Gumiipari Hirlap, 1935 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-03 / 1. szám

1. szám. Budapest, 1935. jan. 3. II. évfolyam. MŰSZAKI, EGÉSZSÉGÜGYI, SPORT, RUHÁZATI ÉS MÁSFAJTA GUMIÁRUK, ALBEST ÉS MŰANYAGOK SZAKKÖZLÖNYE A MAGYARORSZÁGI GUMI­JAVÍTÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE HIVATALOS LAPJA. Ungarisches Fachblatt der gesamten Gummiindustrie und Kunststoffe. Amtliches Blatt des Landesverband der Ungarländischen Gummiwaren Rep^rateure. Kedves olvasóinknak és barátainknak eredményes újévet kívánunk Gumilakkok, gumiáruk lakkozása Előfizetési ár: Abonnement: É­vi 6.— P. pro Jahr Szerkeszti — Rédacteur SZTERÉNYI JÓZSEF A gummiáruk természetes felülete nem felel meg a legtöbb használati tárgyak követelményeinek. Fénytelen, kissé tapadós, port és a használat nyo­mait könnyen felveszi, ennek következtében nehezen tisztítható, továbbá kissé használt, kopottabb álla­potában felülete használatos bőrfényesítő szerekkel sikeresen nem csinálható. A közöltek következtében ruházati, sport és egyéb célokat szolgáló gummiáruk gyártásánál egy régi követelmény a készáruknak díszes és a felsorolt hibákat kizáró felülettel való ellátása. Miután a legtöbb gummiáru legalábbis flexibilitásával tűnik ki, az összes ismert felületi csinozási lehetőségek (felfestés, lakkozás, stb.) rend­kívüli követelményekkel áll szemben. Természetsze­rűleg felmerült az a kérdés, nem lehetne-e magát a gummianyagot minden külső befolyás és idegen anyagok hozzátétele nélkül ezen csinozási követel­ményeknek megfelelőleg kikészíteni. Tényleg isme­retesek a legmodernebb eszközökkel, így pl. hőlég­­vulkanizálási technikával előállítható tiszta fényes gummifelületet és még régebben ismeretesek voltak a mártással felvitt tiszta gummi, melyek bár fényes, a gummialappal együtt nyújthatók és flexibilisek, de puhaságuk és kis ellenállóképességük következté­ben hamarosan elfénytelenednek és így használ­hatatlanok. Mielőtt a gummiáruk felületének lakkozás és hasonló módon való csinosításával behatóbban fog­lalkoznék, ismertetni szeretném az ilyen díszített felületek készítésével fellépő problémákat. A jól el­készített lakkozott felületnek fényességét, felületi folytonosságát, jól tisztíthatóságát teoretikusan a gummiáru élettartamával egyidejűleg meg kell tar­tania. A közöltek szerint ezen lakkfelületnek különféle behatások elleni szilárdsággal és keménységgel kell bírnia. Ennek ellenében az alapot képező gummiké­­szítmény már csak flexibilitása és formaelasztikus­­sága miatt sem lehet egy előnyös hordozója a fen­tebb közölt tulajdonsággal bíró díszítő- és védőré­tegnek. A probléma tehát, megfelelően összehangolni a két ellentétes beállítású anyagot, vagyis a relatív kemény és nehezen karcolható, természeténél fogva csak szűk határok között hajlítható és csak nagyon kis mértékben nyújtható lakkréteget a természeté­nél fogva korlátlanul hajlítható, erősen nyújtható gummiréteggel. A probléma még azáltal is súlyos­­bíttatik, hogy kivulkanizált gummifelületek a leg­több ismert anyaggal szemben tartós tapadás és egyesítés szempontjából a gyakorlatban hátrányo­san ismert módon elutasítóan viselkednek. Érdekes módon a gummiáruk lakkozása úgy­szólván a gummiárugyártás őskoráig nyúlik vissza. Épen az akkori idők gyártásának előítéletmentessége és a mai keveréstechnikai és öregedésre vonatkozó tapasztalatok hiánya adta meg az akkori techni­kusoknak azt a merészséget, hogy két olyan ellen­tétes végproduktumot adó anyagot, mint lenolaj lakkszármazékot és gummit a régi szakkifejezéssel élve egymásra égessenek. A probléma megoldása a modern elképzelések szempontjából tekintve minden várakozáson felül sikerült, melynek kulcsa azonban az akkori tech­nika egy hiányában, a sikeres gyors accelerálás nem ismerésében gyökeredzett. Az akkor gyakorolt eljá­rások szerint az ilyen lakkozott gummiáruk vulkani­­zálása 24 óra égetésnek nevezett direkt vulkanizá­­lás és 36 óram­érésnek nevezett utóvulkanizálás követ- Szerkesztőség és kiadóhiv. Redaction und Admin. VI., Podmaniczky­ utca 49. Telefon: 11­ 8-31.

Next