Grafikai Szemle, 1910 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1910-01-01 / 1. szám

@Bffll«l5ZEMlE Az 1910 januári füzet tartalomjegyzéke: Szakoktatás be­vezetése a székesfővárosi tanonc-iskolákban. Gyalui parkas dr.: Vita Misz-Tótfalusi Kiss Miklós ravatala fölött. Hírek az újabb kettős, hármas, rotációs, kettősen öntő és gyors­komplett gépekről. Papirosból való borjú- meg disznóbőr. Közérdekű jegyzetek a fizikai meg materiális színekről. Grócz Ernő: Tanoncaink szakbeli iskoláztatásának kér­déséhez. A nyomtatási munka köréből vett apróságok: 1. a maszat; 2. a papiros porzása. Gyakorlati útmuta­tások a klisés formák stereotipálásához. Idei ujesztendei üdvözlő-kártyáink formáinak rövid ismertetése. A Lumiére- féle újabb vonalraszter alkalmazása a színes fotografálás céljaira. Barotype elnevezésű újabb soröntő gép meg­jelenése az Egyesült Államokban. Fénytelen és természetes műnyomó-papirosaink s a rájuk való nyomtatás. Egy vidéki nyomdász pályázati hirdetménye impresszum és kiadói Jelvény tervezésére. Vegyes közlemények meg könyv- ismertetés. Jegyzőkönyvek, pályázati hirdetmények s Szak­körünk más hivatalos közleményei. (Választmányi ülési jegyzőkönyv. Tagsági forgalmi meg pénztári kimutatások. Kondicióbeli változások pontos bejelentése. A tag szóra­kozási alkalma körhelyiségünkben. Fotográfus kedvezménye a Könyvnyomdászok Szakköre tagjai számára. Kedvezmé­nyes színház- s fürdőjegyek. A magyar állam nyomdászat- történelmi térképe, szaktanfolyami értesítők elárusítása stb.) TÁS BEVEZETÉSE A SZÉKESFŐVÁ­ROSI TANONC-ISKOLÁKBAN. Amiért már harminc esztendő előtt is lánd­zsát tört a nyomdászvilág, ami a Könyvnyom­dászok Szakkörének is egyik kezdettől fogva szorgalmazott törekvése volt, végtére testet öltött: a nyomdásztanulók ipariskolai oktatása immár nem csupán pedagógusoknak a dolga, hanem kiveszik belőle részüket szakemberek is. Hagy jelentőségű esemény ez szakunk jöveír- dőbeli fejlődésére nézve. Vége szakad ezzel annak a lehetetlen állapotnak, hogy az ifjú könyvnyomtató csak a szabad idejében való“ szorgos tanulás útján ismerhesse meg a tulaj­don mesterségét. Furcsán hangzik ez a mondásunk, de min­den furcsasága mellett is igaz. Mert bizony a mai munkamegosztásos világban a nyom­dásztanuló technikai kiképzése a lehető leg- egyoldalúbb, szakművészeti nevelése semilyen, látóköre pedig oly szűk, hogy az valósággal megdöbbentő. Ha nem volna egy kicsiny gárdára való olyan nyomdászunk, akinek az az elve, hogy jó pap holtig tanul, s ez elvé­ből folyólag élénk figyelemmel kiséri s követni igyekszik a Nyugat sokszorosító művészetének fejlődését: ugyanegy fokon állanánk könyv- nyomtatás dolgában a Balkán-államokkal. Akit csillagzata erre a pályára hozott: tanulási ideje alatt megismeri a legelemibb mester­fogásokat, fejébe vernek egy csomó »szabály «-t s — ha valami különösebb ambició nem hevíti — ezen kérődzhetik holta napjáig. A Könyvnyomdászok Szakköre — a Grafikai Szemlével egyetemben — évek hosszú során át ernyedetlenül küzdött a mellett, hogy ha már a nyomdabéli munkamegosztásos rend­szer megdöntéséről nem lehet szó, legalább az inas-iskolákban adódjék meg az általánosabb s okvetetlenül szükséges szakbeli művelődés lejhetősége. S ebben az irányban való fára­dozását, memorandumozását már régebben is figyelmükre méltatták az illetékes hatóságok; az iparostanulók szakok szerint való csopor­tosítása például részben a Szakkör javaslatára történt meg. A szakok szerint való csoportosítás már maga is nagy eredmény volt. Kitűnő tanterv­ben sem volt hiány. A tanonc-iskolák szak­irányúvá átszervezésével megbízott 'Bö^m János tanfelügyelő nem szakember létére is olyan pompás tantervet készített a nyomdásztanulók

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents