A Fa, 1947 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1947-01-31 / 1-2. szám

Budapest 1947. január 31. * III. évfolyam 1.-2. szám A FAGAZDASÁGI KUTATÓ ES SZAKISMERTET!) KÖZPONT JELENTÉSEI Termelés és tőkehiány BARLAI ERVIN: Óvatosan és gondos mérlegeléssel pró­bálgattuk a szavakat az elmúlt hónapok­ban, amikor a tüzifakérdésről volt szó. Kiszámíthatatlan volt, hová vezetnek a gazdasági változások esetlegességei. A A MÁLLERD a kezdet első nehézségei­vel küzködve máról-holnapra ott állt, hogy magára vállalja az ország tüzi'fa- ellátásának megszervezését. Amikor ősz elején a termeléseket be kellett állíta­nunk, még a forintstabilizáció első idő­szakánál tartottunk. Kínos pénzszűkével küzdött az állami gazdálkodás éppen úgy, mint a magángazdálkodás. Még nem alakult ki az új munkafegyelem. Az infláció pénzügyi forgószele elsöpörte a beruházásoknak még a lehetőségeit is. Nem volt megközelítően sem elegendő lovunk és teherautónk. És most mégis elmondhatjuk, alig négy hónappal ké­sőbb, hogy a lehetetlen megkísérlése si­került! Megnyertük a tűzifa, aiát! Csak -i:'S rül kell nézni a fővárosban és láthatjuk, hogy a MÁLLERD termelési politikája megoldotta azt, ami szeptember elején még szinte lehetetlennek látszott: tűzifa- vonalon nincs hiány, a háztartások, a tűzifára utalt iparágak, elsősorban a pékségek, az intézmények ellátása zavar­talan. De-mindennél ékesebben beszélnek a számok. Nagybudapest ellátására _4‘0.Cí(K> vágón tűzifát állítottunk be az 1(946—47-es idényre. A főváros vezetői óvatosságból a tüzifajegyek konstrukció­ját úgy építették fel, mintha csak 24.000 vágón tűzifára lehetne számítaná és az első tervek szerint december vé­géig csak a tüzifajegyek felét lehetett volna beváltani. Ezzel szemben csak de­cember végéig több mint 30.000 normál vágón tűzifa futott be Budapest részére és jelenleg 36.000 vágón körül tartunk. A tüzifajegyeket részben teljes mennyi­ségben váltották be és ma már sokszor a szénjegyeket is tűzifára váltják be. Nyilvánvaló tehát, hogy április végéig nem a 40.000 vágón, hanem a várható 55.000 vágón körüli felhozatal csaknem békebeli színvonalú tüzifaellátást bizto­sít Budapestnek és lehetőséget ad arra, hogy a következő idényre megfelelő mennyiségeket tartalékoljunk.. Nehézségek csupán szórványosan mu- : tatkoztak, főleg a fában szegény alföldi vidékek városainak tüzdfaellátása terén, j De remélhetjük, hogy ezeket a bajokat | is mihamarabb áthidaljuk. Máris történt intézkedés, hogy az itt-ott mutatkozó fa­hiányt kellő mennyiségű tűzifának oda- irányításával enyhítsük. Arra természe­tesen nem vállalkozhatunk, hogy a hiányzó mennyiségeket pótoljuk, de amit lehetett az erdőgazdasági vonalon, azt j megtettük. Kétségtelen, hogy ebből a munkából a ; magánvállalati fatermelők is igen szépen kivették részüket. A MÁLLERD és a magánvállalati termelők együttműködése ‘ nagyban-egészben kitűnően bevált. A további feladatok adva vannak. Fa- "azdálkodásunk jövője szempontjából mindenné! fontosabb, hogy a mű fa kiter­melési százalékot minél erőteljesebben feljavítsuk. Ezidőszerint a MÁV. újjá­építési munkálataihoz szükséges jebmtéj kény talpfamennyiség kitermelése áll a problémák előterében. De nem feledkez­hetünk meg közben az állandó bányafa- termelésről sem. Most már ott tartunk, hogy egyre következetesebb tervszerűség­gel igyekszünk gondoskodni a bútorgyár­tás, az esztergályosipar, a kádáripar műfaszükségletéröl is. A következő idők­ben egész bizonyosan fokozottabb igé­nyekkel fog jelentkezni az építkezési ipar, amint az erőteljesebb lakásterme­lés