Grafikai Szemle, 1898 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1898-01-01 / 1. szám
GRAFIKAI SZEMLEG 3. példa. időn az emberek a villamosság vonzó- és taszitó-erejét tapasztalták, mindjárt több praktikus czélokra óhajtották felhasználni, ámde előbb módját kellett ejteni annak, hogy a villamosságot nagyobb mértékben 4. példa. idén az emberek a villamosság vonzó- és taszító-erejét tapasztalták, mindjárt több praktikus czélokra óhajtották felhasználni, ámde előbb is 5. példa. ■urópaszerte mindenütt a párisi divat lett irányadó nemcsak az öltözetben és bútorzatban, hanem még az építészetben, költészetben és a társadalmi életnek minden ágban is. A franczia nyelv lett európaszerte az előkelő társaság- 6. példa, arhol jártunk is, érzékeink segítségével igen sok oly dolgot veszünk észre, ha valamely tért betöltenek. Ezen dolgot a természettudósok anyagnak nevezték el. Az Heller Ignácz. (Folyt. köv.) Rabok legyünk, vagy szabadok? Senki se mondhatja el ezt Petőfiként találóbban, mint mi: nyomdászok. Az igazságügyminiszter felbuzdulva az aszódi javítóintézet és a váczi fogház sikerein, most már a többi fogházakban is rabmunkává avatja a nyomdászatot. Lapunk nemrégen fel is szólalt a váczi fogházban lévő nyomda ellen, amely nemcsak a nyomdászatot, mint életpályát, bélyegzi meg azzal, hogy azt rabmesterséggé deklarálja, de e mellett még igen érezhető érvágást mér a nyomdaiparral foglalkozók exisztencziája ellen. A napisajtó nem igen törődik az ilyen »csekélynek« látszó gazdasági kérdéssel, legfeljebb egy-két soros napihírben emlékezik meg róla. Pedig mi csodálatosnak tartjuk ezt a közönyösséget akkor, mikor a nyomdatulajdonosok mindjárt a forrásnál, a szerkesztőségek irodáiban tájékozhatnák az írókat arról a nagy fonákságról, amit az igazságügyminiszter legújabb »humanitárius« intézményével céloz. A törvény ha valakit elítél, annak nemcsak a szabadságát veszi el, de a vétség mérvéhez képest, a büntetés kiállása után még egy bizonyos ideig hivatalvesztésre is ítéli. Megteszi ezt nemcsak a fogházra ítéltekkel, de azokkal is, akiknek életfogytiglan elvette a szabadságát. Már most mikor a törvény valakit megfoszt a hivatalától azért, mert az illetőt nem találja arra méltónak, ugyanakkor az igazságügyminiszter odaállítja azt a rabot a szedőszekrény mellé és kitaníttatja betűszedőnek. S mindezt a humanitás nevében cselekszi, nem gondolva meg azt, hogy amily mértékben emeli a hivatalnoki kart, épp oly arányban mér csapást a nyomdásztestületre. Nem is olyan régen, mikor még királyi pecséttel és aláírással, pergamenre nyomott okmányon engedélyezték a nyomdanyithatást, akkor az illetőknek nemcsak azt kellett kimutatniuk, hogy képesítve vannak erre a pályára, hanem be kellett igazolniuk feddhetlen előéletüket is. Ezt az okmányt — akár csak ma az ügyvédi, orvosi stb. diplomát — kihirdették a megyegyűléseken, amit a vármegye mindig a saját megjegyzéseivel is ellátott. Milyen nagyot fordult az idő kereke egy félszázad alatt! A pergamenes nyomdászokat eltörülte a szabad ipar, most pedig a képzett munkások szájából a rabok veszik majd ki a kenyeret — a humanizmus nevében. Egyik oldalon közmunkákkal akarják csillapítani a munkahiányt, a másik oldalon pedig rabmunkával teszik kereset nélkül való proletárrá a tisztességes, dolgos kezet. Nézzük azonban a dolog jogi oldalát. A törvény elítél egy hivatalnokot, akit a fegyházban odaállítanak a szedőszekrény mellé, hogy mire onnan kijön, magának exisztenciát teremthessen. Ha a törvény betűi szerint járnak el, akkor az elítélt betűszedőnek a fegyházban — mert hivatalvesztésre is ítélték — nem lehet a mesterségét folytatni, hanem valamelyes más iparágat, például az asztalosságot kell tanulnia. És ugyan mit gondol az igazságügyi kormány, hogy az a fogházból kikerült és ott tanult nyomdász csakugyan teremtett is magának exisztencziát?! Kap-e ez valahol foglalkozást mint betűszedő, avagy felveszi-e azt kebelébe a nyomdásztársadalom ? Nem, soha ! Éppen a közelmúltban volt reá példa, hogy a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Egyesülete elutasította egy olyannak az egyesületbe való felvételét kérő folyamodványát, aki az aszódi javítóintézetben tanulta a betűszedést. Az egyesület — mint erkölcsi testület — nem is tehetett másképen és így fog tenni mindig, ha ehhez hasonló eset adja magát elő. A jogi szempontok rövid mérlegelése után nézzük most ennek az intézkedésnek a nemzetgazdasági fonákságait is ! Jogosan tehetjük ezt, mert minket mindig a higgadt mérséklés vezet a tények megítélésében. De, engedelmet kérünk, az ilyen felháborító dolgok még a leghidegebb vérű embert is kihozzák a sodrából. Ilyen dolgok után nem tudjuk elképzelni azt, hogy miért kelljen valakinek zsenge gyermekkorában négy esztendőt tanulnia, ha felszabadulása után Útilaput kötnek a talpára, hogy egész életét az országutakon,való csavargással töltse el. És mind csak azért, mert az állam és hatóságok centralizáló spekuláczióira a munkaadók rendesen a tanonczgazdálkodással felelnek. Ha már az állam minden áron takarékoskodni akar, ne tegye ezt az iparosok és iparosmunkások rovására.