Grafikai Szemle, 1891 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1891-01-15 / 1. szám

3 GRAFIKAI SZEMLE hogy van-e létjogosultsága a magyar styl követe­lésének és a magyar styl cultiválásának ? Mint a »Szakkör« titkárja, fölteszem tisztviselő­társaimról és a »Szakkör« tagjai­ és barátairól, hogy módot fognak keresni és találni arra, hogy azalatt a másfél év alatt a kérdés ne aludjék, hanem mire a »Szakkör« által megh­atandó kézi­könyv napvilágot lát, az szívesen fogadó szak­közönségre találjon. Vonjunk a kérdés tisztázásába arra hivatott férfiakat és ne idegenkedjünk némi áldozatoktól arra nézve, hogy a nyilvánult vélemények kellő módon terjesztessenek. A »Szakkör« m. évi nov. 30-án tartott havi ülésén e tárgyban fölvetett indítványom elfoga­dása­ bizonyságot tett arról, hogy a tagok nem­csak tisztában vannak a »Szakkör« hivatásával, de kezdeményezésre hivatottnak is tartják. Az a 20—25 arány, mely pályadíjra szánva van, nem oly csekély, hogy a magyar nyom­dászat­ styl megteremtéséhez alapvető munkát ne létesítene, míg a kamatok kamatját fogja hajtani a »Szakkör«-nek az az öntudat, hogy: ime, egy lelkes kis csoport tudományát és fillé­reit hordta együvé, hogy kezdeményezője legyen a magyar nyomdászati styl megteremtésének! Meg fogja teremteni a ma még idegenszerű­nek látszó magyar stylt, de egyúttal meg is fogja szilárdítani a »Szakkör«-be vetett hitét minden magyar nyomdásznak! Lang József: Szakmánk és a rajzolni tudás. Sokan fölösleges dolognak fogják tartani mai napság czikkezni a rajzoktatás szükségességéről, mert alig lesz a nagy nyomdászcsaládban valaki, ki annak ellenkezőjét komoly érvekkel bizonyí­tani képes volna. De, a­mint tudjuk, a rajzolás tanítása az alsóbb rangú népiskolákban csak az utóbbi években vétetett fel rendes tantárgyként és a régibb idők­ben csak épen az tanult rajzolni, ki arra különös hajlammal bírt és e mellett módjában is volt azt tanulhatni; innen van azután, hogy korosabb szaktársaink közül aránylag oly kevesen dicse­kedhetnek azzal, hogy — ha a rajzolásban nem is mesterek, de annak legalább alapelemeit bírják. Jelenleg azonban oktatásügyünk már prakti­kusabb alapokra van fektetve s a rajzolás is,­­ fontosságához képest, fokozottabb arányokban taníttatik, úgy, hogy mindenkinek módjában van azt elsajátíthatni; s itt különösen tanonczisko­­láinkat értem, hol jövendőbeli nyomdásznemze­dékünk nyeri oktatását. De hát mit csináljon az — fogják sokan olva­sóim közül kérdezni — ki már »felszabadult« s igy nem ülhet ismét az iskolapadokra a tanonczok közé, pótlandó az elmulasztottakat? No, ezt önök­nek, fiatal barátaim, nem szükséges épen tenni, (habár akadnak némelykor oly vasakaratú embe­rek is, kik nem restellik továbbképzésük érde­kében újólag az iskolát látogatni), mert bő alkalom kínálkozik ebbeli hiányaik pótlására egyleti gyűj­teményeinkben, könyvtárainkban, szaklapjainkban és szakköreink értekezéseiben. S itt első­sorban kívánom, hogy úgy a szedő, mint a nyoma megismerkedjék úgy a mértani, mint a szabadkézi rajz alapelemeivel. A szedő­nek, különösen az »accidens-szedőnek« okvetlen szüksége van a rajzolás tudására. Hogy fiatalabb nemzedékünknek fogalma legyen, milyen fárad­ságosan dolgozott még csak 25—30 évvel ezelőtt is a gyakorlott accidens-szedő, ide iktatunk két, azon időbeli körzetből mutatványokat, mely kör­zetek az akkori betűmetsző művészetnek kiváló termékei voltak. Az első az ötvenes évek végén és a hatvanasok elején használatban volt »renaissance« czímű, igen gyöngéd vonású körzet, mely a prágai Haase-féle öntödéből került ki s melylyel gyakorlott accidens­­szedő, ki a rajz alapfogalmaival bírt, remek kép­leteket állíthatott elő. (Összeegyeztetés czéljából bemutatunk egy próbát az ezelőtt öt-hat évvel divatba jött »újabb renaissance-körzetből« is, mely­nek alkatrészei egyszerűbbek ugyan, de azért DEÁK FERENCZ * Valamint saját havi folyóirat megindítása is, mely alkalomból szívből üdvözlöm a »Szakkör« régi lelkes har­­czosát, Tanay József barátomat, a méltó vezérszerep be­töltéséért. ..

Next