ismét megindulhat. Nem hagyjuk figyelmen kívül a gyufagyárak szükség­leteit sem és erre a célra 9000 m3 nyár­farönk kitermelését vettük tervbe. De a termelésnél nem kevésbbé fontos a MÁLLERD számára az erdősítések ügye. Az őszi erdősítések 18.000 kát. hol­dat tettek ki és tavaszra még ennél is szélesebbkor!!, erdőtelepítésekre készü­lünk. * Mihelyt az Üzem termelési és erdőfel­újítási munkája biztos mederbe terelő­dik, hozzákezdünk a minőségi termelés feladatainak megoldásához is. Ugyanúgy, mint a mezőgazdaságban, az erdőgazdál­kodásban is az iparosítás biztosíthatja csak az egészséges fejlődést és a teljes­értékű nemzetgazdasági jövedelmezősé­get. Gyümölcsöző erdőüzem el sem volna képzelhető az erdei termékek minél sok­oldalúbb ipari feldolgozása nélkül. Itt is az alapfeltétel a kitermelt faanyag műfaszázalékánalk feljavítása. Ha nem áll rendelkezésünkre elegendő műfa, akkor a kisebb mennyiség ipari feldolgozása is csak irracionálisán szűk keretek közt mozoghat. Semmiesetre sem érhetjük be a 12—16 százalékos mű fakihasználás sál, mert ez tulujdonképjn értékeinknek el­herdálását jelenti. Itt tehát rendkívüli szép és valóban erdőmérnökökhöz méltó feladatok várnak a MÁLLERD szak­embereire. Ezen kérdés további fejlemé­nyeiről a FAKUTATÓ KÖZPONT je­lentéseiben részletesen fogunk beszá­molni. A következetes értéktermelés további állomása azután az lehet, hogy igyek­szünk majd erdei termékeinket nemcsak nyersanyagként, hanem minél több munkaerő befektetésével értékesíteni. Itt kapcsolódik erdőgazdaságpolitikánk az általános kereskedelempolitika irányvo­nalaihoz. Meg kel l teremtenünk a harmo­nikus párhuzamosságot a fagazdálkodás és külkereskedelmünk között. Egyfelől szakítani fali az exportpolitikai beállí­tottsággal és át keli térnünk a fa vonalán az importpolitikára. Tehát nyersfában, tűzifában, tömegáruban behozatallal kei védelmeznünk a túltermeléstől erdősé­geinket. Néhány esztendős pihenőhöz, lé­legzetvételhez kell juttatnunk erdőgaz­dálkodásunkat, hogy elindulhasson azon az úton, amelyen helyrehozhatja az ’.el­múlt évtizedek mulasztásait és kénytelen erdőrombolásait. Másfelől viszont lehe­tővé kell tennünk, hogy éppen a minő­ségi fatermeléssel, a fának korszerűbb ipari feldolgozásával olyan kiviteli ága­zatot építsünk ki, amivel a magyar erdő- és fagazdálíkodás jövedelmezőségét a szűkebbre előirányzott kitermelések idő­szakában is bőségesen biztosíthatjuk. Ehhez a munkájához kér megértést és segítséget a MÁLLERD az állami gaz­dálkodás és a magángazdasági élet min­den érdekelt tényezőjétől. A bányafa és íalpfalermelések bizto­sításával mostanában különösen sokat íoglalkozik a szakma. Az ország kevés kitermelhető faanyagából a legszükse- gesebb választékok szerint hogyan le­het a nagyfokú kívánalmaknak eleget tenni, valóban nem csekély feladatot jelent, hiszen -egyidejűleg -az ország tüzelőanyagellátását is a hazai erdő­iparnak kellett fedeznie. A tüzifaellá- tás szép eredményei általános elisme­rést váltanak ki, azonban itt áll még két súlyos kérdés, mely sürgeíőleg kí­vánja megoldását, az Állami Szénbá­nyák és az Államvasutak bányafa-, ill. talpfaszükségletének előteremtése. Fatermelőink a stabilizáció kezdetén nagyon idejekorán foglak a termelési idény munkálataihoz, amikor úgyszól­ván minden anyagi tartalék nélkül vállalták a sok és nehéz feladat elvég­zését. A fatermelés követeléseinek zá­rolása következtében ekkor már tőké­jüknek jelentékeny részéhez nem tud­lak hozzájutni. Azóta a Gazdasági Fő­tanács átlátta a fatermelők súlyos helyzetét, hajlandónak