mítva és megjelent a hitelt nyújtó bank­nál, hogy jelzálogos építési hitelt ve­gyen igénybe. A pénzintézet szívesen nyújtott hitelt, első helyre, az építési tőke 50 százalékáig, sőt a telekértéknek is feléig. A második helyi kölcsön, min­den akadály nélkül szintén megszerez­hető volt, az építőköltség 25 százaléka, míg a harmadhelyi kölcsön, ennek az építőköltségnek 10 százaléka erejéig. Ezúton biztosított volt az építkezéssel kap­csolatos kiadás, annak­ 85—90%-a erejéig. Következett a vállalatbaadás. Az épí­tési szerződésben a kereseti kimutatások 80—85%-áig vállalt fizetési kötelezettsé­get az építtető, jótállást is kötött ki, erre az időre pedig a vállalati összeg 10%-át tarthatta vissza szerződésileg, míg a differenciának az építés átadása­­kori kifizetését ígérte. A munkálatok vagy egy „generálvállalkozónak“, vagy a résziparosoknak adattak ki vállalat­ba. Az utóbbi eset a „Bauschwindler“ szempontjából előnyösebb volt. Megindult a munka, folyt akadályta­­lanul, a pönzle veszedelme hajtotta a vállalkozókat, az építésvezetés gondos­kodott a terminusra elkészítésről. Las­san „befutott az I. keresetkimutatás“. Ez néhány heti intervallummal, aka­dálytalan kifizetést nyert. A bank szé­pen folyósított, a vállalkozó néhány ezer korona differenciára nem sokat he­derített, hanem csak épített rendület­lenül. Egy-két emelettel az építés min­dig előbbre járt, mint a kereseti járan­dóság fizettetett, node annyi baj le­gyen. Az építtető fizet és ez a fő! Anyaghitel van és ez a fontos! Felér­kezik az épület a „Gleichnihez“, az építtető jó magyaros szokás szerint „Gleichnipénzt“ ad, transparens, zász­lók, egy kis pallérszónoklat és jön az ács, siet a tetővel, a bádogos, a tetőfedő sietnek, hogy semmi késés ne legyen, már készülnek a menyezetek, a válasz­falak, homlokzati és belső vakolások, szerelések, burkolások, minden annak rendje és módja szerint. A kereseti já­randóságok is, ha nem is egészen pon­tosan, de csak „futnak". Közben az építtetőnek, családi, vagy­ egyéb ügyben el kell utaznia. A kere­seti járandóságok egy kicsit késnek. No nem baj, ha hazajön az építtető, majd pótolja az elmaradtakat. Néhány heti távollét és illő bocsánatkérések után a keresetek, ha nem is teljes összegük­be, de hát mégis csak jönnek, az anyag­szállítóknál pedig az építtető váratlan elutazása, szintén türelmet eredményez. Sietni kell, a terminus és a pönálé hajt! Végre a ház kész, a lakhatási engedély megvan, a lakók beköltöznek, az első negyedévi bért kifizették. A számlák elkészítése, azok revideá­­lása, időt igényel, az iparosok részéről türelmet vár. Mindez megvan. A hetek, néha a hónapok múlnak és közben fur­csa hírek keringenek. Az építtető el­adta a házat és már az új tulajdonos nevén van, a vételárat az építtető fel­vette a vevőtől. Csak éppen az építész honoráriuma, meg az iparosok járandó­sága nem nyert teljes kiegyenlítést. Az iparosok a tervező és művezetőhöz sza­ladgálnak, járandóságuk kiutalásáért, ez sietve revideálja a számlákat, adja az utalványokat, az iparosok szaladnak az építtetőhöz, múlik az idő, amíg egymás­ra találnak az iparosok és egymásnak félve, bátortalanul panaszkodnak, míg­nem lassan kialakul a kép. Látják, hogy „beleestek“ a slamasztikába. Mit lehet tenni? Perelni! Fedezete az építtetőnek nincsen,, de azért perbeszáll. Tagad. Nem is ismeri a felpereseket. Hónapok, évek múlnak, a perköltség szaporodik, az anyagkereskedőket fizetni kell, perek innen is, közben az iparos tönkremegy. A „Bauschwindler elvégezte pusztító munkáját, így volt ez régen, kevés kivétellel másként. Legfeljebb variálódott a dolog és a trükkök különböztek. A lényeg az építési csalás és az építőiparos tönkre­menetele volt. Az építőiparosok, sok évi tapasztalat után és az elszenvedett kudarcoknak és károknak szégyenkezve elhallgatása mellett, de az eseteknek szaporodása után mégis bevallásával, kezdtek észre­­terni és az építési követelések biztosí­tását követelni. Akkoriban azonban az építőiparo­sok egy emberként állottak ki a maguk szövetségében, nem egymás ellen hadakozva, egymás erejét gyengítve, hanem egymást támo­gatva a közös cél elérésének reményében, de legalább is ennek érdekében vállvetve, hogy sorsukon javítsanak. Nem, akadt kormányzat, amely ezt a kérdést dűlőre vinni merte volna. Hiába hivatkozott a Magyar Építőiparosok Országos Szövet­sége, számtalan köz- és vándorgyűlésén arra, hogy az építőipari követelések biztosítása kérdésében Németországban már mégis konszolidált és valamennyire elfogadható viszonyok vannak, legalább azokat ültessék át ide. Nem történt semmi. Kitört a háború, az ilyen bagatell ügyek lekerültek a napirendről, mígnem most, a világégés megindulta után 22 esztendővel, az a kísérlet jelentkezik, amely a kérdést, az említett miniszteri rendelettel kívánja megoldani Úgy lát­szik, csak amolyan mellékes részletkér­désként, amely a többi között, a­z c pontban elfér. Mégis, ne zúgolódjunk. Eddig a kísér­letig, sok évtizeden át jutott el az épí­­tőiparosság, hacsak annak egy része is, az alvállalkozói. Azt azonban meg kell mondani, hogy az úgynevezett „alvállalkozói“ követe­lések biztosításával egyidőben és álta­lánosan kell megoldani, az építőipari mindennemű követelések biztosítását is, mert amint a múltból idézett példa mu­tatja, az „alvállalkozók“ bizony nem mindig csak „alvállalkozókként“ mű­ködnek, hanem igen gyakran, sőt, gyak­rabban, mint „fővállalkozók“ is. Nem helyes, a generális rendelkezés helyett, csak részmegoldással kísérle­tezni, hanem bátran belevágva a kér­désbe, azt egészen megoldani szükséges. De nem is érthető, a félmegoldásra irá­nyuló szándék. Miért kell csupán az egyik részét az iparosságnak védelem­ben részesíteni és azzal a rejtettnek lát­szó szándékkal, hogy kimondjuk, az úgynevezett „fővállalkozó ellen kell védeni az alvállakozót és nem a­z épí­tőiparosokat a „Bauschwindler“ építési csalókkal szemben, legyenek azok akár úgynevezett „fővállalkozók , akár ma­guk az építtetők is. Mi lehet az oka annak, hogy törvénytervezet készül, amely csak kivételesen az „alvállalko­zót“ kívánja védeni? Ne kutassuk, hogy minő rejtett erők azok, amelyek a törvénytervezetbe az in­tézkedésnek ezt az alakját, igyekeztek bejuttatni. De mégis az egészből az látszik kitűnni, mintha az iparosság egyik része, igyekeznék a másikkal szemben a maga számára előnyösebb helyze­tet teremtetni, tehát kivételes állapotba jutni. Mintha az iparosegység, a közös sors, nem járná át az iparos lel­keket, mintha ismét éket akarnának verni az iparosérdekeltségek soraiba? Nem tud­juk. De ez a látszat és ez ellen az építő­­iparosságnak egyöntetűen kellene tilta­koznia és mindenkire egyenlősen kiter­jedő és minden csalóval szemben kivétel nélkül megfelelő védelmet biztosí­tania.­­ Ha az építőiparosságnak az építőipari követelések biztosíttatlanságából eredő erre a sebern és fájdalmára. végre sok évtizedes küzdelem után mégis haj­landó a kormányzat, orvosszert nyúj­tani, akkor ezt kivétel nélkül minden építőiparosra egyenlő érvényűnek kell követelni és a részmegoldással nem sza­bad megelégedni. Az építőipari követelések biztosítása olyan jogi kérdéskomplekszum, amely csakis generálisan oldható meg. Itt félre kell tenni minden rejtett szándékot, minden szétválasztó tö­rekvést és minden külön érdek­­kielégítést! Adja az Isten, hogy az 1937-es esz­tendő, éne a sok évtizedes sérelemre is meghozza a tökéletes gyógyító­­rt! SOMORI BÉLA lal­­ás padlóburkolási vállalat ETERNIT falburkolatok BUDAPEST, VI., Gr. ZICHY JENŐ-U. 37. Telefon: 1-198­81. ETERNIT-CSÖVEK Dolgozzunk Citadur tatai bauxitcementtel! Részletes ismertetést és ajánlatokat küld a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat BUDAPEST, V., Zoltán­ utca 2

Next