Fehérnemű Tisztitó Ipar, 1936 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
meg, nem azért, mintha ezt az árat megfelelőnek tartaná, hanem egyrészt azért, mert már akadtak olyanok is, akik 45 és 48 fillérért vállalták a kilósruhát, valószínűleg ugyan minden kalkuláció híján , és ezeknek kell alkalmat adni arra, hogy valamennyire megközelítsék először a számítások alapján megállapított termelési és üzemköltségek alapján kialakult árat, másrészt, mert ez azár a legalacsonyabb, tehát a legegyszerűbb feldolgozás és kivitel vállalási árát jelenti, amelynél bármely iparos jogosult — minőségi munkájára gondosabb kivitelére hivatkozással — magasabb áron vállalni, amint ez a vezetőség tudomása szerint elég gyakori is. Ezek után a tagulés a 10 fillér és 50 filléres árat állapította meg olyannak, mint amely a rendkívüli közgyűlés elé terjesztendő, abban a reményben, hogy a legközelebbi jövő az ezúttal minimálisaknak jelzett árakat el fogja tüntetni. A rendkívüli közgyűlés amely november hó 11-én volt a tagülésnek ezt az állásfoglalását tette magáévá és emelte határozattá. A határozat életbeléptetése idejét a közgyűlés az Ipartestület vezetőségére bízta, annál is inkább, mert végrehajtásának egyöntetűségét csak így lehet biztosítani. Ugyanekkor foglalkozott a rendkívüli közgyűlés az alapszabályok módosításával is. E módosítást az tette szükségessé, hogy eddig a forgalmi adó volt a tagdíjkirovás alapja és minthogy a forgalmi adó megszűnt, gondoskodni kellett más kirovási alapról. Az 1932. évi, Vik. t. c. megállapítja a tagsági díj kirovásának alapjául alkalmazható tényezőket. Minthogy ezek közül legigazságosabbnak és vitára legkevesebb alkalmatadónak az mutatkozott, ha az ipartestület a kereseti adót veszi alapul, a rendkívüli közgyűlés ezt el is fogadta és határozattá emelte. Ezzel alkalmazásra kerülnek az 1932. évi, Vili. ,tc. életbelépése után tartott közgyűlésen megállapított díjtételek. A rendkívüli közgyűlés annak a kívánságának is kifejezést adott, hogy az ipartestületi minimáls árakkal kapcsolatban fordítsanak gondot az ipartestelet tagjai a kelmefestők és vegytisztítók által megszabott irányárakra is, mert csak kölcsönös megértéssel biztosítható az egyes testületek által életbeléptetet rendszabályok eredményes keresztülvitee. December hég-én is tartott idést az ipartestület elöljárósága. Ezen az ülésen tudomásul vette az elöljáróság a ta noncvizsgáló bizottságnak az ez évben le- folytatott vizsgálatok alkalmával észlelt alapján kifejezett kívánságait, egyes tanonctartó mesterekkel szemben felmerült panaszokat. Úgy az ipar, mint a tanoncok érdekei figyelembevételével indítványozott rendszabályokat az elöljáróság életbe is lépteti. Ezekkel lapunk más helyén foglalkozunk. Az összes üléseiket Szabó Rezső elnök vezette. , * * * Ehelyen kell hírt adnunk arról, hogy a feldolgozók csoportja is többször értekezletre gyűlt össze, mert a jelenlegi viszonttisztítási árak mellett megállapításaik sezrint, lehetetlenség az üzemet fenntartani, de különösen lehetetlen az üzemi gépek és felszerelések karbantartásáról és pótlásáról gondoskodni. Elhatározták ezért, hogy egységesen rendezik a viszonttisztítási árakat. A csoport megállapodásra is jutott, bár itt is voltak akik túlságosan alacsonynak tartották ezeket. Ez a csoport elhatározásait maga közölte a gyűjtéssel foglalkozó iparosokkal. A nyomor nem oka, hanem eredménye az átrontásnak. írta: Moór Jenő. Az utóbbi félév kézművesipari mozgalmaiban a budapesti kamara jól átgondolt propagandájának eredményeképpen egyre jobban előtérbe nyomulnak azok a problémák, amelyek a kézműves iparosság jobb kenyérkereseti lehetőségeit vannak hivatva megkönnyítetni. Ez a mozgalom, mely a tanító körleveleknek egész során és száznál több kisebb-nagyobb előadáson keresztül juthott el a kézművesiparosság komoly vezetőinek munkaprogramjáig, népszerűen a tisztességes polgári haszon polgárjogáért vívott küzdelem név alatt ismeretes. Nagy örömmel állapíthatjuk meg, hogy igen sok tekintélyes ipartestület már vagy megállapította, vagy komoly előkkészületben tartja a szakmai irányárak kérdését, hogy azok segítségével felvehessék a küzdelmet az árrombolók ellen. Egyik -másik ipartestületünk az irányárakat igen szemléltető formában dolgozta ki, úgyhogy azok nemcsak a legegyszerűbb iparos előtt is érthetőek, hanem alkalmasak arra is, hogy a hatóságok annak alapján, a közmunkák kiírásánál előzetesen tájékozódhassanak a reális vállalati árak felől. És mégis az iparosgyűléseken állandóan felmerül az a panasz, hogy a versenytárgyalások során óriási, több százalékos eltérések mutatkoznak ugyanazon munkára beérkező ajánlatok között és hogy éppen ezen óriási eltérések miatt a munkák odaítélésében nem mindig érvényesül a Közszállítási Szabályzat 4". íjában helyesen megállapított realitás elve. A K. Sz. ugyanis azt mondja, hogy szállításoknál azt az ajánlatot kell valószerűnek (reálisnak) tekinteni, mely a kérdéses cikket a tényleges termelési költség, a szakmában szokásos és megokolt költség (rezsi) és a gazdasági helyzethez viszonyított haszontétel számbavételével megállapított áron ajánlja. A munkálatoknál különös figyelemmel kell lenni még arra is, hogy a valószerűséghez (a realitáshoz) nem elég az ajánlat végösszegének az átlagos számításoknál alkalmazni szokott egységárak alapján kiszámított áraknak megfelelő volta, hanem ezenkívül még az összes egységáraknak is valószerűeknek és a megadott munkabérekkel arányban állónak kell lenniük. Ezekről a szempontokról a kiíró hatóságokat, de magánosokat is legkönnyebben és legelfogadhatóbb módon az egyes szakmák úgy tájékoztathatják, ha a K. Sz. o.g-a alapján a közszállításhoz szükséges anyagok áráról, a munkabérekről, egyébmunkafeltételekről — tehát a termelés önköltségi adatairól is — nyilvántartást vezetnek, ezeknek adatait köztik a gazdasági minisztériumokkal és egyéb kiíró hatóságokkal és a kamarával is, negyedévenként bejelentvén az időközi változásokat. Általánosságban megállapítható, hogy az érdekképviseleteknek ilyen irányú közreműködését a kiíró hatóságok alig vették igénybe, de másrészről megállapít- FEHÉR NEMŰTISZÍTÓ IPAR