A Fa, 1946 (2. évfolyam, 1-21. szám)

1946-02-01 / 2. szám

Több fát az országnak! (R. M.) „Ljesznaja Pramislenaszty”, a Moszkvában megjelenő nagyterjedelmű, falap (a címe magyarul „Erdei-ipar”) minden sorával, közleményével a tervszerű, gondos felkészültséget, a magas fokig ésszerűsített fahasználatot propagálja. Szovjet-Oroszország a racionalizálást, a többtermelést és szaknevelő törekvéseket a legnagyobb mértékig felkarolja s a falap célja épen az, hogy ezt a munkát és ennek eredményeit a szakmabeliek széles körében hozzáférhetővé tegye. Módunkban áll — a hatalmas oroszországi laptársunk előzékenységéből —ezeket az érdekes és tanulságos cikkeket olvasóinkkal megismertetni, miáltal reméljük, hogy kartársaink szakmai tájékozottságát rendkívüli mértékben kiegészíthetjük. * „TÖBB FÁT AZ ORSZÁGNAK” mondja a címében a lap első cikke, mely a 25 éve folyó erdőipari tervgazdálkodásról számol be. 1920-ban maga Lenin teremtette meg a faipar alapvető létfeltételét, midőn a III-ik Munkáskongresszuson a víziszállítás reménytelennek látszó ügyét a programmja élére állította. Míg előző éviben 18 millió m3 erdei fakészletből csak a fele érkezett le, mert a többi odafagyott a folyókban. 1920-ban, minden nehézség ellenére, a termelt 32 millió m3-ből 28 millió a rendeltetési helyére megérkezett s az ipari vállalatok teljes faellátását biztosították. Az eltelt 25 év alatt 1,100 millió köbméter fát szállítottak le vizi uton, amit egyébként lehetetlen lett volna megoldani. 1913-ban 26 ezer rubelt szántak a viziszállítás megszervezésére, de a Szovjet ötéves tervei során milliókat költöttek erre évente és a hydrotechnikai gépek és berendezések ezrei útján tökéletesítették a viziutakon történő szállítást. Sztálin ötéves tervei alatt az erdeiipar hatalmasan felvirágzott. A primitív, kultúrálatlan módszereket technikusok és konstruktőrök legmodernebb eljárásai váltották fel, mindenütt a birodalomban. A tudományos kutatás és kísérleti eredmények pedig tág lehtőségekhez jutottak s a gépesítést mindenütt bevezették. A A F As Állami erdőgazdaságunk üzemfiesitése v . Irtaeíjhrrai Ervin min. tan. a Földm. Min. erdészeti főoszt. h. vezetője. A 600/945. M. E. földbirtokreform rendelet, mely azóta a nemzetgyűlés határozata alapján törvénycikké vált, úgy intézkedik, hogy a mezőgazdasági ingatlanokat a földmíves nép kezébe adja, az erdőbirtokokat ellenben az állam tulajdonába utalja. E rendelkezés feltétlenül indokolt, mivel az erdőbirtok kezelésénél a tartamosság elvét kizárólag az állam képes kellő eréllyel képviselni. A mezőgazda saját magának vet, vetését egy éven belül le is aratja. Az erdőgazda vetésének eredményét csak 100 év múlva élvezheti, amiből önként következik, hogy az erdőgazdaság kezelésére az állam a legalkamasabb. Fentiek következményeképen egy óriási erdőbirtok van kialakulóban, melynek kezelésére megfelelő szervet hívott életre a most megjelent kormányrendelet, Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek név alatt. A nemzeti kormánynak ez a rendelete 1945. dec. 23-án került közzétételre a hivatalos lapban 12.120/1945. M. E. számmal, az állami erdőgazdálkodás hasznosabbá tétele és ezzel kapcsolatban az állami erdőgazdálkodás átszervezése tárgyában. Erdőségeink a nemzeti vagyonnak igen tekintélyes részét alkotják. Az eddigi 90.000 kh. állami erdő közel 1.650.00 kh. erdőre fog felszaporodni. Nem közömbös tehát, hogy e nemzeti vagyon hogyan állítható az általános emberi jólét szolgálatába. E nagybirtok Üzemszerű és gazdaságos kezelésére az állami gépezet nem látszott megfelelőnek. Az állam főleg irányításra van berendezve. Üzemszerű kezelésre kevésbé. Ezért az állam külön bejegyzett termelési és értékesítési céget szervezett és arra bízta e nagykiterjedésű erdőbirtokának kezelését. így, ennek működése kellően rugalmas, mentes az állami bürokratizmus elkerülhetetlen nehézségeitől és akadálytalanul szolgálhatja azokat a célokat, amelyeknek megvalósítására létesült. Erdőgazdaságunk a múlt rablógazdálkodása következtében holdanként most mindössze 0,7 m3 faanyagot hoz, a rendesen elérhető holdanként 3 m3-es fahozammal szemben. Ezt a kívánatos állapotot természetsen nem lehet azonnal elérni, de annak előfeltételeiről sürgősen gondoskodni kell, még mielőtt nemzeti vagyonunk tekintélyes része a végső kizsaroltság állapotába kerül. Ezért az alakulandó szervezetnek igen nagy erdőfelújítási és erdőállomány gyarapítási feladatokat kell megoldania. Hogy ez a kérdés mennyire fontos, annak érzéketetésére álljon itt figyelmeztetésül, hogy ha erdőinket a jövőben is a mostanihoz hasonló ütemben használnánk ki, 12 év alatt összes élőfakészletünk elfogyna és minden kitermelés hosszú évtizedeken keresztül szünetelne. A szervezet feladata nemzetgazdasági szempontból, a faszükséglet minél nagyobb mérvű biztosítása lesz. További feladata a belső termelés szakszerű fokozásával a fabehozatal csökkentése, ami külkereskedelmi mérlegünk szempontjából igen nagy jelentőségű. Az állami erdőgazdaságban minden társadalmi réteg osztatlanul és egyaránt érdekelve van, mivel termelvényei közellátási célokat szolgálnak. Nem szükséges itt egyébre hivatkozni, mint pl. a pékek tüzifaellátására. Ha nincs fa, nincs kenyér sem. Azért, ha e szerv célkitűzéseit el fogja érni, ebből mindenkire egyaránt csak előny fog származni. Úgy ez a körülmény, mint a kizárólagos állami tulajdon fenntartása biztosítékai az új szerv demokratikus jellegének. Szociális jellegű lesz pedig azáltal, hogy a túlhajtott árpolitika és leszorított munkabérek módszere helyett, a szakértelem és gazdaságosság fokozásával fog céljai elérésére törekedni. Az új szerv létrehívásától remélhető, hogy ez a nagy állami üzem már a legközelebbi jövőben hatásosan kapcsolódhat be a közellátásba, feladatait pedig az állam anyagi erejének igénybevétele nélkül önmaga képes megoldani. E rendelettel egyidejűleg az erdészeti igazgatás is módosításra szorul, főleg takarékossági és célszerűségi okokból. Minden kilátás megvan arra, hogy állami erdőségeink üzemesítése kereskedelmi és ipari téren is érezhető javulást hoz és ennek úgy a fás szakma, mint a gazdasági élet egyéb ágazatai csak előnyeit fogják tapasztalni.