A Fa, 1946 (2. évfolyam, 1-21. szám)
1946-02-01 / 2. szám
mostani háború alatt kiváló szolgálatot tett a víziszállítás több száz hajóból álló flottája is. TÖBB FÁT AZ ORSZÁGNAK! Ma Oroszországban is, mint mindenütt ez az ipari termelés és újjáépítés jelszava. * A. V. Moroszov, akadémikus, beható tanulmányokat közöl az erdei kiszállításokról. Birodalmi viszonylatban, az 1 m3 kiszállított faanyagra eső önköltségek egybevetése után megállapítja, hogy akeskenyvágányú gőz vagy motor vasúttal 2—8 szorosan olcsóbban lehet a fát lehozni, mint akár lóvasúttal, autókkal vagy traktorokkal. Minthogy eddig csak a lehozott fa 1/3 része került ilykép szállításra, a Szovjetkormány — a kutatási eredmények alapján — elrendelte, hogy mindenütt gőz vagy motoros vontatású keskenyvágányú erdei kiszállításra törekedjenek. Évi 100 millión felüli megtakarítást jelent a Szovjetbirodalomnak ez a gazdaságkutató megállapítás. * Jelentős probléma Oroszországban is a lóhiány miatt az erdei termelvények kiközelítése. Korszakalkotó újítást jelent ezért V. G. Germanov megoldása, mellyel a Csuvasz köztársaság nagy kiterjedésű erdőtermeléseiben lehetővé tette, hogy teherautókat vagy a traktorokat közelítésre igénybe vehessék. Mély talajon vagy hóban is kitűnően bevált ez a módszer s ezért lapunk legközelebbi számában egész terjedelmében ismertetni fogjuk, hasonló nehézségekkel sújtott hazai fakitermelésünk előmozdítása érdekében. A tűzifa szállítási igazolványok érvényessége tárgyában a Kereskedelmi Minisztérium közleményt juttatott el lapunkhoz. E szerint 1846. január hó 1 -től kezdve az újfajta alakú szállítási igazolványok lesznek kizárólagosan érvényesek, tekintet nélkül arra, hogy a régi szállítási igazolványok esetleg fenti időpontnál későbbi lejárattal kerültek kiállításra. A szállítási igazolvány-kötelezettség időleges szüneteltetéséről és jelenlegi P 60.000.0/g elszámolási áráról nincsen szó, mert ily értelmű rendelkezés még nem jelent. (Múlt számunkban ugyanezen tárgyban közölt híradásunkat, annak 1. és 2. pontja tekintetében a Kereskedelmi Minisztérium fenti helyesbítésével kell szakmánknak tudomásul vennie.) Vadászi Béla MÁV műszaki tanácsos, lapunkkitűnő szakcikkírója, a vagyonújjáépítés terén elért eredményeiért az Orsz. Iparegyesület érmét és kitüntető oklevelét kapta meg. Évfordulón írta: Dr. Kálnay György. Faiparunk érzékeny veszteségeket szenvedve indult el a múlt tél utóján újjáépülésének homályosan derengő hajnala felé. Értékes berendezései súlyosan megtépázva, készletei elszállítva, munkáskezei megtorpanva - mégis az ország újjáéledésében rögtön mi kerültünk az élre. Hidakhoz, a közlekedés eszközeihez, a helyreállítás minden neméhez, a legkisebb üzletportáltól a középületek használhatóvá tételéig a legtöbb kívánsággal bennünket kerestek fel a gyors segítség céljából. Az általános kérés elől sehol nem zárkózott el a faipar, mert amint lehetett, a tulajdonosok és a munkások a gépeket elindították, dolgoztak, ki-ki a maga szerepének megfelelően. Jellemző példának említjük, hogy az egyik pesti sálagyár a január 16-áig történt felszabadulását követően már január 19-én üzembehelyezte gépeit újjáépítési célokra, együttartott munkavállalóit megszakítás nélkül fizette, átmentett fakészleteivel pedig jelentősen hozzájárult a Margit-híd gyors elkészítéséhez. Közel egy év múlt el azóta, hogy az országban elkezdődhetett a termelő munka. Ha megvonnánk a párhuzamot az egyes termelési ágzatok (mezőgazdaság, ipar, bányászat, stb.) között abban a tekintetben, hogy mily fokig állították helyre ez idő alatt a munkafeltételek normális színvonalát, úgy ezt a gazdaságkutató próbát jó eredménnyel állanánk meg. Az ország határain belül maradt kb. 150 faipari gyárüzem ugyanis elkövetett minden lehetőt, hogy ha még éll károsultan és lecsökkentett foglalkoztatottsággal, azonban nemzetgazdaságilag hasznosan és racionálisan dolgozhasson. Ez megnyilvánult többek közt az előállított javak értékálllóságában, a munkavállalók munkafeltételeinek állandó javításában, stb. Tudjuk jól, hogy az újjáépítés még sokáig rendkívülit fog követelni a faipartól. Minthogy immár reális pénzügyi helyzet elé nézünk, az épülethelyreállítások, ipari szükségletek, mezőgazdasági felszerelések s a kivitel megannyi faárut (deszkát, enyvezett lemezeket, szerszámot, bútort, stb., stb.) fog igényelni tőlünk, melyeket más egyébbel pótolni nem lehet. A kívánt teljesítmény elérése elsősorban nyersanyagellátási kérdés, de attól is függ, hogy biztosíttatnak-e a faipar saját újjáépüléséhez szükséges előfeltételek. Maguk a faipari vállalatok a legjobb kötelességérzetről tettek bizonyságot, midőn anyagigényeik részbeni fedezését erdőtermelő munkájukkal elősegítették. Szükséges, hogy a behozatal s a hazai készletek felhasználásának irányítása során - a közlekedésnek egyébként a faipar által is erősen támogatott helyreállítása mellett - a jogos kívánalmaink ne kerüljenek hátrányosabb megítélés alá. Fűrészeinken kezdve, egészen a hajlított bútor vagy játékárugyárainkig nem nélkülözhető és nem helyettesíthető termékeket állítunk elő. Az ország ipari, mezőgazdasági, kisipari, kereskedelmi és külkereskedelmi áruszükségletében gyártmányaink hiánya az újjáépülés súlyos visszaesését idézné elő és így a közlekedés, bányászat és mezőgazdaság által elért helyzetjavulás egymaga a kitűzött nemzeti célt, az ország egyetemes talpraállítását, kivívni nem tudná. A faipar tehát, midőn több fát és munkája megértő támogatását kéri, saját újjáépülésével nem csupán a a nemzetgazdaságunk hasznos pilléreit rakja le, hanem egyúttal gondoskodik minden más termelési tényező számára a nélkülözhetetlen újjáépítő eszközök jelentős részének előteremtéséről is. folyamat miatt a gazdasági viszonyok változásával, a válságokkal kapcsolatos veszteségek a termelőt sújtják legérzékenyebben. A jelen, kb. nyolc év óta mutatkozó egyre fokozódó faanyagkereslet idején könnyen elfeledjük, hogy az árak gazdasági konjunktúrák böjtjén lefelé is tendálhatnak. Néhány adat: A huszas évek elején a kárpátaljai tüzifaárak helyt vágón feladóállomás, a cseh korona zürichi jegyzésének emelkedése következtében az előző évek áránakkb. egyharmadára estek le. 1932-ben a tölgydongát df.- Marseille m3-ként 1000 fr. frankért adták el, a következő évben már csak 650 fr. frankért. Elképzelhető mit jelent e katasztrofális árzuhanás az erdei rakodón tároló, előző években kitermelt anyagnál. Az erdőtermelésről írta: Kronberger Ödön. A faszakmai tevékenységnek minden időben legnehezebb ágazata az erdőtermelés. Rengeteg gondot, fáradozást jelent, különösen hegyi terepen, kiterjedt erdőtermelés vezetése, ellenőrzése. Az időjárás imperatív módon avatkozik be a munkafolyamatba. Tartós eső, szélvihar sokszor megbénítja az erdei munkát, nagy havazás hónapokig megakadályoz minden közlekedést, termelést. Pedig a termelő munka mindig sürgős. Mint üzleti vállalkozás az erdőtermelés — minden egyéb faszakmai üzletággal szemben — a tőke legnagyobb fokú lekötöttségét igényli. Ahosszú lebonyolítási