Fémiparosok Lapja, 1930 (8. évfolyam, 1-22. szám)

1930-01-23 / 1-2. szám

VIII. évfolyam 1930. január 23­­ — 2. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: HIVATALOS KÖZLÖNYE­K Megjelenik havonta kétszer. Budapest, VI., Liszt Ferenc-tér 7. A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS: BECSEY ANTAL SparleslulfeG ^^8°^'****& dljuk Telefon­szám — _ Aut.286—20. Munkatárs: Dr. RÉVAY ZOLTÁN testületi ügyész Előfizetési díj negyedévre P 320. FÉMIPAROSOK LAPJA A BUDAPESTI BÁDOGOS, SZERELŐ, FÉMNYOMÓ, LEMEZELŐ, RÉZÖNTŐ, BRONZ- ÉS RÉZMŰVES IPARTESTÜLET ÉS A BUDAPESTI FÉMMŰVESEK IPARTESTÜLETE Lesz-e munka? írta: Becsey Antal. Nem tudnék alkalmasabb kérdést intézni az ú­j esztendőhöz, amely az imént köszöntött be, a maga rejtelmes arcával, mint azt, hoz-e munkát? Munkát, amelynek hozadékából telik kenyérre a családnak és telik adóra, az államnak. Annyi bizonyos, hogy a munkaalkalmak szer­zése tekintetében egészen, mások a viszonyok, mint voltak békében. A mi szakmánk sorsa szorosan egybeforrott az építési szakma sorsával. Ez a szakma pedig, — sajnos, — állandóan nagy nehéz­ségekkel küzd; már többször rámutattam a jel­­zálog-kölcsön hiányára és a nehézségeket felidéző okok egész sorozatára. Azzal tisztában kell len­nünk, hogy az építő tevékenység a folyó évben sem fog nagyobb lendületet venni. Egyéb szakma­­bezi munkaalkalmak után kell tehát néznünk. Lapunk múlt évi utolsó számában Farkas Izor kartársunk is rámutat egy ily területre. Megálla­pítja, hogy számtalan város és nagyközség, pláne a falu nélkülözi az egészséges ivóvizet; nincs víz­vezetéke, gázműve, még kevésbé csatornázása. Ő minden faluban szeretne oly törvényes rendszabá­lyokat hozatni, amelyek alapján vízöblítéses be­rendezésekkel, hygienikus fürdőkkel lehetne ellátni a falu népét is. Hát ez, sajnos, nem megy. Sokkal szerényebb kívánsággal járultam én kb. egy évvel ezelőtt a Népjóléti Minisztérium elé. Arra mutat­tam rá, hogy a községeket és falvakat pusztító nép­betegségek, a tuberkulózis és tífusz ellen az első és leg­hatalmasabb védelmi eszköz az egészséges és fertőzés ellen, intézményesen biztosított víz. Hivat­koztam a bajor viszonyokra, amelyeket az elmúlt években ismételten tanulmányoztam. Ott nincs falu, amelynek ne lenne vízvezetéke. Ott a legkisebb bajor paraszt is, tudja, hogy a vízvezeték egészséges, tiszta ivóvize nemcsak az ő egészségének őre, ha­nem döntő tényezője az állattenyésztésnek és a­ tűz­rendészeti szempontoknak. Részletes tanulmányo­kat végeztem arra nézve is, hogy mily legegysze­rűbb technikai megoldásokkal kellene a falu víz­ellátását nálunk is lehetővé tenni, és kimutattam, hogy aránylag nem nagy állami támogatással a falu tudná vállalni az ily beruházások terheit. Min­den igyekezetem megtörött a pénzügyminisztérium álláspontján: az államnak nincs pénze erre a célra. Arról pedig meggyőződtem, hogy a falu népe egy­magában nem bírja a költségeket, különben is iszonyodik mindentől, ami új és pláne újabb terhet is jelent. Pedig azzal tisztában kell lennie mindenkinek, aki a homokba nem dugja a fejét, hogy a­ mai falusi közegészségügyi viszonyokat fenntartani nem lehet. Végzetesen súlyos akadálya városaink és közegész­ségügyünk fejlődésének az, hogy rettenetesen el vannak maradva épen a legelemibb kultúr­igények: a közegé­sségügy vonalán. Nagyobb vidéki vá­rosaink egész sorozata nélkülözi a vízvezetéket. Úgy látszik a régi receptet akarják követni. Eperjes, Pécs, Gyöngyös stb., csak akkor szánták rá magukat a vízvezeték létesítésére, amikor előzőleg éveken át a tífusz tizedelte meg a lakos­­ságot, avagy a város nagyobbik fele égett porrá. Ál­landó rovata ma is a hírlapoknak a vidéki városok­ban j­elentkező tífusz. Egyszer Baján, máskor Nyíregyházán, s így tovább, üti fel fejét ez az ál­landóan lappangó és áldozataira leselkedő rém; nem is szólva a falukról, ahol a pöcegödör, trágya­domb és kút békés triászban élnek együtt. Ezeknek, az állapotoknak megszüntetése, a víz­ellátás kérdésének modern megoldása egyformán kell, hogy érdekelje a község lakosságét, a köz­egészségügy felelős erőit, az állattenyésztés illeté­kes tényezőit és az ipar és kereskedelem legfőbb hatóságait is, mert hiszen munkaalkalmakról, az ipar foglalkoztatásáról is van szó; szóval kell, hogy egyfomán érdekelje a népjóléti, belügyi, föld­­m­­űvelésü­gyi és kereskedelem­ügy­i min­isztérium vl­láit. És nem állhat e törekvésekkel szemben mere­ven a, szőrös­szivii pénzügyminisztérium­ sem. El­végre meg kell találni a pénzügyminisztériumnak is a módot arra, hogy az örök negáció álláspontjá­ról letérve, az államháztartás érdekeit a közegész­ség­ügy és munkaszerzés államfenntartó problémái­val összhangban hozza. Juttassa a városokat és köz­ségeket bizonyos adónemek, pl. a házadékból eredő jövedelmek részben, vagy egészben való átengedése révén abba a helyzetbe, hogy a kulturember leg-

Next