Férfiszabók Közlönye, 1933 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1933 február / 2. szám
2. szám Saját érdeke, hogy műtöméseit csak a legjobb kezekre bízza DRESSING a szakemberek műtömője Dressing speciál-műtömő műhely legtökéletesebb különleges művészi műszövései szakkörökben is a legjobban elismertek Tekintettel különösen a szabóiparban fennálló válságos helyzetre, az árak at. szabómestereknek a legminimálisabbak. Győződjön meg! „DRESSING“ specialmütömő műhely Vill., Baross-u. 41. sz. üzlet a Baross utcai oldalon ! Vannak hiteligényeit kielégíteni, ezek szolgáltatásaival mégsem vagyunk megelégedve, nem a hitel igénybevételeinek feltételei ellen van panaszunk, bár azok szigorúságán is enyhíteni kellene. Annál inkább sérelmezzük, hogy a kézművesiparosság hitelkerete nemhogy bővülne, hanem évről-évre csökkent. Hiába olvassuk és halljuk, hogy az államnak a kézművesiparosság hitelére pénze nincs. Amikor azonban látjuk az állam zárszámadásaiból, hogy volt pénz felesleges luxuskiadásokra, volt pénz oly vállalatok alapítására, melyek kezdettől fogva magukban hordozták a biztos bukás csíráját, akkor mégiscsak azt kellene mondanunk, hogy elhibázott gazdaságpolitikának látjuk az ipari termelők hiteligényeinek kielégítetlenül hagyását. A kihitelezések viszont kizárólag a férfiszabók oly hitelművelete, melyet maguk végeznek, tehát látszólag maguk is felelősek érte. Azonban ez a megállapítás csak látszólagos, mert a szabók kihitelezése a rendelőkör oly kívánsága, mely elől kitérni az üzlet redőnyének lehúzásával egyenértékű. Ezen a téren is súlyos annomáliák állnak fenn. Mert nem segített a helyzeten az ipartestület által felállított rosszhiszemű nemfizetők nyilvántartása. Nem segített egyrészt azért, mert ezen szolgálatot, bár elég gyakran vették tagjaink igénybe, azonban annál kevésbé voltak hajlandók a rosszhiszemű nemfizetőiket nyilvántartásainkba bejelenteni. Ez alkalommal újra ostoroznunk kell iparosaink öntudatlanságát és a kari szolidaritás e tekintetbeni nagyfokú hiányát. A tdhitelezéssel kapcsolatban kell felemlíteni a m. kir. minisztérium 1919. évben kelt ama rendelkezését, melynek értelmében a köztisztviselők fizetése tartozásáért le nem foglalható. Ez a rendelet valószínűleg a köztisztviselő társadalmat az eladósodástól akarta megóvni. A gyakorlati életben azt jelenti viszont, hogy ha a férfiszabó iparos köztisztviselőnek készít hitelbe ruhát, úgy a tartozás fejében fizetését le nem foglalhatja. Viszont tudunk ruházati intézetekről, hatalmas magánvállalatokról, melyek mégis megtalálták a kellő útját annak, hogyan kell a köztisztviselő fizetéséből a havi részleeteket a hivatal útján biztosítani. Perhoreszkálnunk kell az ilyen kivételeket. Vagy helyeztessék az előbb erintett rendelet hatályon kívül, vagy pedig biztosíttassék minden férfiszabóiparos részére az a kellemes helyzet, hogy adósa részletét a hivatal vonja le küldje meg a szabómesternek. Sérelem éri a szabóipart a köztisztviselő társadalom és a nyugdíjasok részére abban is, hogy a kialkudott részleteket nem pontosan, hanem hosszú hónapok után, vagy egyáltalán sohasem fizetik meg egyesek, mert hiszen a köztisztviselő és nyugdíjas illetményét a közülettől hozza, a közületet pedig az adózók, így az iparosok és kereskedők súlyos adóiból tartják fenn. Amíg évekkel ezelőtt a devizakérdés rendkívül fontosságú problémája volt a külföldi szövetből dolgozó iparosainknak, addig az elmúlt évben a deviza az ipar általánossága szempontjából egyre kevésbé vált jelentőségűvé. Egyszerű, de szomorú oka ennek, hogy a finomabb igényű, ízlést kívánó reendelőink elmaradtak. A textilfázis életbelépte, 10—13o/o-os árdrágítása, valamint a védővámok a szövetet méterenként 5—10 pengővel megdrágították, végezetül pedig devizát kapni egyáltalában nem sikerült. Hogy ez a helyzet nem egészséges, az