mutatkozott ter­melési hitelt folyósítani. Ez a lőkepót- lási terv azonban nem valósulhatott meg. A kormány ugyanis eleinte so­káig a pénz szűkítés fenntartását he­lyezte előbbre, később pedig a ha­sonló célból kibocsájtott bankjegyek mennyisége megközelítette az elő­irányzott bankjegyforgalmat. A remélt hitel elmaradása igen érzékenyen érin­tette a falermelöket. Az átmeneti tőke­hiányt a sajátos lendületességével, szakértelemmel, egyéni leleményes­séggel és nem utolsó sorban nagyfokú lelkes munkaszeretettel pótolta a ma­gyar fatermelő és fakereskedő gárda. Hiú reményeknek bizonyult, hogy ezzel a megfeszített szorgalommal túl- I jutottak a fatermelők a tőkekiesés okozta számos nehézségen. Újabban a Magyar Állami Szénbányák vonta- ‘ lőtt fizetési teljesítése szinte döntő ki­hatással lett az egész szakmára és csak fokozza a kínos tőkehiányt. A terme­lők idegen tőkét kényszerüllek segít­ségül igénybe venni, ami őket be nem kalkulálható kamatterhekkel sújtja, - következésképpen nagyon lerontja az amúgy is igen szükreszabott üzlelered- ményt. Ha az Állami Szénbányák ki­egyenlítenék tartozásaikat, ami sok millió forintot jelent, lényegesen és gyorsan enyhülne a falermelők hitel­problémájának súlyossá vált helyzete. Termelés és töke egyensúlyát fenn 1 kell tudni tartani, mivel ellenkező esetben a legnagyobb ügybuzgalom- mal végzett munka is alábbhanyatlik, vagy más irányba fordul. A bányák kedvezőtlen fizetési teljesítményének az lesz a következménye, hogy a ter­melők oly választékokat fognak kény­szerülni termelni bányafa helyett, me­lyekért azonnal pénzt kapnak munká­juk fenntartására. A jelen iőkebizony- lalanság a bányafaellátás és a racio­nális anyaggazdálkodás érdekeit egy­aránt veszélyeztetheti. A másik nagy problémát a talpfa­termelés képezi. Már a múltban bebi­zonyították a magyar fatermelők ráter­mettségüket, midőn a rendkívüli ne­hézségek ellenére is lehetővé tették, hogy a MÁV más országokat felül­múlva tudta helyreállítani vasútvona­lait. A talpfaellátás a belföldi fakiter­melésből semmiképpen sem fedezhető, ezért a külkereskedelmi tárgyalások alkalmával kívánatos lenne a talpfa­behozatal kérdésével széles alapokon foglalkozni. A ialpfalermelés igen fon­tos és fokozottabb teljesítőképességét magasabb munkabérek bevezetésével érhetnénk el legbiztosabban. Ha a munkás a talpfán jól keresne, bizo­nyos, hogy a talpfatermelésre jobban j törekedne, a termelő pedig sokkal na- j gyobbmennyiségü talpfát tudna elő- | állítani. A termelői hasznot is megfe­lelően kellene szabályozni, mivel olt a legeredményesebb a munka, hol az érdekek találkoznak, munkás és fater­melő együttműködése lényegesen se­gítene a mostani állapoton. A faiermelői hitel kérdésében, mint újabb lehetőség merült fel a hitel és export egybekapcsolási formája. A magyar keményfakivitel megindulása egyre időszerűbbé válik, az ország de­vizagazdálkodása szempontjából nagy jelentősége van. Oly elképzelésről van szó, hogy a fatermelők az exportra kerülő anyag után részesülnének hi­telkeretben, ezáltal jelentősen előmoz- dítódna a műfatermelés, melynek kö­vetkezménye a termelés rttás fontos cikkeire kedvező kihatással lenne. Tu­domásunk szerint a Gazdasági Főta­nács foglalkozik már ezzel a kérdéssel. Megvalósítását a fatermelő társadalom legnagyobb örömmel üdvözölné. Sür- getőleg itt az ideje annak, hogy a ma­gyar fatermelők súlyos hitelproblémá­ja orvoslást nyerjen. Szántó Magda Ára: 5 forint Megnyertük az idei tuzifacsatát Kitűnően bevált n MÁLLERD és a magánvnllnlntok együttműködése

Next

/
Thumbnails
Contents