A Fa, 1946 (2. évfolyam, 1-21. szám)

1946-02-01 / 2. szám

mostani háború alatt kiváló szolgálatot tett a víziszállítás több száz hajóból álló flottája is. TÖBB FÁT AZ ORSZÁGNAK! Ma Oroszországban is, mint mindenütt ez az ipari termelés és újjáépítés jelszava. * A. V. Moroszov, akadémikus, beható ta­nulmányokat közöl az erdei kiszállítá­sokról. Birodalmi viszonylatban, az 1 m3 kiszállított faanyagra eső önköltségek egybevetése után megállapítja, hogy a­­keskenyvágányú gőz vagy motor vasút­tal 2—8 szorosan olcsóbban lehet a fát lehozni, mint akár lóvasúttal, autókkal vagy traktorokkal. Minthogy eddig csak a lehozott fa 1/3 része került ilykép szál­lításra, a Szovjetkormány — a kutatási eredmények alapján — elrendelte, hogy mindenütt gőz vagy motoros vontatású keskenyvágányú erdei kiszállításra töre­kedjenek. Évi 100 millión felüli megtaka­rítást jelent a Szovjetbirodalomnak ez a gazdaságkutató megállapítás. * Jelentős probléma Oroszországban is a lóhiány miatt az erdei termelvények ki­­közelítése. Korszakalkotó újítást jelent ezért V. G. Germanov megoldása, mellyel a Csuvasz köztársaság nagy­ kiterjedésű erdőtermelései­ben lehetővé tette, hogy te­herautókat vagy a traktorokat közelítésre igénybe vehessék. Mély talajon vagy hó­ban is kitűnően bevált ez a módszer s ezért lapunk legközelebbi számában egész terjedelmében ismertetni fogjuk, hasonló nehézségekkel sújtott hazai fakitermelé­sünk előmozdítása érdekében. A tűzifa szállítási igazolványok érvényessége tárgyában a Kereskedelmi Minisztérium közleményt juttatott el la­punkhoz. E szerint 1846. január hó 1 -től kezdve az újfajta alakú szállítási igazol­ványok lesznek kizárólagosan érvényesek, tekintet nélkül arra, hogy a régi szállí­tási igazolványok esetleg fenti időpont­nál későbbi lejárattal kerültek kiállításra. A szállítási igazolvány-kötelezettség idő­leges szüneteltetéséről és jelenlegi P 60.000.0/g elszámolási áráról nincsen szó, mert ily értelmű rendelkezés még nem jelent. (Múlt számunkban ugyan­ezen tárgyban közölt híradásunkat, annak 1. és 2. pontja tekintetében a Kereske­delmi Minisztérium fenti helyesbítésével kell szakmánknak tudomásul vennie.) Vadászi Béla MÁV műszaki tanácsos, lapunk­­kitűnő szakcikkírója, a vagyon­­újjáépítés terén elért eredményeiért az Orsz. Iparegyesület érmét és kitüntető oklevelét kapta meg. Évfordulón írta: Dr. Kálnay György. Faiparunk érzékeny veszteségeket szenvedve indult el a múlt tél utóján újjáépülésének homályosan derengő hajnala felé. Értékes berendezései sú­lyosan megtépázva, készletei elszál­lítva, munkáskezei megtorpanva - mégis az ország újjáéledésében rögtön mi kerültünk az élre. Hidakhoz, a köz­lekedés eszközeihez, a helyreállítás minden neméhez, a legkisebb üzlet­portáltól a középületek használhatóvá tételéig a legtöbb kívánsággal bennün­ket kerestek fel a gyors segítség cél­jából. Az általános kérés elől sehol nem zárkózott el a faipar, mert amint lehetett, a tulajdonosok és a munká­sok a gépeket elindították, dolgoztak, ki-ki a maga szerepének megfelelően. Jellemző példának említjük, hogy az egyik pesti sálagyár a január 16-áig történt felszabadulását követően már január 19-én üzembehelyezte gépeit újjáépítési célokra, együttartott mun­kavállalóit megszakítás nélkül fizette, átmentett fakészleteivel pedig jelentő­sen hozzájárult a Margit-híd gyors el­készítéséhez. Közel egy év múlt el azóta, hogy az országban elkezdődhetett a termelő munka. Ha megvonnánk a párhuza­mot az egyes termelési ágzatok (me­zőgazdaság, ipar, bányászat, stb.) kö­zött abban a tekintetben, hog­y