csak természetes és hogyha ezen rövidesen változtatni nem tudunk, úgy a finom rendelőszabóság teljes lezüllését nyerjük eredményül. IV. Adók Az adó szempontjából az 1932-es év rendkívül forgalmas volt. Szinte hétről-hétre jelentek meg rendeletek, melyek az adózás mikéntjére vonatkoztak. Sajnos, ezek a rendelkezések sohasem jót, hanem annál inkább több terhet jelentettek iparosainknak. Elsőnek említjük meg a textilfázis forgalmiadót, melynek értelmében iparosaink 1932 június óta többé forgalmiadót nem fizettek. Megszűnt tehát a forgalmiadóellenőrök zaklatása, de ugyanakkor a szövet és kellékek ára 14—16—20°/okal emelkedett. Ezeknek a terheknek az áthárítása a szabó feladata lett volna, ezzel azonban megküzdeni képtelen volt. Meg kell említenünk, hogy azon kinnlevőségek után, melyek a rendelet életbelépte előtt már esedékesek voltak, a ,3°/o forgalmi adót még ma is meg kell fizetnünk, ha kinnlevőségeinket megkapjuk. Azon iparosok, kik ily kinnlevőséget nyilvántartanak, még ma is örvendhetnek a forgalmiadóellenőr látogatásának. Ipartestületünk kérelmezte a pénzügyminisztériumnál, hogy ezen kinnlévőségek után előírt forgalmiadókat töröljék, mert hiszen azok nyilvántartása egyrészt súlyos adminisztrációt jelent, másrészt a kinnlevőségek igen nagy százalékban úgysem folynak be, illetőleg a biztos követeléseknek magunkénak mondhatása még jó egypár esztendőt jelent. A pénzügyminisztérium hajlandónak is mutatkozik kívánságunk teljesítésére, azonban nem teljes egészében, hanem csak bizonyos százalék arányában. A raktári részletek forgalmi adójánál azonban sikerült tagjaink számára eredményt elérni. Az év első felében, amikor még a forgalmi adó teljes egészében élőben volt, több alkalommal küldöttük el szakértőinket a forgalmiadó fellebbezési tárgyalásokra, amikor is a tagok érdekeit kivétel nélkül eredményesen védhettük meg. Ugyancsak közbenjárásunkra a főváros több adókerületébe küldhettük ki megbízottainkat az adó- FÉRFISZABÓK KÖZLÖNYE Szabóknak nélkülözhetetlen! Rossz varrógépét rendkívül jutányosan jótállással kijavítjuk. — Műszerészünket telefonhívásra kiküldjük. — Használt varrógépek eladása részletre is. — Vétel és kölcsönzés. Budapesti Mechanikai Vállalat (KELETI GÉPPÁRUHÁZ) VII. Thököly út 13. Tel.: J. 32093 Ipartestületi tagok 10°/o engedményt kapnak V. szolfón* közterheit A korszerű állam feladatát képezi többek között az is, hogy az ipari stb. munkásság és alkalmazottak helyzetét betegségük, megrokkantságuk, öregségük esetére biztosítsa. Ezen szociális feladat teljesítésére hivatott hazánkban az Országos Társadalombiztosító Intézet. Nem is lehet egyetlenegy munkaadónak sem kifogása az ellen, ha ezen biztosítás terheit részben az ő vállaira is rakják. Ahhoz azonban, hogy a terheket viselhesse is, nyugodt termelési feltételeket kell számára az államnak biztosítani. Hogyan legyen képes a munkaadó halmazottjának biztosítási terhét viselni akkor, amikor magának sincs munkája, nem beszélve arról, hogy saját maga, vagy családja betegség, baleset, rokkantság, öregkor ellen biztosítva egyáltalában nincs. Az Országos Társadalombiztosító Intézet szervezetét, adminisztrációját túlméretezték. Ezen intézményben a bürokrácia annyira túlteng, a hivatalnoksereg oly hatalmas létszámot jelent, hogy az intézet gondjai között elsősorban már szinte ezek ellátása képez feladatot. Ha ez így marad tovább, úgy tulajdonképpeni célja, a betegek segélyezése, a megrokkantak ellátása már csak másodrendű feladattá válik. Feltétlen szükséges és kívánatos tehát, az Intézet gyökeres átszervezése, egészséges kereskedelmi szellem bevezetése, hogyha szabad így mondanunk: az Intézet rentábilissá való átformálása. Kézművesipari érdekképviseleteink és társadasombiatontói hiába küzdöttek a kinövések lefaragásáért, miután kissebbségben vannak, a nagyipari munkaadók és munkavállalók összefogása folytán javaslataik és elgondolásaik érvényre sehol sem jutottak. Az Országos Társadalombiztosító Intézet deficitjének részbeni eltüntetése végett felmerült az a gondolat, hogy az otthon, mások számlájára dolgozó, de iparigazolvánnyal rendelkező — szóval önálló — iparosok a Társadalombiztosító Intézetbe tagként felveendők legyenek. Érdekes, hogy ezen elgondolás ellen éppen a bedolgozó iparosság részéről igen éles ellenszenv nyilvánult meg. Ha ez az elgondolás életbe lépne, úgy a munkaadók felett súlyos pénzbírság és kártérítési kötelezettség veszélye lebegne. A munkaadó nemcsak a bedolgozó iparosának biztosítására volna kötelezve, hanem felelős volna a bedolgozó iparos tanoncai és segédei bejelentéséért is. Hogy ez mit jelent, azt minden egyes munkaadó nagyon jól tudja, különösen, ha arra gondol, hogy bedolgozó iparosának alkalmazottai felett áttekintése és ellenőrzése egyáltalában nincs, de nem is lehet . Az év végén megjelent belügyminiszteri rendelet értelmében az u. n. beteglapokért a munkavállaló köteles 20 fillért fizetni. Ezen rendelkezés káros a munkaadóra, mert legtöbbje, mintsem emiatt alkalmazottjával vitát provokáljon, a beteglapért díjazást nem követel. A munkavállalók szempontja- a felszólamlási bizottságok tárgyalására. Nagy elkeseredést szült iparosaink között a belügyminisztérium mnsegadórendelete, melynek értelmében kötelesek iparosaink az elmúlt évi kereseti adójuk 40, jövedelmi adójuknak pedig 20/6-át inségadó címén megfizetni. Tény az, hogy a mai nyomor megkívánja az ellátatlanok támogatását. Észszerű, azonban, hogy az ezen akcióhoz szükséges összegeket azok viseljék, kiknek jövedelme erre alkalmas. Antiszociális, hogy inségadó címén olyan iparosok is adózzanak, kik maguk is rászorult élvezői az inségakciónak. Ipartestületünk a való helyzetet illetékes helyen feltárta . Ígéretet nyertünk arra vonatkozólag, hogy az egészen kis egzisztenciák az insegadó megfizetése alól felmentetnek. Az építőipar fellendülése érdekében előterjesztést intéztünk a házadó mentessége ügyében, mert tudtuk, hogy az építőipar prosperitása közvetve iparunk boldogulását is jelenti. Az elmúlt évben ipartestületünk irodája 360 hozzánk forduló kortársnak készítette el adóvallomási ívét, az eddig befutott jelentések szerint a helyesen elkészített vallomások alapján a szolgálatunkat igénybevett tagok megfelelő adókivetésben részesülnek. Rendkívül fontosnak tartjuk ezt a tényt, mert tagjaink nagy része hibásan, helytelenül vallja be keresetét és részben ennek köszönheti, hogy adója túlzottan magas. E helyről kérjük tehát tagjainkat, hogy bármiféle adóügyben mielőtt bármily lépést is tennének, forduljanak ipartestületünkhöz, hol eddig is készségesen szolgáltunk tanáccsal Az új ipartestületi törvények értelmében pedig ily irányú munkálkodás egyenesen feladatunkká tétetett. Az igazság kedvéért meg kell állapítanunk, hogy az év folyamán jelent meg oly adórendelet is, mely a rendesen és előre fizető adózóknak 2,6 százalékos engedményt juttat. Ez a kedvezmény sajnos tagjainkat alig érinti, mert mint a helyzetet látjuk, elszomorítóan kevés az oly tagjaink száma, akiknek anyagi helyzete megengedi, hogy adójukat előre fizessék. Tagjaink gazdasági helyzetét jellemzi legjobban, hogy súlyos adóhátralékokban vannak, amely tény azonban nem az adófizetői készség hiányát, hanem képtelenség jelenlétét igazolja. Elsőrangú varrófonalak Seid ina 1000 yard Seidinette 500 yard Se 11 a 1000 yard FONALKIKÉSZÍTŐ R. T. IX. KERTHALY KÁLMÁN UTCA 39. Kérem egyszer megnézni Propagam 110 I/a angol serge v. lüszter, ti a kellékeimet! Szövet marad épü 1/a szita vászon, 140 I/a satén ujjabélés, jPEgk 1— kanavászon, mi 40 kroásé vg?p 55 moleskin zseb J0? I kok bámulatos olcsó árban. V Győzödjön róla lyu. 85 30 szita 25 szalon vászon P 1/ níj 50 vatta összesen:« « Schweitzer, Kira