Grafikai Szemle, 1891 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1891-01-15 / 1. szám
3 GRAFIKAI SZEMLE hogy van-e létjogosultsága a magyar styl követelésének és a magyar styl cultiválásának ? Mint a »Szakkör« titkárja, fölteszem tisztviselőtársaimról és a »Szakkör« tagjai és barátairól, hogy módot fognak keresni és találni arra, hogy azalatt a másfél év alatt a kérdés ne aludjék, hanem mire a »Szakkör« által meghatandó kézikönyv napvilágot lát, az szívesen fogadó szakközönségre találjon. Vonjunk a kérdés tisztázásába arra hivatott férfiakat és ne idegenkedjünk némi áldozatoktól arra nézve, hogy a nyilvánult vélemények kellő módon terjesztessenek. A »Szakkör« m. évi nov. 30-án tartott havi ülésén e tárgyban fölvetett indítványom elfogadása bizonyságot tett arról, hogy a tagok nemcsak tisztában vannak a »Szakkör« hivatásával, de kezdeményezésre hivatottnak is tartják. Az a 20—25 arány, mely pályadíjra szánva van, nem oly csekély, hogy a magyar nyomdászat styl megteremtéséhez alapvető munkát ne létesítene, míg a kamatok kamatját fogja hajtani a »Szakkör«-nek az az öntudat, hogy: ime, egy lelkes kis csoport tudományát és filléreit hordta együvé, hogy kezdeményezője legyen a magyar nyomdászati styl megteremtésének! Meg fogja teremteni a ma még idegenszerűnek látszó magyar stylt, de egyúttal meg is fogja szilárdítani a »Szakkör«-be vetett hitét minden magyar nyomdásznak! Lang József: Szakmánk és a rajzolni tudás. Sokan fölösleges dolognak fogják tartani mai napság czikkezni a rajzoktatás szükségességéről, mert alig lesz a nagy nyomdászcsaládban valaki, ki annak ellenkezőjét komoly érvekkel bizonyítani képes volna. De, amint tudjuk, a rajzolás tanítása az alsóbb rangú népiskolákban csak az utóbbi években vétetett fel rendes tantárgyként és a régibb időkben csak épen az tanult rajzolni, ki arra különös hajlammal bírt és e mellett módjában is volt azt tanulhatni; innen van azután, hogy korosabb szaktársaink közül aránylag oly kevesen dicsekedhetnek azzal, hogy — ha a rajzolásban nem is mesterek, de annak legalább alapelemeit bírják. Jelenleg azonban oktatásügyünk már praktikusabb alapokra van fektetve s a rajzolás is, fontosságához képest, fokozottabb arányokban taníttatik, úgy, hogy mindenkinek módjában van azt elsajátíthatni; s itt különösen tanoncziskoláinkat értem, hol jövendőbeli nyomdásznemzedékünk nyeri oktatását. De hát mit csináljon az — fogják sokan olvasóim közül kérdezni — ki már »felszabadult« s igy nem ülhet ismét az iskolapadokra a tanonczok közé, pótlandó az elmulasztottakat? No, ezt önöknek, fiatal barátaim, nem szükséges épen tenni, (habár akadnak némelykor oly vasakaratú emberek is, kik nem restellik továbbképzésük érdekében újólag az iskolát látogatni), mert bő alkalom kínálkozik ebbeli hiányaik pótlására egyleti gyűjteményeinkben, könyvtárainkban, szaklapjainkban és szakköreink értekezéseiben. S itt elsősorban kívánom, hogy úgy a szedő, mint a nyoma megismerkedjék úgy a mértani, mint a szabadkézi rajz alapelemeivel. A szedőnek, különösen az »accidens-szedőnek« okvetlen szüksége van a rajzolás tudására. Hogy fiatalabb nemzedékünknek fogalma legyen, milyen fáradságosan dolgozott még csak 25—30 évvel ezelőtt is a gyakorlott accidens-szedő, ide iktatunk két, azon időbeli körzetből mutatványokat, mely körzetek az akkori betűmetsző művészetnek kiváló termékei voltak. Az első az ötvenes évek végén és a hatvanasok elején használatban volt »renaissance« czímű, igen gyöngéd vonású körzet, mely a prágai Haase-féle öntödéből került ki s melylyel gyakorlott accidensszedő, ki a rajz alapfogalmaival bírt, remek képleteket állíthatott elő. (Összeegyeztetés czéljából bemutatunk egy próbát az ezelőtt öt-hat évvel divatba jött »újabb renaissance-körzetből« is, melynek alkatrészei egyszerűbbek ugyan, de azért DEÁK FERENCZ * Valamint saját havi folyóirat megindítása is, mely alkalomból szívből üdvözlöm a »Szakkör« régi lelkes harczosát, Tanay József barátomat, a méltó vezérszerep betöltéséért. ..