mily fokig állították helyre ez idő alatt a munkafeltételek normális színvonalát, úgy ezt a gazdaságkutató próbát jó eredménnyel állanánk meg. Az ország határain belül maradt kb. 150 faipari gyárüzem ugyanis elkövetett minden lehetőt, hogy ha még éll károsultan és lecsökkentett foglalkoztatottsággal, azonban nemzetgazdaságilag haszno­san és racionálisan dolgo­zhasson. Ez megnyilvánult többek közt az előállí­tott­ javak értékálllóságában, a munka­­vállalók mun­kafeltételeinek állandó ja­vításában, stb. Tudjuk jól, hogy az újjáépítés még sokáig­ rendkívülit fog követelni a fa­ipartól. Minthogy immár reális pénz­ügyi helyzet elé nézünk, az épület­­helyreállítások, ipari szükségletek, me­zőgazdasági felszerelések s a kivitel megannyi faárut (deszkát, enyvezett le­­mezeket, szerszámot, bútort, stb., stb.) fog igényelni tőlünk, melyeket más egyébbel pótolni nem lehet. A kívánt teljesítmény elérése elsősorban nyers­­anyagellátási kérdés, de attól is függ, hogy biztosíttatnak-e a faipar saját új­­jáépüléséhez szükséges előfeltételek. Maguk a faipari vállalatok a legjobb kötelességérzetről tettek bizonyságot, midőn anyagigényeik részbeni fedezé­sét erdőtermelő munkájukkal elősegí­tették. Szükséges, hogy a behozatal s a hazai készletek felhasználásának irá­nyítása során - a közlekedésnek egyébként a faipar által is erősen tá­mogatott helyreállítása mellett - a jo­gos kívánalmaink ne kerüljenek hátrá­nyosabb megítélés alá. Fűrészeinken kezd­ve, egészen a hajlított bútor vagy játékárugyárainkig nem nélkülözhető és nem helyettesíthető termékeket ál­lítunk elő. Az ország ipari, mezőgaz­dasági, kisipari, kereskedelmi és kül­kereskedelmi áruszükségletében gyárt­mányaink hiánya az újjáépülés súlyos visszaesését idézné elő és így a közle­kedés, bányászat és mezőgazdaság ál­tal elért helyzetjavulás egymaga a ki­tűzött nemzeti célt, az ország egyete­mes talpraállítását, kivívni nem tudná. A faipar tehát, midőn több fát és munkája megértő támogatását kéri, saját újjáépülésével nem csupán a a nemzetgazdaságunk hasznos pilléreit rakja le, hanem egyúttal gondoskodik minden más termelési tényező számára a nélkülözhetetlen újjáépítő eszközök jelentős részének előteremtéséről is. folyamat miatt a gazdasági viszonyok változásával, a válságokkal kapcsolatos veszteségek a termelőt sújtják legérzéke­nyebben. A jelen, kb. nyolc év óta mutat­kozó egyre fokozódó faanyagkereslet ide­jén könnyen elfeledjük, hogy az árak gazdasági konjunktúrák böjtjén lefelé is tendálhatnak. Néhány adat: A huszas évek elején a kárpátaljai tüzifaárak helyt vágón feladóállomás, a cseh korona zürichi j­egyzésének emelkedése következ­tében az előző évek árának­­kb. egyhar­­madára estek le. 1932-ben a tölgydongát d­­f.- Marseille m3-ként 1000 fr. frankért adták el, a következő évben már csak 650 fr. frankért. Elképzelhető mit jelent e katasztrofális árzuhanás az erdei ra­kodón tároló, előző években kitermelt anyagnál. Az erdőtermelésről írta: Kronberger Ödön. A fa­szakmai tevékenységnek minden időben legnehezebb ágazata az erdőter­melés. Rengeteg­­ gondot, fáradozást je­lent, különösen­ hegyi terepen, kiterjedt erdőtermelés vezetése, ellenőrzése. Az időjárás imperatív mód­on avatkozik be a munkafolyamatba. Tartós eső, szélvi­har sokszor megbénítja az erdei munkát, nagy havazás hónapokig megakadályoz minden közlekedést, termelést. Pedig a termelő m­unka mindig sürgős. Mint üzleti vállalkozás az erdőtermelés — minden egyéb faszakmai üzletággal szemben — a tőke legnagyobb fokú lekö­töttségét igényli. A­­hosszú lebonyolítási

Next