Grafikai Szemle, 1910 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1910-01-01 / 1. szám
előképzettségét illetőleg a legnagyobb bizodalommal nézhetünk a jövőbe. Hátra volna még a segédek számára való továbbképző szakoktatás, amely szintén egyik fontos pontja a Szakkör programmjának. A hatóságok e tekintetben is segítő kezet nyújtanak. Legalább Budapesten így áll a dolog. Február közepén például megkezdődik a Technológiai Múzeumban egy sokszorosító iparosoknak szánt színtani kurzus, amelyet a speciális kurzusoknak egész sorozata fog követni. De valószínű, hogy az Iparművészeti Iskola grafikai szakosztálya, mely most szerveződik, szintén hozzáférhető lesz az igazán törekvő nyomdászsegédek számára. A Szakkör egyik célját tehát itt Budapesten magáévá teszi az állam, s annál több erővel fekhetünk neki a vidéki tanfolyamok szervezésének, mit a most jóváhagyott új alapszabályok is előírnak. Irodalmunk és nyomdászatunk történetének buzgó kutatója, Gyalui Farkas Jr. ismét közreadott egy olyan históriai dolgozatot, amely teljes mértékben megérdemelné a nyomdászvilág érdeklődését. Címe: »Vita Misz-Tótfalusi Kiss Miklós ravatala fölött”, s Kolozsvárt jelent meg az Erdélyi Múzeum különlenyomataképpen. Az érdemes szerző szívességéből most alkalmunk van az érdekes dolgozatot leközölni. Tótfalusi Miklós élete ismeretes ma már. Regénynek mondhatnók az első felét, tragédiának a másodikat. A papnak készülő regény Amsterdamban könyvnyomtatást, betűmetszést tanul, vasszorgalmával, talentumával világhírre tesz szert. Fejedelmeknek, pápáknak dolgozik, targoncával viszik hozzá a pénzt. Ekkor a honvágy megszólal szívében s ő elhagy dicsőséget, hírnevet s hazajön Kolozsvárra, tíz évi távollét után 1690-ben, hogy itt szolgálja hazáját. Magával hozza kimondhatatlan fáradsággal s lelkesedéssel maga által nyomtatott uj bibliáját. Itthon az általa kezdett helyesírási utasításokért, de főleg legnagyobb bűneiért, sikereiért, dicsőségéért hajszát kezdenek ellene. Kezdetben a háta mögött, majd nyíltan fellépnek gúnyolódásaikkal, rágalmaikkal. 1697-ben kiad a Amsterdamban nyomatott bibliája védőiratát, az Tipologiát, melyben kifejti a helyesírási grammatikai elveit, a ma mindegyre hódító fonetikus helyesírást véve rendszere alapjául. Fényes önigazolása még inkább felbőszíti ellenfeleit, élükön Szattmári Tap János kolozsvári ref. kollégiumi profeszszort, Csepregi Zurkovits Tsfihály kolozsvári ref. papot és Szattmár~Zsémetti Sámuel kolozsvári professzort. Tervszerűen gyötrik, csúfolják, még felesége öltözetéért is bosszantják s tönkre akarják tenni. (Úgy látszik régóta kolozsvári specialitás az, hogy ha valaki nem tetszik, azt tönkre kell tenni.) Kiss megírja az ellene terjesztett rágalmakkal szemben Tüentség című művét, mely miatt ellenségei Bánffy gubernátort ellene ingerült. Ez az erőszakos kormányzó eklésia-követést követel, a könyvnek írásban visszavonását és elkobzását. Kiss nem szállhat szembe vele. A sok üldözéstől lelkében, testében megtört, kétségbeesett embernek nem lehetett ellentállania Erdély gubernátora s más világi és egyházi potentátok hatalmának. 1698 június 13-án a nagyenyedi zsinaton a templomban nyilvánosan bocsánatot kért, megírta s kinyomatta visszavonó levelét. Ezzel vége volt életének. Teljesen megtörték s bár akadtak nagynevű vigasztalói, mint Tettfen T Miklós, pápai Táriz Ferenc, sőt ellenségeit is meghatotta bizonyára éveken át való szenvedése, mégis elpusztult. Az általa végzett emberfölötti munka, de kivált izgalmai, szenvedései megölték. 1702 március 20-án meghalt. Vizsgáljuk, mi a ravatalon fekvő tetem körüli temetésén történik. Lássuk, nem találunk-e LULI KISS MIKLÓS RAVATALÁNÁL. 3